Uborkát termesztünk - a magvaktól a savanyúságig

Az uborka (lat. Cucumis sativus) a tökfélék családjába (lat. Cucurbitaceae) tartozó növény. Az uborkák alapvető fajtái a szabadföldi uborkák (savanyítani valók) és a salátauborkák. A savanyítani való uborkákat kisebb méretben szedik le, mert ekkor a legízletesebbek és legalkalmasabbak feldolgozásra (tartósításra). A salátauborkákból kiváló uborkasalátát készíthet. Valamivel később is leszedheti őket, mert úgy vannak nemesítve, hogy nagyobb méretben sem veszítenek zamatos ízükből. A saját savanyítani való, salátauborka és a kígyóuborka a vásároltakkal többnyire össze sem hasonlítható. A kertből frissen szedett uborkát semmi sem pótolhatja. Termessze meg Ön is, a fajták választéka hatalmas.

Ebben a cikkben megtudhatja, hogyan válassza ki a megfelelő fajtát a savanyítani való uborkák közül az Ön éghajlati viszonyaihoz, tisztázhatja, hogy a durva tüskéjű vagy a finom tüskéjű uborkát részesítse előnyben. Megnyugodhat, mert a savanyítani való uborkák lében soha nem lesznek keserűek. Kínálatunkból kiválaszthatja a legjobb fajtákat. A cikk elolvasása után tudni fogja, hogyan birkózzon meg a virágok beporzóinak hiányával. Nem hiányoznak majd az információk sem a termesztésről és az uborkák vetéséről. Végül adunk Önnek néhány tippet arra, hogyan küzdjön az uborkaperonoszpóra ellen. És ismeri az ún. vertiko rendszert?

A megfelelő savanyítani való fajta kiválasztása néha alkímia...

Sok savanyítani való uborkafajtát nemesítettek ki, azonban nem mindegyik alkalmas hidegebb éghajlati viszonyok közötti termesztésre. A hazánk melegebb területein élő termesztők szélesebb fajtaválasztékot engedhetnek meg maguknak, mert nekik probléma nélkül nőnek a melegigényes fajták is. Ezzel szemben a hidegebb és magasabban fekvő területek termesztőinek óvatosabbnak kell lenniük a vetőmag kiválasztásakor, és ellenállóbb fajtákat kell választaniuk. Ma már túlnyomórészt F1 jelöléssel ellátott vetőmagok kerülnek a piacra, ami azt jelenti, hogy az anyai és apai uborkavonalak keresztezéséről van szó. Ezekből a hibridekből származó hozamok sokkal magasabbak és kiegyenlítettebbek, mint az eredeti nem hibrid fajtákból.

Durvatüskés versus finomtüskés savanyítóuborkák

A savanyítóuborkák lehetnek durvatüskések vagy finomdúskések. A durvatüskés fajtákat néha lenézik amiatt, hogy a betakarításkor szúrnak, ezért sok termesztő inkább a finomdúskés uborkákat részesíti előnyben. Az uborkák tüskéi miatt elriasztani magunkat néha káros lehet, mivel ezek a fajták általában ellenállóbbak, és így alkalmasak a kedvezőtlenebb éghajlati körülményekre. Mi haszna van abból, ha az uborka nem szúr a betakarításkor, ha a növényen egyáltalán nincsenek termések. A durvatüskés fajták jobban felépülnek a betakarítási időszak hirtelen hőmérséklet-csökkenéseiből, és hamar újra kezdenek teremni. A finomdúskés fajták általában nagy nehézségekkel küzdenek a felépülésben, néha egyáltalán nem épülnek fel.

A finomdúskés fajtákat válassza melegebb területeken való termesztéshez, a durvatüskések szinte mindenhol megteremnek.

A sikeres termesztés alapja a virágbeporzók vagy a partenokarp savanyítóuborka-fajták.

A keserű savanyítóuborkáktól nem kell tartani

A savanyítóuborkáknál a keserű termésektől való félelem nem indokolt, ez a probléma sokkal nagyobb mértékben érinti a salátauborkákat. A savanyítóuborkák úgy vannak nemesítve, hogy terméseik szinte soha nem keserűek. A keserű uborkák minimális százalékát nagyon száraz és forró időjárás okozhatja a betakarítási időszakban. A savanyítóuborkák keserűsége csak akkor jelent problémát, ha friss állapotban szeretné fogyasztani őket, mivel befőzéssel a keserűség teljesen eltűnik. Akinek mégis zavarja a keserűség, választhat valamelyik speciálisan nemesített, "genetikailag nem keserű" fajtát, amelyek valóban soha nem keserűek. Sajnos ezek többnyire finomdúskés fajták, így a termesztők nagy része balszerencsés. A kínálatunkban található genetikailag nem keserű fajták például a Bohdana F1, Fatima F1, Romana F1.

A befőtt uborkák soha nem lesznek keserűek.

Mely uborkafajtákat érdemes kipróbálni?

A kínált uborkapaletta nagyon változatos, így valóban van miből választani. A durvatüskés savanyítóuborkák közül talán a leggyakrabban termesztett és teljesen bevált fajta a Regina F1, amely jó termesztés mellett magas hozamokat ad minőségi termésekből, és ráadásul nagyon ellenálló az uborkaperonoszpórával szemben. Forró újdonság a piacon a Viola F1 hibrid, amely még továbbfejlesztett Regina. Genetikailag nem keserű durvatüskés savanyítóuborkák például a Jitka F1 és Lada F1. A finomdúskés uborkák közül leggyakrabban a Fatima F1 fajtát termesztik, népszerű még a Bohdana F1 és a Milena F1 is. Hozamban és a peronoszpórával szembeni ellenállásban a finomdúskés uborkák felett jelentősen kiemelkedik a Karolina F1 jelzésű újdonság.

