A rozmaring termesztését főként a leveleiért végezzük, amelyeket a legnagyobb érettségükben és erejükben június és augusztus között szedünk le. A betakarított leveleket árnyékban szárítjuk, majd lezárható üvegekbe helyezzük. A rozmaring az Alpokon át jutott el hozzánk Európába, a kolostorok kertjeibe, ahol már akkor is dísznövényként és gyógynövényként egyaránt termesztették.
Az ismert vagy ismeretlen orvosi rozmaring
A rozmaring örökzöld cserje, amely akár 1,5 m magasságot is elérhet. Ez a cserje sűrű, seprűszerű ágakkal rendelkezik, ülő levelekkel, bőrszerűen, vonalasan átellenes elhelyezkedésűek, felül sötétzöldek. Ha megdörzsöljük őket, aromás illatot bocsátanak ki, amely kámforra emlékeztet. A rozmaring barna, visszafogottan színezett termésekkel rendelkezik. A virágok halványlila színűek, kétajkú megjelenésűek, és március és július között virágoznak. Íze kesernyésen keserű és nagyon aromás.
A rozmaring termőhelye napos, akár enyhén száraz, meszes talajú terület is megfelelő. Minél melegebb környezetben van, annál jobb az aromája. A rozmaring elviseli a fagyot, de ha a hőmérséklet már nulla körül van, jobb hazavinni és meleg helyre tenni. Ez a gyógynövény többéves, így ha elvetjük, nagyon lassan növekszik, ezért felvértezzük magunkat türelemmel, és akár három évet is várhatunk egy nagyobb betakarításra. A rozmaring növényt enyhén nedves talajban tartjuk. Mivel a rozmaring ellenálló a kártevőkkel szemben, egyáltalán nem szükséges trágyázni.
A gyógynövényt balkonra vagy teraszra helyezzük vödörben. Ha földbe ültetjük, a rozmaringot süllyesztett cserépben kell tartani a földben, hogy télen át tudjuk vinni a helyiségbe. Megfelelő a ½ vetőföld arányú szubsztrát vagy ½ kerti föld, ¼ komposzt és a maradék homok vagy finom kavics egy kis mésszel. Nem szereti a tömődött talajt. Folyamatosan szüreteljük a friss hajtásokat, azonban ezeket nem szabad túlságosan leszakítani, különben a növény vonakodva hajt újra. A hajtások végeit úgy vágjuk, hogy a növény szép formát kapjon. Télen kevesebbet szüretelünk, azonban már február végén a növény új hajtásokkal indul.
A rozmaringot főként leveleiért termesztjük, amelyeket legnagyobb érettségükben és erejükben június és augusztus között szüretelünk, a betakarított leveleket árnyékban szárítjuk, majd lezárható üvegekbe helyezzük. A rozmaring az Alpokon keresztül jutott el hozzánk Európába a kolostori kertekbe, ahol már abban az időben dísz- és gyógynövényként termesztették. Gyógynövényként aztán gyűjtötték és a memória erősítésére, valamint a pestis ellen használták. Meg kell azonban jegyezni, hogy terhesség alatt nem szabad semmilyen rozmaring tartalmú készítményt használni, és ételekben sem szabad fogyasztani. Tartalmaz ugyanis hatóanyagokat, mint például illóolajok, cseranyagok vagy keserűanyagok. Szintén nem alkalmas esti fürdőként, mivel zavarja az alvást.
Ennek a fűszernövénynek az az előnye, hogy nem kell tartósítani vagy tárolni, mivel télen is betakarítható. Ha télen bent tartja, és lehetősége van kivinni, amikor épp nem fagy és süt a nap, akkor ezt mindenképpen tegye meg, mert a rozmaring ezután intenzívebb ízzel és illattal hálázza meg. Sokaknak az étekben zavaró a rozmaring tűlevél alakú levele, de ha fűszerőrlőben megőröljük, kiváló íze érvényesül, és remek ételt kapunk. Főzhetjük úgy is, hogy egy egész ágacskát főzünk az étellel együtt, és felszolgálás előtt kivesszük. A rozmaringból rozmaringtea is készíthető, bor is, használhatjuk fürdővízhez, olaj formájában, vagy készíthetünk belőle gyógynövényes hajvizet is. A mi tippünk: Rozmaringbor – egy liter vörösborban 5 napig áztassunk 20 g szárított rozmaringlevelet, időnként rázzuk fel a folyadékot. Ne keverjük. Naponta egy stampedli innivaló. Hat az étvágytalanság és a puffadás ellen, valamint enyhe gyomor- és bélgörcsök esetén is. A rozmaringtea serkenti a gyomornedvek és az epe termelését, így segít az étvágytalanság esetén. Ha az ételben rozmaring van, ezek az ételek könnyebben emészthetők.
-jn-