A kertek történeti fejlődése 2. rész

Az előző részben a kertek kezdeteiről volt szó, ebben a folytatásban vázoljuk, hogyan alakult tovább a fejlődésük egészen a mai formájukig.

És mi a helyzet Európával?

Európában fokozatosan áttérnek a görög művészettől a szellemi valóságra. A középkori kertet inkább gazdasági szempontból fogják fel, ezért a megjelenése már nem játszik ekkora szerepet.

Minden, ami csak díszítésre vagy élvezetre szolgál, ebben a korszakban bűnös.

A kerteket többnyire a vidéki házak mellett vagy a városi épületek szűk terében helyezik el. Találnánk bennük például gyógynövényeket és szimbolikus növényeket, zöldséget, gyümölcsfákat, kis medencéket, kerti pavilonokat és a nagyon kedvelt gyeppadokat.

Kolostorkertek

Az egyháznak köszönhetően, amelynek jelentős befolyása volt, a legnagyobb fejlődést érik el a kolostorkertek. Egyes rendek fő feladata éppen az ezekben a kertekben végzett munka volt, leggyakrabban gyógy- és fűszernövényeket termesztettek bennük. A kolostorkertek több funkcionális egységre oszlottak, és a kolostorkomplexumok közepén terültek el. Elmaradhatatlan része volt a paradicsomi udvar, azaz a viridarium, amelyben dísznövényeket termesztettek, leggyakrabban rózsát és liliomot.

A kerteket út negyedelte, a közepén pedig kút vagy ciszternaállt. Önálló kert leggyakrabban a konyhakert, a gyógynövénykert, továbbá a komlóskert, a szőlő vagy a gyümölcsösvolt. A római kertkultúra így bizonyos mértékben csak ezekben a kolostorkertekben tükröződött.

Átmenet a reneszánszba

A kertművészetben jelentős változásokat a reneszánsz hozott, amikor a keresztény motívumokat kiszorítja a művészet és az élet racionális megközelítése. A polgári kertek területe nő, a nehezen megközelíthető várak építését kastélyok váltják fel tágas kertekkel és parkokkal. 

Nagy hangsúlyt kap a képzőművészeti oldal és a kert és a kastély összekapcsolása. Ha néhány elemet meg kellene említeni, szólni kell a szabályos geometriai tagolásról, a sövényekről, a díszítményes ágyásról, a nyírt útvesztőről és a sövénykerítésekről. 

Barokk

A barokkban törekvés mutatkozik a kert és a táj összekapcsolására, ezért a kertek messzire nyúlnak, míg fokozatosan eggyé nem olvadnak. Ez a kertépítészet legjelentősebb alkotó időszaka, ebben a korban erősödik az esztétikai hatás. 

Klasszicizmus

A főutakat nyolcágú csillagbarendezik, Franciaországban az ún. kilátóhidakkészülnek.

A 18. század végétől a kertek kialakítása eltávolodik a szabályos elemektől, és a szabad természetfelé fordul.

A romantika megjelenése

A kertekben mesterséges romokat, barlangokat és remetelakokatalakítanak ki. Angliában gazdálkodó tájakjönnek létre, ahol legelők és sövényes utaktalálhatók.

A természetes angol stílus egész Európában elterjed, nálunk például a lednicei–valticei területentalálható kert a példája.

A szecesszió új stílusa

Európában és Észak-Amerikában a 19. és 20. század fordulóján fejlődik. Erre a korszakra jellemzőek voltak a bonyolultan alakított, folyékony görbék, díszítmények, vonalvezetés és aszimmetria. A kerteket nagy füves és vízfelületekalkották. A pergolák, kerti bútorok és egyáltalán az egész felszerelés többnyire fehér színű.

A 21. század eleje

A formális stílust inkább a természetesség és a szabad természet elemeiváltják fel. Ezeknek a kerteknek a jellemzője az aszimmetria és az absztrakció, kiegészítik őket különféle geometriai elemek és finom görbék.

Kombinálják a homokot kavicsokkal, növényekkel és kisebb vízfelületekkel. Fokozatosan megjelenik a posztmodern, amelyben mindenki az eredetiségre és új irányok kereséséretörekszik.

A 21. században sokat használnak a kínai és a japán kertstílus elemeiből.

A mai kertek elbűvölő környezetet kell hogy nyújtsanak a pihenéshez, ahol az ember jól érzi magát, és ahol tükröződik személyisége. A fantázia előtt nincsenek korlátok.

Kommentálja ezt a cikket, és ossza meg tapasztalatait vagy fotóit a saját kertjéből a fórumunkon.

Ha tetszik a cikk, ossza meg barátaival a Facebookon :)

Érdekelhet még: A kertek történeti fejlődése 1. rész