Partenokarp uborkafajták

Az uborkák, akárcsak sok más növény, kétféle virágot hoznak - hímivarú és nőivarú virágokat. A sikeres termésfejlődés feltétele a pollen átjuttatása a hímvirágról a nővirágra. Üvegházakban és fóliasátrakban ez problémát okozhat, mivel a beporzók, mint a méhek és poszméhek csak nehezen jutnak be... A megoldást az úgynevezett partenokarp uborkafajták jelentik, amelyek beporzás nélkül is képesek termést hozni. A legtöbb salátauborka és néhány savanyító fajta partenokarp hibrid, mivel üvegházakban és fóliasátrakban való termesztésre szánt fajtákról van szó, ahol a beporzók bejutása erősen korlátozott.

Az uborkák korai hajtatása előnyös.

Uborkatermesztés

Az uborkatermesztés nem jelent problémát a kissé tapasztalt termesztő számára. Az alap a megfelelő fajta kiválasztása és a helyes termőhelyre való ültetés. A savanyító uborkák sikeres növekedéséhez világos, szélvédett helyre és megfelelően trágyázott, meleg talajra van szükség. A termőhelyet az uborkák kiültetése előtt érdemes előkészíteni trágyával, esetleg érett komposzttal való bedolgozással az ágyásba. Az így előkészített ágyást az ültetés előtt még kb. 2-3 hétig hagyni kell "megülni" és "megérni". Az így előkészített ágyásokba a fiatal palántákat legjobb a fagyosszentek után ültetni, hogy a talajmenti fagyok ne károsítsák őket. A hidegtől érdemes a frissen ültetett növényeket védeni nem szőtt textíliával vagy fóliával.

Uborkák vetése

Az uborkákat közvetlenül az ágyásba lehet vetni, vagy előnevelhetjük a palántákat. Az előnevelt palánták fő előnye a szüret meggyorsítása és ezzel együtt az uborkaperonoszpóra elkerülése. A palánták előneveléséhez a magok vetése már április közepétől elvégezhető. A magokat tápanyagban gazdag szubsztrátba vetjük, amelyet kb. 6-8 cm átmérőjű cserépbe helyezünk. A növényeknek növekedésükhöz elegendő fényre és az éjszakai hőmérséklet rendszeres csökkentésére van szükségük, hogy megakadályozzuk a növények "megnyúlását". A szubsztrátnak csak enyhén nedvesnek kell lennie, az átázás sem a magoknak, sem a fiatal növényeknek nem kedvez, könnyen elrothadhatnak. Az ágyásba a magokat csak május közepétől vetjük, amikor már nem fenyegetnek talajmenti fagyok, amelyek a frissen kikelt növényeket teljesen elpusztíthatnák.

Uborkák oltása

Az oltást vagy hasítékoltással végzik, gyakrabban azonban a nyelvoltást használják, amely megbízhatóbb. Az oltás után ugyanis mindkét növény megtartja gyökereit, így nem fenyeget annak a veszélye, hogy az oltott uborkák a beavatkozás után elszáradjanak.

A kiültetésre szánt növényeknek tiszta fehér gyökerekkel és összetartó gyökérbállal kell rendelkezniük, a barna gyökerek elhalnak és elvész a korai érés előnye.

Uborkaperonoszpóra - az uborkatermesztők legnagyobb ellensége.

Hogyan küzdjünk a lisztharmat ellen

A leggyakoribb probléma, amellyel az uborkatermelők küzdenek, az uborkalisztharmat. Ez a lisztharmat megtámadja a növények leveleit, és a növények lassan elpusztulnak. Az uborkalisztharmat ellen több módon is lehet védekezni. Az egyik út a kifejezetten uborkalisztharmat ellen kifejlesztett vegyi készítmények használata, a másik lehetőség az egyszerű megelőző intézkedések alkalmazása, amelyek révén elegendő savanyítani való uborkát takaríthat be még a lisztharmat megjelenése előtt. Az első megelőző intézkedés az uborka korai vetése, így a termés még a lisztharmat főszezonja előtt beérik. Nem árt olyan fajtákhoz nyúlni, amelyek ellenállóbbak az uborkalisztharmatra, ma már sok ilyen kapható a piacon. A harmadik megelőző intézkedés az uborka ún. "vertiko" rendszerben történő termesztése vagy különböző permetezések alkalmazása.

Vertiko rendszer

A vertiko rendszer a savanyítani való uborka termesztésének módszere, amely különösen a kisebb termelőknél vált be. Ennél a termesztési módnál az uborkát nem hagyják a földön feküdni, hanem egy háló lyukaiba vezetik fel. Ez a rendszer ugyan egy kicsit munkaigényesebb, mint a klasszikus szántóföldi termesztés, de a többletmunka hamar megtérül. A hálón termesztett növények levelei eső után gyorsabban megszáradnak, így kisebb a lisztharmat általi fertőzés kockázata. Ráadásul a hálón termesztett növények termése tisztább és kényelmesebben szüretelhető. A vertiko rendszerhez a legegyszerűbb az ún. virághálókat használni, amelyek lyukmérete 10 x 10 cm.

Az ún. "vertiko rendszerben" történő uborkatermelés során ne feledje, hogy az uborka nem kapaszkodik fel magától a hálóra, segítenie kell neki.