A padlizsán nem csak egészséges zöldség

A padlizsán (Solanum) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik, amely számos növénynemzetséget foglal magában, az egynyári, kétnyári és évelő növényektől kezdve a félcserjékig, cserjékig és liánokig. Az arktikus területek kivételével a burgonyafélék az egész világon elterjedtek, különösen a szubtrópusi és trópusi területeken. A padlizsánnemzetségbe 1500 faj tartozik, amelyek közül sok mérgező. Csehország területén ilyenek például a fekete beléndek (Hyosciamus niger), a nagyvirágú maszlag (Atropa belladonna), a maszlagos csattanó mák (Datura stramonium). Bár mérgezőek, nem érdemelnek teljes elutasítást, hiszen nekik is megvan a maguk alkalmazási területe. Példa erre a nagyvirágú maszlag, amelynek leveleiből és gyökereiből atropint nyernek, amely atropin cseppek készítésére szolgál a szemészetben, szemvizsgálat során a pupilla tágítására. Az ehető termésű ismert fajok közé tartozik például a burgonya (Solanum tuberosum), a paradicsom (Solanum lycopersicum L.) vagy a padlizsán (Solanum melongena L.). A kevésbé ismert és termesztett fajok közül megemlíthető a tamarillo (Solanum betaceum) és a pepino (Solanum muricatum).

• A tamarillo talán jobban ismert ez alatt a név alatt, egyébként faparadicsomnak vagy francia paradicsomnak is nevezik. Kevésbé ismert, de mégis egyre több termesztő érdeklődésének középpontjába kerül. Örökzöld, 3-4 méter magas fa, amely Dél-Amerikából származik. Nálunk konténerekben egynyári növényként termesztik. Szereti a meleg és napos termőhelyet. Termesztése során a hőmérséklet ne csökkenjen 10 °C alá, ezért a fagyok beállta előtt beltérbe helyezzük át. Magvetéssel szaporítható. Jól csírázik, és a fiatal növények gyorsan növekednek. A tamarillo egész évben örömet szerez nekünk, mert egyidejűleg virágzik és termést hoz. A kellemes illatú, fehéres-rózsaszín színű virágok fürtszerű virágzatban helyezkednek el. A narancsvörös termések, 9 cm nagyságú, ovális és hegyes bogyók ehetők. Héj nélkül fogyasztják, mert az keserű, és szószokhoz és levesekhez adják, kompótba teszik, vagy cukorral és tejszínnel fogyasztják.

• Pepino - dinnyefajta, amely támasztékkal vagy függő virágtartókban termeszthető. Ez a félcserje szereti a meleget és a bőséges öntözést. A pepino érzékeny a fagyra. Megfelelő termőhelyek a délre néző erkélyek és loggiák. Termesztés során körülbelül harminc, fél kilogrammos, magas C-vitamin tartalmú termésre számíthatunk.

• A padlizsán nemzetség további fajai közé tartozik a szárnyas padlizsán (Solanum alatum), a dísz padlizsán (Solanum capsicastrum), a jázmin padlizsán (Solanum jasminoides), a fekete padlizsán (Solanum nigrum), a csarab (Solanum dulcamara) és még sok más.

Jól ismert padlizsán - a tojás padlizsán

A tojás padlizsán (Solanum melongena L.) Dél-Európából, elsősorban a Balkánról származik. Ott ezt a szépséget a zöldségek királyának tartják. Találkozhatunk a patlıdzsán, patlican vagy baklazsán elnevezésekkel is. Ismert a „Black Beauty" fajta. Finom gyümölcsöket terem sötét lila fényes héjjal.

A padlizsán termesztése

A padlizsán a leghosszabb tenyészidőszakkal rendelkezik a gyümölcsös zöldségek közül. Meleg termőhelyet és magas humusztartalmú talajt igényel. Hidegebb területeken üvegházban vagy fóliatakarókban és kerti fóliaalagutakban termesztjük. Ágyásokban való termesztésnél előnyös a talajt fekete fóliával (megfelelő fólia) letakarni, mivel így felmelegszik. Egyúttal nem kell aggódnunk a gyomok terjedése miatt. A palántákat magvetéssel nevelhetjük ládákba vagy tálakba, amelyeket üvegházban vagy melegágyban helyezünk el. A magokat március közepén vetjük el. Csírázás után a növényeket egyesével átültetjük 10 cm átmérőjű cserepekbe vagy 8-10 cm távolságra. A fagyok elmúltával május második felében kiültethetjük állandó helyükre kb. 40 x 40 cm távolságra olyan gödröcskékbe, amelyekbe egy maréknyi érett komposztot tehetünk. A kiültetett növényeket alaposan megöntözzük, lazítjuk és következetesen rendszeresen öntözzük, főleg a betakarítás kezdetének időszakában. Hogy minőségi és erős gyümölcsöket termesszünk, a növényen meghagyjuk a 4 legerősebb hajtást maximum 5-7 gyümölccsel, a többi megkötött gyümölcsöt és virágot letörjük. Ezzel felgyorsítjuk érésüket és növekedésüket. Amikor a gyümölcs kopogtatáskor üreges hangot ad ki, itt az igazi pillanat a betakarításra. Ez még a teljes érés előtt van. A gyümölcsök kemény és ízletes húst kapnak. Szárral együtt vágjuk le őket.

Fogyasztás és hasznos tápanyagok a padlizsánban

A padlizsán értékes forrása a vitaminoknak és ásványi anyagoknak, ugyanakkor diétás - alacsony a kalóriatartalma. Nagy mennyiségű karotint, B-vitamin csoportot tartalmaz, sok káliumot, vasat, magnéziumot, cinket és mangánt. A héja alatt, amellyel együtt fogyasztják, rutin található, amely segít erősíteni az ereket. Összességében antioxidáns hatású, segít csökkenteni a koleszterinszintet, jótékonyan hat a bélflórára, tisztítja a vért, segít ekcémánál és természetes antibiotikum. Hőkezelve készítik el, amivel megszabadulnak a mérgező szolanintól. A legkedveltebb változatok a grillezett, töltött, sült, rakott és pácolt padlizsán.

Recept keleti padlizsánhoz...

Szükségünk lesz: 400 g fiatal padlizsánra, sóra, őrölt fekete borsra, 1 hagymára, 2 gerezd fokhagymára, simára, 40 g zsírra, 2 paradicsomra, 100 g gombára, 1 dl jó fehérborra, 1 teáskanál cukorra, újborsra, babérlevélre, citromlére, 1 teáskanál keményítőre és húslevesre.

A padlizsánt vékony karikákra vágjuk, megsózzuk, hozzáadjuk az őrölt fekete borsot és 2-3 órát pihentetjük. Ezután a padlizsánt lisztbe forgatjuk, zsíron megsütjük és hozzáadjuk az apróra vágott hagymát a zúzott fokhagymával, és tovább sütjük. Hozzákeverjük a leforrt és meghámozott paradicsomot és a szeletekre vágott gombát. Felöntjük borral, cukrozunk, fűszerezzük babérlevéllel és újborssal, és megcseppentjük citromlével. Besűrítjük a vízben feloldott keményítővel, felöntjük húslevessel és puhára pároljuk.