Saját dohány betakarítása és feldolgozása

Röviden: A dohányleveleket akkor szedje le, amikor sárgulni kezdenek és kissé lefelé görbülnek – levélenként alulról felfelé, vagy az egész növényt egyszerre. A levegőn szárítás árnyékos helyen 18–24 °C-on 4–8 hétig tart, a fermentáció 40–55 °C-on és kb. 70% páratartalom mellett 1–3 hónapig. Ezt minimum 6 hónap érlelés követi 15–18 °C-on.

A dohányos növény az egész világon elterjedt. A burgonyafélék családjába tartozik és Amerikából származik. A levelekben található anyag miatt cigaretta formájában használják. Az említett anyag neve nikotin és ez egy erősen addiktív összetevő, amely a dohányosokat arra kényszeríti, hogy ismételten rágyújtsanak és káros anyagokat inhaláljanak a tüdejükbe. Európa nem ismerné a dohányt, vagy lényegesen tovább maradna tudatlanságban, ha I. Erzsébet uralkodása alatt Walter Raleigh nem hozta volna magával.

A dohány története

A dohány használata és pipázás olyan régi, mint maga az emberiség. Az első említések a sikeres inhalálásról Kr. e. 500-ra datálhatók. Ez az érdem a mai Mexikó, akkoriban pedig a maják lakóit illeti. Régebbi feljegyzések származnak az ókori Indiából, pontosabban a védikus emlékművekben, ahol több növény füstölését írják le. Feltételezhető, hogy az említett növények egyike a dohány is lehetett. A fő fellendülést az Új Világ felfedezésével érte el, ahol a dohányt északról délre bőségesen használták. Az indiánok egyenesen megszállottjai voltak a dohánynak. Már azokban a barátságtalan időkben is rágták, ették, pipázták, de szippantották is. A ravasz portugálok voltak az elsők, akik az amerikai határokon kívül megkezdték a termesztését. Elárasztották vele egész Európát és nagy sikert arattak vele. A dohányzás rendkívül divatos volt, azonban ez a társadalmi trend csak a 16. században tört át igazán. Addig tudományos célokat szolgált és botanikusoknak. Először, ahogy várható volt, a dohányzás csak a vagyonosoknak volt fenntartva. Mindenféle szerszámok és pipák nem kevés pénzbe kerültek. Az agyag és fa pipák megjelenésével az egész iparág a legszegényebb rétegekben is meghonosodott. Érdekes, hogy mennyi időbe telt, míg a kereskedők alkalmazkodtak a vásárlók igényeihez. A 19. század közepéig az emberek a dohányt mindenbe beletömték, ami a kezük ügyébe került, míg megérkezett az első iparilag előállított cigaretta és vele a jövő friss lehelete.

A dohánytermesztés röviden

Rengeteg dohányfajta létezik, de gyártási célokra csak kettőt használnak - a virgíniai és a paraszti dohányt. A termesztés hosszú távú nagyhatalma Amerika, illetve az USA volt. Az utóbbi években az ipar Kínába, Indiába, Brazíliába, de néhány afrikai országba is áthelyeződött.

Kezdő termesztő vagy?

A magokat vízbe áztatjuk, majd szó szerint kiöntjük az előre elkészített ágyásokba. Miután elvégeztük a vetést, a palánták kikelését teljesen a természetes folyamatra bízzuk. Körülbelül egy hónap múlva a palántákat kiültetjük a földre, 10 000 mag öt négyzetméterre vetítve. A vetést évente egyszer végezzük, mindig ugyanabban az időszakban, figyelembe véve az adott helyszín klimatikus viszonyait. Más időpontban vetünk Kubában, és más időpontban Csehországban. Ügyelünk a növény magasságára, ha túllépné a világosan meghatározott határt, értéktelenné válna. A termesztők a csúcsok csípésével irányítják a növényt.

Az érett dohány betakarítása

• A betakarítás az egyik legfontosabb szakasza az egész fejlődésnek, és egyben a legkellemesebb is. Több módszer közül választhatsz. Mindegyik bevált és megfelel a legszigorúbb követelményeknek.

• Levegős szárítás – miután betakarítottuk a leveleket, természetes úton szárítjuk őket, légszivattyúk segítségével, többszintes szárítókban. A szárítás után gyönyörűen telített és barna dohányleveleket kapunk.

• Napon szárítás – a leveleket színtető alá helyezzük, majd átcsoportosítjuk szabad térre, közvetlen napfényre. Ez a primitív szárítási módszer ideális választás az orientális dohány számára, amely így teljesebb ízű lesz.

• Tűz felett szárítás – ennél a változatnál meggyújtott dohányhajtást használnak, amely specifikus illatot ad a dohánynak.

• Mesterséges szárítás – ez a legnépszerűbb és leggyakrabban használt elektronikus módszer. A szabályozott szárítású kamrákon alapuló elv. A levelekben nagyobb cukortartalom marad, és a dohány összességében jobb minőségű.

A dohány fermentációja

Ez a dohánylevelek nemesítése. Megfelelő és szakszerű fermentáció nélkül egyszerűen nem tudsz rágyújtani. A dohányból erjesztés segítségével eltávolítják a fehérjéket, és egyidejűleg csökkentik a nikotinszintet. A dohány fermentációja ízeket és kellemes aromát ad. A dohány fermentációja kétféleképpen végezhető.

• Mesterséges fermentáció – ezt a fermentációt speciális alagutakban végzik, és továbbra is megkülönböztetjük a nyomás hatása és a jelenlévő hőmérséklet szerint. A dohány fermentációja történhet úgynevezett Cavendish fermentációval, ami azt jelenti, hogy nyomás és hő hat a kész keverékre. A folyamat a dohány 100°C-ra való melegítésében és az azt követő lehűtésben és áztatásban áll. Minden egy órán belül történik. Nem kivétel, hogy a dohányt nagy bálákba csomagolják, és úgymond 2-3 hétig hagyják fermentálódni.

• Természetes fermentáció – Ez egy egyszerű folyamat, amelynek során a dohányt összepréselik, miközben a belső 50°C-os hőmérséklet lassan párában kezeli a dohányt, így jön létre az erjedés. Ez a folyamat akár 4 hónapig is eltarthat, ha betartjuk a többszöri átrétegezést, lehűtést és az erjedési folyamat megismétlését.

Sikeres termesztést kívánunk...