A kertek történeti fejlődése 1. rész

A kerteket eleinte inkább gazdasági célra használták. Később azonban az emberek a kellemes környezet iránti igény miatt kezdtek kertjeikbe virágokat és fákat is ültetni. 

Ókor

Az első kert az ókori Egyiptomban  Kr. e. 4000 körülredatálható, az ókorban a kerteket a pompa és a jólét jelénektekintették. A kertet szabályos mintákra és részekre osztották, ezek részévé vált a öntözőrendszer, amely friss vízzel látta el a növényeket.

Az egyiptomi kertekre jellemző volt a kert közepén elhelyezett medence, amelynek mérete a tulajdonos vagyonosságától függött. További elengedhetetlen részei voltak a fasorok, amelyek menedéket nyújtottak a nap ellen, a szökőkutak és a nagy fal, amely az egész kertet körülvette. 

Az ókori rómaiak és görögök kezdtek el minden társadalmi réteg számára hozzáférhető parkokat és kerteket építeni. A római kertek része volt az átrium.

Szíriai és babiloni kertek

A legendák szerint itt állt a mesés Éden paradicsomi kertje, amelynek hírnevét talán csak a Szemiramisz függőkertjei (babiloni függőkertek)múlták felül, amelyek Krisztus előtt 600 körülláttak napvilágot.

Mivel a megszállt országokból növényeket kezdtek behozni, itt jöttek létre az első arborétumok és botanikus kertek. 

Perzsa kertek – az elveszett paradicsom

Ezekben a kertekben főleg nyárfákat és ciprusokattalálunk, a kertek élővé tételét madarakis szolgálták, például galambok, hattyúk, kacsák és fácánok, a medencékben, amelyek szintén nem hiányozhattak, pedig színes halak úszkáltak nyugodtan.

A régi India a kerteken kívül gyümölcsöseivel is büszkélkedett, amelyekben hosszúkás medence terült el, amely szertartásokra és  tisztálkodásra szolgált. Nem hiányoztak a kerti pavilonok és fedett helyeksem, ahol az emberek összegyűltek és szabadidejüket töltötték. 

Kína

Itt megjelenik a híres jin és jang, és e két elem harmóniája alapja a kínai kertnek, amelyet fennkölt művészetként fognak fel. A 15. században a kertekben kunyhókat és dolgozószobákatépítenek.

  A kínaiak ősidők óta tisztelték a természet természetességét.

Itt kezdtek termeszteni miniatűr növényeket, az ún. törpenövényeket, amelyek később Japánba jutottak, onnan pedig az egész világon elterjedtek.

Japán

A japán kert kezdete a 6. századratehető, igényes vízi palotáképültek itt. A 15. századot a zenbuddhista irányzat befolyásolta, amely a természethez tért vissza. A színvilág korlátozott lett, előtérbe került a visszafogottság és az elegancia. A kicsinyített fák formázása mellett a japán kertek a kövekkel is foglalkoznak, amelyek itt hegyeket ábrázolnak.

Japánban többféle kert alakult ki:

• Teakert – az ilyen kertek alapja a külvilágtól elválasztott teaház. Nem hiányozhat belőle a kőlámpás, a kis vízfelület és a kővel kirakott ösvény, amely az egész kert tengelye.

• Száraz kert – meditációs célra készülnek, fő elemeik a kavicsok mint sziklák és a homok mint víz.

• Meditációs kert – kolostoregyüttesek mellett található, és azok részét képezi

• Parkkert  – a 16. század végén jelentek meg, változatos tájképeket találunk bennük, viszonylag nagy területen terülnek el

• Lakókert – ezek a kertek a házhoz kapcsolódnak, amelyet a rossz hatásoktól hivatottak védeni, háromszög alakban készülnek, amely az eget, a földet és az embert szimbolizálja, három fő elemük a víz, a növények és a kövek. A lakókertek  a következő felfogásúak lehetnek:
  
  • hiraniwa – itt a kert síkként van kialakítva
  • cukijama – itt mesterséges dombokat és hullámos terepet találunk, a kis teret hatékonyan használja ki

  A kertek kialakításának mai trendje éppen a japán kertek megjelenéséhez igazodik.

Ha tetszik a cikk, ossza meg barátaival a Facebookon :)

Érdekelhet még: A kertek történeti fejlődése 2. rész