Dohánytermés betakarítása, szárítása és fermentációja

Röviden: A dohányleveleket a magok kiszáradása előtt szedjük, amikor elveszítik élénkzöld színüket, alulról felfelé 3–5 alkalommal, egyszerre 3–6 levelet. Fonálra fűzve sötét padláson vagy száraz pincében szárítjuk, ami 40–80 napig tart. A levél akkor kész, ha barna, ropogós és illatos.

A dohány eredeti hazája Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália. Hazánkban a dohányt már a 17. században kezdték el termeszteni. Csehországban a dohányt a múlt század 90-es évei óta már kereskedelmi céllal nem termesztik, ennek ellenére egyre több ember termeszti igénytelensége miatt otthon vagy a kertben.

Nem minden dohány egyforma

A dohánynövényt kihasználhatjuk akár teljes egészében, maradék nélkül, vagy csak a leveleit. Ez elsősorban a dohányfajtától függ, amelyet termesztünk. A fő ok, amiért világszerte dohányt termesztenek, természetesen a dohánytermékek előállítása. Azonban más termékeket is gyártanak belőle, például citromsavat vagy levélsavat.

A növény szárát viszont cellulózgyártáshoz használhatják fel, és a magokból olajat nyerhetünk szappanok, lakkok és vernikk előállításához. Két dohányfajta ismert, amelyeket termeszthetünk szivarok vagy cigarettadohány előállítására. A legismertebb és legminőségibb a virginiai dohány (Nicotiana tabacum), a második pedig a paraszti dohány vagy csehül machorka (Nicotiana rustica). A termesztők körében azonban elterjedtebb az a felosztás, amely azon alapul, hogy milyen körülmények között nő.

Dohány éghajlat szerint

• Keleti dohány - a világtermelés mintegy 1/6-át teszi ki. Kevés levelű fajtáról van szó, amelyet kézzel szednek és közvetlenül a napon szárítanak, nem szárítókban. A keleti dohányt termesztő területeket elsősorban a Balkán-félszigeten találjuk.

• Virginiai fajta - a leginkább termesztett dohány egyáltalán és a világtermelés közel felét teszi ki. A dohány nagy leveleket képez, ezeket egyenként szüretelik és többnyire mesterségesen szárítják.

• Burley dohány - a világon a teljes termelés csupán mintegy 10 százalékát teszi ki. Ennél a fajnál mind a leveleket, mind a szárat betakarítják. Többnyire vagy természetes módon a napon, vagy mesterségesen szárítókban szárítják.

• Kentucky - sötét dohány, nagyon kevéssé elterjedt.

• Szivardohány - körülbelül 3 alfajt foglal magában, mégpedig a burkolólevélhez, fedőlevélhez és a szivarbelsőhöz való dohányt.

• Helyi dohányfajták - csak helyi szinten elterjedt dohányfajták, amelyek az egyes termesztők nemesítése révén jöttek létre.

Hogyan termesszünk dohányt?

A dohányt általában palánta formájában ültetjük, ezért jó előre előnevelni. A palántákat április végén ültetjük, az ideális időpont május 10-25. közé esik (a hőmérséklettől függ, akkor ültetjük, amikor a hőmérséklet már nem süllyed fagypont alá), tehát lehetséges korábban vagy később is ültetni. A május 25. után ültetett növények általában kisebb termést adnak, de a dohány minőségén ez nem mutatkozik meg. A dohánytermesztés különlegessége az úgynevezett virágzás utáni visszavágás, vagyis az a folyamat, amikor virágzás közben eltávolítjuk a szár csúcsi részét a virágzattal együtt, néhány levéllel (a legkisebbek és legzöldebbek). Így alapvetően megfiatalítjuk az egész növényt és javítjuk a dohány minőségét! Ezáltal elmélyül a gyökerek növekedése és növekszik az alkaloidok termelése.

Mikor takarítsuk be a dohányt?

A levelek betakarítása még a magok kiszáradása előtt történik! A leveleket szín szerint szedjük, amint kezdik elveszíteni élénkzöld színüket. Azonban nem szedhetjük le az összes levelet egyszerre, mivel a dohány nem egyenletesen nő. A szedés általában 3-5 alkalomra oszlik el, amikor a leveleket fokozatosan, a növény aljától felfelé haladva szedjük. Egyszerre mindig 3-6 levelet szedünk le.

A dohány szárítása

Szárítás során biokémiai folyamatok és fizikai változások mennek végbe a levelekben. A legfontosabb a vízvesztés és a klorofill lebomlása. Mesterséges szárításnál az anyagok lebomlása gyorsabb és a levelek megőrzik sárga színüket és magas szacharid - cukor - tartalmukat. Ellenkező esetben, természetes úton közvetlen napfényben történő szárításnál a levelek elsötétednek és ezáltal a szárítás meghosszabbodik. A dohányt tehát jobban szárítsuk sötét padlástérben vagy száraz pincében.

Szárítás során a dohányleveleket a száruk után fonálra fűzzük. Az egész folyamat során azonban figyelnünk kell a penészre, amint megjelennek a penész jelei, a levelet azonnal el kell távolítani, hogy ne rontsa el az egész termést. Ezért is jó hosszabb távolságot hagyni a levelek között.

Az ilyen körülmények közötti szárítás nagyon egyedi és 40-80 napig is tarthat. Általában az a szabály, hogy minél tovább, annál jobb. A levelek akkor száradtak meg, amikor szép barna színt kapnak, ropognak és illatoznak.