Ne menj az erdőbe, termeszd otthon a gombákat

Bár sok gombász van, aki a gyűjtés öröméért jár erdőre, és a mohapárnán talált vargánya jelenti számára a legnagyobb boldogságot, sokan vannak olyanok is, akik értékelik a saját termelésű gombákat. Az erdő helyett egyszerűen lemennek a pincébe vagy kimentek a kertbe. Otthon leggyakrabban csiperkegombát vagy valamilyen farontó gombát termesztenek. Ebbe a csoportba tartozik például a nyárfa-tőkegomba (lat. Agrocybe aegerita), az ehető tönkősgomba, amely inkább a Shiitake néven ismert (lat. Lentinus edodes). Népszerű a bodzafülgomba vagy más néven júdásfülgomba (lat. Auricularia auricula). A farontó gombák közé tartozik a nameko pikkelygomba (lat. Pholiota nameko) és a változékony tőkegomba (lat. Kuehneromyces mutabilis) is. A legismertebb és leggyakrabban termesztett farontó gomba a laskagomba (lat. Pleurotus).

• Nyárfa-tőkegomba (lat. Agrocybe aegerita) a Földközi-tenger vidékéről származik. Termőtestei kb. 5–15 cm átmérőjűre nőnek, a termőtestek csomókban nőnek. A termőtest (kalap) barna színű, a tönk fehér színű. A nyárfa-tőkegomba termeszthető fahasábokon vagy ágakon. Jól beválnak a lombos fák fűrészporával vagy szalmabálákkal is. A nyárfa-tőkegomba micéliuma akár 5 évig is teremhet.

• Shiitake (lat. Lentinus edodes) leggyakrabban fa aljzaton termesztik. Három hullámban terem, a negyedik már általában nagyon gyenge. A Shiitake gomba Délkelet-Ázsiából származik, népszerűségét a japán és kínai konyhában való széles körű felhasználásnak köszönheti. A Shiitake termőteste világosbarna színű, a kalap 1–10 cm átmérőjűre nő.

• Júdásfülgomba – bodzafülgomba (lat. Auricularia auricula) látványosan nagyon érdekes gomba. Szarvszerű, csészeszerű vagy kagylószerű alakja van. A termőtest tapintásra gumiszerű vagy zselésszerű, nedvesen ragadós. A termőtest színe vörösesbarna, az alsó oldal világosabb. Ahogy maga a neve is sugallja, ez a gomba a fekete bodza fáján érzi magát a legjobban (lehet élő vagy elhalt).

• Nameko csoportos őzlábgomba (lat. Pholiota nameko) Délkelet-Ázsiából származik, széles körben termesztik Kínában, Vietnamban és Japánban. A gomba termőtestei barna színűek, a fiatal kalapok felülete gyakran nyálkarétegbe burkolózik. Bár furcsának tűnhet, éppen ez a nyálka az, ami a nameko csoportos őzlábgombával dúsított ételeknek jellegzetes ízét és sárga színét adja. A csoportos őzlábgombát leggyakrabban fa aljzaton termesztik.

• Laskagomba (lat. Pleurotus) több fajtája létezik. A legismertebb a fehér laskagomba (lat. Pleurotus ostreatus), tölgyfa laskagomba (lat. Pleurotus dryinus), rózsaszín laskagomba (lat. Pleurotus djamour) és a királylaskagomba / sásmarhagomba (lat. Pleurotus eryngii). A laskagomba termőtestei tálka alakúak, amelyek különösen a fehér laskagombánál emlékeztetnek a kagyló kagylóhéjára. A laskagombák csoportokban nőnek. Fa és szalma aljzaton egyaránt termeszthetők.

