Stévia édesítő - add hozzá az italaidhoz cukor helyett

Édesgyökerű sztívia (lat. Stevia rebaudiana) az őszirózsafélék családjába (lat. Asteraceae) tartozó növény. A sztívia eredeti hazája Dél- és Közép-Amerika trópusi és szubtrópusi vidékei. Ma már előfordulási területe jelentősen kibővült, számos helyen célirányosan termesztik világszerte.

A sztívia termesztésének óriási fellendülését az okozta, hogy "felfedezték" rendkívüli édesítő képességét, melynek köszönhetően a hagyományos cukor helyettesítőjeként használható.

Termessze meg saját sztíviáját, és cukor helyett tegyen egy levelet ebből a növényből kedvenc tea- vagy kávéscsészéjébe. Látni fogja, hogy a sztívia kellemesen meg fogja lepni.

Édesgyökerű sztívia

Az édesgyökerű sztívia, más néven cukros sztívia, mézlevelek vagy édes fű egy olyan növény, amely körülbelül 50-100 cm magasra nőhet. Eredetileg egynyári növény volt, de a nemesítésnek köszönhetően ma már évelőként is termeszthető. A száron apró, lándzsás alakú, élénkzöld levelek fejlődnek. A finom kosárkákba rendezett virágok fehérek, csúcsi ernyőket képeznek. Az édesgyökerű sztívia egy nagyon elterjedt családból származik, a sztívia nemzetség ugyanis körülbelül 150 fajnyi lágyszárút és cserjét foglal magában.

A sztívia nem újdonság az édesítésben

A sztívia óriási fellendülését csak az utóbbi időben élte át, amikor az EU-ban jóváhagyták élelmiszeradalékként való használatát. A magas édesítő képesség, az alacsony kalóriatartalom és a cukorbetegek számára való alkalmassága azonnal a cukor és más édesítőszerek nagy versenytársává tette.

A sztívia leveleinek magas édesítő képességére vonatkozó ismeretek azonban jóval régebbiek. A paraguayi és brazíliai Guaraní törzsek már a víz és a maté ital édesítésére is használták. Ma a sztívia használata Kínában, Dél-Amerikában és az USA-ban a legelterjedtebb.

Termesszen saját sztíviát magvakból

Saját sztíviát magvakból Ön is termeszthet webáruházunknak köszönhetően. A sikeres termesztéshez csak néhány alapelvet kell betartani, amelyek abból erednek, hogy a sztívia szubtrópusi és trópusi területekről származik.

A sztívia magvakat általában februárban és márciusban vetik el. A magokat egyenletesen szórja szét az előkészített vetőtálca felületén. A vetést helyezze világos helyre, körülbelül 20 °C-os hőmérsékleten. Ne felejtse el a szubsztrát megnedvesítését közvetlenül a vetés után, és a rendszeres öntözést sem. A magvak a vetés után soha nem száradhatnak ki teljesen, mert ez leállítaná a csírázást és a növények további növekedését. Célszerű mini üvegházat vagy mini fóliasátrat használni, amelyben könnyebb fenntartani a szükséges nedvességet és hőmérsékletet.

A kicsírázott palántákat ültesse át tápanyagban gazdag földet tartalmazó cserepekbe. Ne csüggedjen a növények lassú növekedése miatt, a növekedés kezdeti szakaszában ez teljesen normális. A sztívia nem fagyálló, ezért a szabadba helyezésével várjon addig, amíg már nem fenyegetnek tavaszi fagyok.

A sztívia termesztési igényei és betakarítása

A sztívia jól érzi majd magát minőségi kerti szubsztrátban, magasabb humusztartalommal. A termesztés során ügyeljen arra, hogy ne ültesse a sztíviát sós talajba, ez semmiképpen sem tenne jót neki. A sztíviát termesztheti cserepekben, meleg helyeken napos ágyásokban is. A sztívia nagyon intenzíven nő az üvegházban, ott a legnagyobb a növekedése. Ehhez elsősorban a magasabb hőmérséklet és a megfelelő légnedvesség járul hozzá.

A hőmérséklet nagyon fontos szerepet játszik a sztívia életében, az alacsony hőmérséklet a növekedés leállásához, néha a növények pusztulásához is vezethet. A fagypont alatti hőmérséklet biztosan elpusztítja a növényeket, ha tehát télen át is meg szeretné őrizni őket, ne felejtse el időben átvinni őket legalább 8 °C hőmérsékletű téli tárolóhelyre.

A téli tárolóhelyen vágja le a sztíviát a szubsztrát felett kb. 10 cm magasságban. A növény fokozatosan elveszíti leveleit és elszárad. Jó gondozás mellett tavasszal újra kihajtanak a gyökérnyakon képződött új rügyekből. A sikeres teleltetés feltétele a folyamatosan enyhén nedves szubsztrát. Tavasszal érdemes a sikeresen átteleltetett növényeket nagyobb cserépbe átültetni.

Édesítőszerként a hajtást és a leveleket használják. Az egyes levelek betakarítása fokozatosan végezhető az egész szezonban. A hajtást a levelekkel általában akkor takarítják be, amikor a szár eléri a kb. 50 cm-t. A hajtást kb. 15 cm-rel a föld felett vágjuk le. A legédesebbek a levelek a virágzás idején. A betakarítást kb. évente 2-3 alkalommal végzik a termesztési körülményektől függően. A levágott növény újra hajtást hoz és elágazik. A betakarított hajtásokat és leveleket használhatja frissen, szárítva vagy fagyasztva is.

A sztívia kedvező hatásai és felhasználása

A sztíviát elsősorban édessége miatt használják. Tudta azonban, hogy sztívia hozzáadásával italához vagy ételéhez az egészségének is jót tesz? A sztívia a hagyományos cukorhoz és más édesítőszerekhez képest minimális kalóriát tartalmaz, így diabétikusok is használhatják. A sztívia használata még növeli is az inzulintermelést, ezáltal hozzájárul a cukorbetegség tüneteinek enyhítéséhez. A sztívia segít gyomorégési problémák esetén, javítja az emésztési folyamatot. Kisebb sebek, rovarcsípések, ekcémák kezelésére sztíviakivonatot alkalmaznak, amely gyógyító és nyugtató hatású.

Megnövekedett fáradtság, kimerültségi szindróma vagy cigaretta- és alkoholvágy esetén ne nyúljon többé csokoládéhoz, helyettesítse sztíviával. Az édes ételek és a fogak sosem voltak nagy barátok, a sztíviának köszönhetően azok lesznek! A levelekből készült főzet vagy a levelek rágcsálása segít csökkenteni a szájszagot, sőt megelőzően hat a fogszuvasodás és a paradontózis ellen.

Termesszen saját sztíviát, vagy vásárolja meg közvetlenül ennek a "csodálatos" édesítőnövénynek a szárított leveleit. Édesítse meg életét egészségesen!

Írta: LenkaZ