Bokorbab (közönséges bab): fajták és termesztés

Több mint 25 babtípust ismerünk. Minden babtípus (lat. Phaseolus), kivéve a lóbabot, amelyet már az ókori rómaiak is ismertek, az Újvilág trópusi és szubtrópusi övezetéből származik. Miután a 16. század végén Európába hozták őket, tenyésztéssel számos fajta jött létre, amelyek jelentősen eltérnek egymástól. A bokorbabok kacs nélküli növényeken hozzák a hüvelyeket. Míg korábban a szénhidrátokban és fehérjékben gazdag, főzésre és tárolásra alkalmas száraz magvak álltak az érdeklődés középpontjában, ma a fogyasztókat jobban érdekli a húsos, éretlen hüvelyek minősége. A fasin nevű, egészségre ártalmas anyag tartalma miatt a babhüvelyeket nem szabad nyersen fogyasztani. Főzés során a fasin lebomlik. A fasinmentes babfajták keresztezésével ez a probléma a jövőben talán megoldódik.

Talaj és a bab vetése

A bokorbab minden humuszos kerti talajon jól fejlődik, amely levegős és nem szenved vízállásos területen. A bab melegigényes és csak minimum 8 °C hőmérsékleten csírázik. Az optimális hőmérséklet 25 °C. A nedves és hideg időjárás, a nedvesség és a túl mély vetés, valamint a korai időpont gyakran a sikertelenség oka. A fekete vagy barna magvú fajták gyakran jobban csíráznak, mint a fehérek. Május 15. után vetjük, legkésőbb június 20-ig utóvetemény kultúraként, amely többnyire jó termést hoz. A bokorbab termesztése nem bonyolult, így próbálja ki Ön is!

A bab trágyázása

Mivel a bab pillangósvirágú növény, amely képes a levegőből nitrogént megkötni, ezért a nitrogénigénye különösen alacsony. Fontos a jó tápanyag- és vízellátás közvetlenül a virágzás előtt és alatt. A komposzt mellett kombinált műtrágyát adunk hozzá. A babot bőségesen öntözzük, fellazítjuk, gyakran kapáljuk.