Farontó gombák termesztése szalmán

A farontó gombák termesztése szalmán nem túl bonyolult. Az alap a jó minőségű, lehetőleg rövid darabokra vágott rozs-, árpa- vagy búzaszalma, amelyet száraz helyen tároltak. A szalma nem lehet penészes, rohadt vagy frissen aratott, hogy elkerüljük a penész általi szennyeződést és a termesztési kísérlet kudarcát. A jó minőségú szalmát is érdemes az oltás előtt sterilizálni. Ezt forró vízbe merítéssel végezzük. A gyakorlatban a sterilizálás úgy néz ki, hogy a szalmát egy nagy, erős zsákba helyezzük és forrásban lévő vízzel leöntjük. Annyi víz kell, hogy a szalma felső rétege is víz alá kerüljön. A szalmát körülbelül egy órán át vízfürdőben hagyjuk, majd levágjuk a zsák alsó sarkait, hogy a víz elfolyhasson. A tökéletes sterilizálás érdekében a forró vizes öntést még egyszer megismételjük. Sterilizálás után hagyjuk a szalmabálát körülbelül 30 °C-ra lehűlni. Ekkor a szalma készen áll valamelyik farontó gomba oltására. Az oltóanyagot vagy speciális dugókat úgy helyezzük a szalmás zsákba, hogy a zsákban váltakozva legyen egy réteg szalma és egy vékony réteg speciális szubsztrát. A dugókat a zsák kerülete mentén és a szalma belsejében is elhelyezzük. Ezután leközzük a zsákot és olyan helyre tesszük, ahol a hőmérséklet 20-25 °C között van. Ezen a hőmérsékleten a szubsztrát körülbelül 3-4 hét alatt benövi (mindig az adott gombafajtától függ). Amikor a zsák tartalma már teljesen benőtt (teljesen fehér), néhány nyílást vágunk a zsák kerülete mentén. A szalmás zsákot ezután hűvösebb, világos helyre tesszük át. Az elkészített nyílásokból hamarosan termőtestek kezdenek kinőni, a konkrét idő mindig a hőmérséklettől és a termesztett gombafajtól függ. A gombák növekedési sebessége tehát kissé szabályozható - hűvösebb helyen a termőtestek lassabban nőnek. A gombák termeszthetők a szalmán addig, amíg a szalma meg nem puhul és el nem kezd lebomlani, ezután új gombakultúrát kell alapítani.

Gombák termesztése fán

Farontó gombák termesztéséhez a lombos fák fája megfelelő, a tűlevelű fák rönkei nem alkalmasak. Leggyakrabban frissen vágott (max. 1-2 hónapja) nyár-, éger-, fűz rönköket használnak, nagyon sokáig tartanak a tölgy- és bükkrönkök. A lombos fák közül talán csak az alma- és diófa nem vált be. A megfelelő rönköknek legalább 15 cm átmérőjűnek és 30-40 cm hosszúnak kell lenniük.

A farontó gombák termesztése fán négy szakaszban zajlik:

• megfelelő fa (rönk) előkészítése
• oltás micéliummal
• a törzsek átjárása micéliummal
• termőtestek képződése.

Az első fázis, amelytől nagymértékben függ a farontó gombák termesztésének sikere, a megfelelő fa kiválasztása és előkészítése. Válasszon olyan rönköt, amely megfelel a fent megadott kritériumoknak. A rönkökről ne távolítsa el a kérget. A farontó gombák termeszthetők vágási felületeken vagy egyedi furatokban (bevágásokban). A bevágásokat a legkönnyebben motorfűrésszel lehet a rönkökbe vágni. A bevágásokat a hossz 1/3-áig, felváltva mindkét oldalról kell végezni. A furatokat a törzs kerülete mentén kell fúrni, megfelelő átmérő 12-15 mm. Ezután következik a második, nem kevésbé fontos fázis – az oltás. A bevágásokba történő oltást úgy végzik, hogy a zsák aljára tiszta (lehetőleg hővel sterilizált) deszkát helyeznek. Erre ráöntik a gomba micéliumát, amelyre vágási felületével lefelé ráállítják az előkészített rönköt. A micéliumot a felső vágási felületre is felöntik, és az egészet ismét deszkával takarják le. A deszkákat érdemes szöggel a rönkhöz szegezni, hogy jobban tapadjanak. A furatokba a gomba micéliumát a lehető legjobban be kell tömni, majd oltóviasszal vagy paraffinnal be kell kenni. Beoltás után a zsákot a rönkkel össze kell kötni, hogy a micélium ne száradjon ki. A termesztés harmadik fázisában a beoltott törzseket körülbelül 20 °C-os hőmérsékletű helyre kell tenni. Nyáron a rönköket árnyékos helyen kint is el lehet helyezni. Több törzs ugyanúgy készíthető elő, együtt hagyhatók átjárni pl. kiásott gödörben vagy fóliába csomagolva. A fa körülbelül 2-4 hónap alatt járódik át, a kemény fák még tovább. A siker utolsó lépése a törzsek kivétele a zsákokból és impulzus adása a termőtestek képződéséhez. A termőtestek képződését a rönk földbe ásásával indítjuk el 2/3 arányban a talajban és 1/3 a felszín felett. A rönköket árnyékos helyre kell ásni, ahol nincs magas talajvízszint. A vízben ugyanis a micélium gyorsan elpusztul és az egész termés elvész. Ha az egész folyamat sikeresen lezajlott, hamarosan elkezdődik a termőtestek képződése. Az előkészített törzsek általában tavasszal és ősszel teremnek. Lágy fán körülbelül 3 szezonon át nőnek termőtestek, kemény fán a termőtestek akár 5-6 évig is megjelenhetnek.

A farontó gombák termeszthetők előkészített speciális szubsztrátokból is. Ezeknek a szubsztrátoknak az előnye az egyszerű előkészítés, hátrányuk viszont a gombák viszonylag rövid termőideje.