Közönséges kakukkfű

A kakukkfű mint növény nagyon jellegzetes illatával és ízével, amely enyhén kesernyés és erősen aromás. A kakukkfű összetéveszthető a mezei kakukkfűvel, amely nálunk gyakran nő lejtőkön, mezsgyéken és száraz füves területeken. A kakukkfűtől abban különbözik, hogy évelő, és a szára alul gyengén fásodó.

Röviden: A közönséges kakukkfű legfeljebb 50 cm magas, törpe, fás szárú cserje, amely júniustól szeptemberig virágzik, és napos, meleg helyet, áteresztő talajt és csak mérsékelt öntözést igényel. A hajtásokat a virágzás elején, a déli órákban szüretelik, amikor az illóolaj-tartalom a legmagasabb, és 7–8 cm magas szárcsonkokat hagynak meg.

A növény magassága	törpe cserje, körülbelül 50 cm
Virágzási idő	júniustól szeptemberig
Szubsztrát otthoni vetéshez	½ szubsztrát, ¼ komposzt, ¼ homok egy kevés mésszel
Szüret	hajtások a virágzás kezdetén, a déli órákban
Metszés a hajtások megújításához	a szárcsonkokat hagyjuk 7–8 cm magasan
Kakukkfűtea	1–2 teáskanál szárított hajtás csészénként, 10 percig áztatva

Kakukkfű

Ez az erős, apró, erősen fásodó cserje, finom illatú biztosan helyet talált kertjeinkben már nagyon-nagyon régen. Régebben a kakukkfüvet varázsfűnek tartották, amely állítólag megvéd a boszorkányságtól és a gonosz erőktől. A középkorban a kakukkfű a bencés szerzeteseknek köszönhetően átjutott az Alpokon Közép-Európába, és azóta kertekben termesztik mint fűszernövényt. Ma nemcsak egész Európában elterjedt, hanem Afrikában és az USA-ban is.

Magasságával nem emelkedik ki a többi fűszer növény közül, törpe cserje, körülbelül 50 cm magas. Sűrű szárszerkezete van, a kakukkfű levelei sötétzöldek, keskenyek, aprók, fonákjukon mirigyesek. A virágok ajakosak, rózsaszíntől ibolyáig terjedő színűek, és júniustól szeptemberig jelennek meg a növényen. A kakukkfű mint növény nagyon jellegzetes illatával és ízével, amely enyhén kesernyés és erősen aromás. A kakukkfű összetéveszthető a mezei kakukkfűvel, amely nálunk gyakran nő lejtőkön, mezsgyéken és száraz füves területeken. A kakukkfűtől abban különbözik, hogy évelő, és a szára alul gyengén fásodó. E két növény felcserélésének szerencsére nincs káros következménye, mert a mezei kakukkfű ugyanúgy használható, mint a kakukkfű, csak gyengébb az aromája.

Ez az évelő növény magról nevelhető, vagy fiatal növényként is megvásárolható. Magról a kakukkfüvet klasszikusan, mint a többi fűszernövényt, a talajba vetve nevelik. A palánták azonban lassan nőnek, majd minden irányba terjeszkednek, és ha a szár még lágy, a cserép pereme fölött lóg. Ha ezeket a szárakat folyamatosan visszahajlítjuk, párnát alkotnak. Ültethetjük vagy otthon cserépbe, erkélyekre, ablak párkányokra, vagy szabad földbe. Erkélyre vagy teraszra az úgynevezett francia kakukkfű való, amelyet nyári kakukkfűnek is hívnak, mert ez a fajta gyorsabban nő, de nem fagytűrő. Szabad földbe az úgynevezett német vagy téli kakukkfű való, amely ellenáll a fagynak.

Hogy az aroma teljesen kibontakozzon a kakukkfűnél, napos és meleg helyre érdemes tenni. Jól fejlődik áteresztő, humuszban és mészben gazdag talajban. Szárazon jobban érzi magát, ezért a szegényebb talaj sem zavarja. Ha otthon vetjük , a szubsztrát aránya legyen ½ szubsztrát, ¼ komposzt, ¼ homok egy kevés mésszel. A kakukkfüvet cserepekbe, ládákba, tálakba, erkélyre és teraszra, ablak mögötti virágládákba, szabadban szabad földbe vagy akár sziklakertbeültetjük. Mindig olyan helyre tegyük azonban, ahol sok a nap. Az öntözés nem kell hogy bőséges legyen, mert jobban szereti, ha szárazon nő. A kakukkfüvet folyamatosan szüretelhetjük.

A kakukkfüvet termesztik növényi részeiért, szárított virágaiért és leveleiért. Mivel a kakukkfű aromás illóolajokat tartalmaz, amelyek fő összetevői a timol és a karvakrol, készíthetünk kakukkfűolajat is friss hajtásokból és virágokból. A kakukkfüvet szüret után vagy azonnal felhasználjuk, szárítjuk, vagy fagyasztjuk. A hajtásokat a virágzás kezdetén vágjuk le, és árnyékos helyen szárítjuk. Száradás után a leveleket és a virágokat elválasztjuk, mert maguk az ágacskák szinte semmilyen aromaanyagotnem tartalmaznak. A legalkalmasabb szüretelési idő a napos déli óra, mert ilyenkor a legmagasabb az illóolaj-tartalom. A hajtások megújításához érdemes a szárcsonkokat 7–8 cm magasan meghagyni.

Sokféle felhasználása van: levesekhez, mártásokhoz, hús- és zöldségételekhez használják. Aromáját az illóolajai adják. Használható frissen és szárítva is . Alkalmanként egyszerűen csak úgy is érdemes inni kakukkfűteát. Úgy készítjük, hogy 1–2 teáskanál apróra vágott, szárított hajtásra egy csésze vizet öntünk, és az italt lefedve körülbelül 10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Fogyasztható melegen is. A kakukkfű frissen is kiváló a konyhai elkészítésben, akár hőkezelve, akár hidegen feldolgozva.

-jn-

Érdekelheti még: Citromfű és kamilla – hasznos fűszer- és teanövények minden kertbe