Vörös káposzta Roodkop

Brassica oleracea

A fejes káposzta a kedvelt zöldségfélék közé tartozik. A keresztesvirágúak családjába tartozik, így közvetlen rokona a brokkolinak, karalábénak, kelkáposztának és karfiolnak. A Földközi-tenger vidékéről származik. Kétéves növény, amelyet leveleiért termesztenek, amelyek a jellegzetes fejet alkotják. Nagyon finom, de egyben nagyon egészséges is. C-, B-vitamint, A-provitamint és ásványi anyagokat, különösen káliumot és ként tartalmaz. A nyers és savanyú káposzta leve kedvező hatással van a bélflórára, antibiotikus hatású anyagainak köszönhetően.

Hogyan termesszünk káposztát

• Világos elhelyezést igényel. A vegetációs időszak alatt a káposztát bőségesen és rendszeresen öntözzük. A víz túlzott mennyisége és hiánya egyaránt káros. Ne feledkezzünk meg a rendszeres termőhely-váltásról.

• A korai fajtákat április közepén vetjük melegágyba vagy tőzeg jiffy-be. A késői fajtákat ugyanebben az időben közvetlenül az ágyásba vetjük, hidegebb területeken jobb a vetést csak a fagyosszentek után, május közepén kezdeni. A melegágyból kifejlődött palántákat május közepétől ültetjük ki az ágyásba.

• Jó áteresztő, tápanyagokban gazdag talaj a megfelelő.

• Ősszel, az adott területre (ágyásra) történő kiültetés előtt mindent alaposan felásunk és megtrágyázunk istállótrágyával, komposzttal és finomra aprított fűvel keverve. Speciális keresztesvirágúak számára készült műtrágyával trágyázunk, amely nem tartalmazhat sok nitrogént.

• A növényeket alternáriás levélfoltosság, káposztalégy, káposztalevéltetű, káposzta-fehérlepke, répalepke, káposzta-bagolylepke és káposzta bagoly, réti poloska és rejtőorrmányosok támadják meg.

  Az alternáriás levélfoltosság (Alternaria brassicicola) fiatal növényeknél a szikleveleken jelenik meg, ahol apró, bemélyedő barnásfekete, majd fekete vonalszerű foltokat hoz létre, amelyek később összefolynak. Erősebb fertőzés esetén a növények elpusztulnak. Az erősen fertőzött levelek megsárgulnak, nekrotizálódnak és lehullanak. A megelőzés érdekében egészséges vetőmagállományokból származó minősített vetőmagot használjunk, megfelelő vetésforgót alkalmazzunk, időben távolítsuk el a fertőzött növényrészeket és a betakarítás utáni maradványokat.

  A káposztalégy egy légyfaj. Fehér, láb és fej nélküli lárvái a fiatal növények apró gyökereit rágják, később a fejes káposzta főgyökerét is. Nem vegyszeres védekezés a védőkorongok használata. A növényeket kiültetés után kezeljük DURSBAN 10 G inszekticiddel.

  A káposztalevéltetvek a legtöbb keresztesvirágú növény levelének fonákján telepekben élnek, ahol kiszívják a leveleket. A tetvek szívása következtében a levelek deformálódnak, megsárgulnak, és erősebb fertőzés esetén elszáradnak. A kezeléshez használható a RELDAN 40 EC készítmény.

  A káposzta-fehérlepke csoportokban rakja le tojásait, jellegzetes sárgászöld, fekete foltokkal tarkított hernyói a leveleket a szélektől rágják és csak az eret (erezetet) hagyják meg. Alkalmasak a BIOBIT WP, DIMILIN 48 SC, NOMOLT 15 SC, STEWARD inszekticid készítmények.

  A káposzta-bagolylepke és a káposzta bagoly lerágja a növényeket. A károsított növényeken láthatók a rágásnyomok és a sötétzöld ürülékhalmok. Alkalmasak a BIOBIT WP, DIMILIN 48 SC, NOMOLT 15 SC, STEWARD inszekticid készítmények.

  A rejtőorrmányosok a gyökerek károsodását okozzák. Járatokat rágnak a gyökerekben és abba rakják tojásaikat. A fertőzés ezután hasonlóan néz ki, mint a káposzta rák. Célszerű a növényállományt ZOLONE 35 EC, MOSPILAN 20 SP, CALYPSO 480 SC készítményekkel kezelni.

• A korai káposztát 120–130 nappal a kiültetés után szüreteljük, a félkorai káposztát 130–140 nappal a kiültetés után, a félkései fajtákat 150–160 nappal a vetés után, a késői káposztát pedig 180 nappal a vetés után.