Savanyú, mint a sóska

A sóskák a tatárfélék (Polygonaceae) családjába, a Rumex nemzetségbe tartoznak. Ez a nemzetség körülbelül 200 növényfajt foglal magában, amelyek az egész világon megtalálhatók, elsősorban az északi féltekén.

Nálunk a legelterjedtebb a réti sóska (Rumex acetosa, syn. Acetosa pratensis), amelyet néha közönséges sóskának vagy savanykának is neveznek. A nemzetség másik gyakori képviselője a fodros sóska (Rumex crispus). Mindkettő főként nedvesebb talajon, legelőkön és réteken fordul elő.

A gyerekek gyakran leszakítják és megkóstolják a sóskát. Nem is csoda, savanykás íze ugyanis igazán kellemes és frissítő. Ennek köszönhetően érdekes fűszerként vagy zöldségként helyet kaphat az Ön konyhájában is.

Sóska a konyhában

Ételekhez a legjobb fiatal, világoszöld leveleket választani. A legalkalmasabbak a friss tavaszi levelek. Nyáron azonban szintén találhatunk használhatókat. Kerüljük a vöröses foltokkal tarkított, régi vastag leveleket.

A sóska sós ételekhez illik, amelyeket fel szeretnénk dobni, például citrom helyett. Általában finomra vágott leveleket használunk. Kiválóan passzol salátákhoz, levesekhez és mártásokhoz, baromfi- vagy halételekhez.

Ha tojások elkészítésekor sóskát adunk hozzá, kiemeli a tojássárgája színét és különlegessé teszi a fehérje ízét. Remekül ízlik a sóskával ízesített hal is, nagyon híres például a sóskás lazac, amelyre a francia konyha büszke.

A sóska nagy mennyiségben tartalmaz oxálsavat, amely egyébként szinte minden leveles zöldségben és gyümölcsben megtalálható, de a sóskában nagyobb mennyiségben. Ezért naponta ne együnk belőle többet 50, maximum 100 grammnál. A sav semlegesíthető, ha tejben főzzük meg, ezért a sóska leggyakrabban tejszínes mártások és levesek része.

Sóskaleves

Szükségünk lesz:

- 1 tojás

- egy darab vaj

- főzőtejszín

- apróra vágott sóskalevél (5 dkg)

- előre megfőzött burgonyakockák

- ízlés szerinti fűszerek (só, bors, zöldségkocka, ecet, szerecsendió)

Elkészítés:

Az apróra vágott sóskaleveleket röviden megpároljuk vajon. Hozzáadjuk a fűszereket (só, bors, zöldségkocka, szerecsendió) és vizet. Forrásra hozzuk és körülbelül 5 percig főzzük, a sóska nem főhet szét.

Ezután hozzáadjuk az előfőzött burgonyát, és hagyjuk még 10 percig főni. A forró vízbe belekeverjük a tojást. A sóska savasságától függően savanykásabbá tehetjük ecettel. Amikor a leves abbahagyja a forrást, belekeverjük a tejszínt.

A levest friss kenyérrel tálaljuk.

Ha megkedvelte a sóskat és szeretné egész évben élvezni a friss leveleket, könnyen termesztheti cserépben, vagy elteheti télire - az apróra vágott sóskát zsíron pároljuk (óvatosan, hogy szét ne főjön - 5 perc elegendő) és átöntjük üvegekbe (kisebbek a legalkalmasabbak). Az üvegeket lezárjuk és 90 fokon 10 percig sterilizáljuk.

Sejtett gyógynövény

Különösen a középkorban használták a sóskát gyógynövényként. Nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint és A-provitamint, vasat, káliumot, kalciumot és egyéb elemeket. Zöld élelmiszer-színezék előállítására is használják.

A sóska frissen a leghatékonyabb, szárítás során szinte minden hatóanyag elpusztul. Az egyetlen módja a megőrzésnek az üvegbe főzés, amelynek során legalább részben megmarad a hatékonyság. Nagyobb gyógyhatása a mezei sóskának van, de ha azt nem találjuk, használhatjuk a fodros sóskát is.

A vas tartalma révén a sóska fogyasztása segíti a vérképzést és vérzékenység ellen hat. Támogatja az emésztést és szabályozza a bélműködést - a levelek és gyöktörzs enyhén hashajtó, a magok hasmenés-gátló hatásúak.

A sóska termései (magvai) erős hasmenés-gátló hatással bírnak, gyakran olyan esetekben is segítenek, amikor a hagyományos gyógyszeripar termékei kudarcot vallanak.

Sóska termesztése

A sóskát általában könnyen megtalálja a természetben, gyakori gyomnövény a réteken vagy a mezőkön. Gyakoribb nedvesebb talajokban vagy nitrogén-felesleggel rendelkező helyeken.

A növényt könnyen felismerjük - általában 30-100 cm magas, nyíl alakú levelekkel. A fodros sóskának ráadásul hullámos szélű levelei vannak.

Ha nem vagyunk biztosak benne, elég megkóstolni egy kis darabot - ha savanykás, akkor a megfelelő növényről van szó, ha nem, inkább köpjük ki a falatot.

Fiatal, friss leveleket gyűjtsünk, az öregebb és vöröses színűeket kerüljük el.

Ha szeretné közelebb tartani a sóskát, mint a réten, nem nehéz megtermelni. Elég nyáron magokat gyűjteni az elvirágzott növényekről, azokat megszárítani és elvetni.

A magvak nagyon jó csírázóképességűek (körülbelül 80%), és tartalékba is gyűjthet belőlük - csírázóképesek maradnak ugyanis több évtizedig is!

A sóska gyakorlatilag bárhol megél, ahol a talaj nem teljesen kiszáradt, cserépben is termesztheti az ablakban.

Tetszett a cikk? Ossza meg barátaival is!