Természetes antibiotikum - Kakukkfű

A kakukkfű egy erőteljes illatú gyógynövény, amelyet már 4000 éve használnak fűszerként a konyhában és gyógyító természetes antibiotikumként. A Maghrebben a mai napig főzetet készítenek belőle olivaolajjal keverve, amelyet sebek tisztítására használnak.

A kakukkfű erőt és bátorságot adott

A kakukkfű (lat. Thymus vulgaris) az ajakosvirágúak családjába tartozó növény. Neve a görög thymos szóból származik, amely bátorságot, erőt, férfiasságot, esetleg füstáldozatot, füstölést vagy az emberi lelket jelent.

Az ókori egyiptomiak a kakukkfű illóolaját használták halottaik bebalzsamozására. Athénban a görögök termesztették, akik azt állították, hogy a kakukkfű erőt és frissességet ad nekik. Egyúttal a kakukkfüvet áldozati növényként használták tömjénekhez, amelyek folyamatosan égtek a templomok oltárain. A római katonák fürdőt készítettek belőle, hogy bátorságot és erőt nyerjenek. A híres római költő, Vergilius a kakukkfűről mint "a hús tartósságát meghosszabbító eszközről" ír.

A középkorban a kakukkfűből nagyon finom szószokat készítettek, az egyes ételekhez összetörve sóval együtt adták hozzá. Ebben az időszakban az emberek mágikus növénynek tartották, tömjénbe keverték és erősítő, élénkítő italokat készítettek belőle. Még azt is hitték, hogy elűzi a rémálmokat és segít az embereknek meglátni és megismerni a tündéreket. Ebben az időszakban a kakukkfüvet a felsőruházatukon viselték a magas rangú hölgyek, akik ezzel ajándékozták meg a keresztes hadjáratokra induló lovagokat.

A 18. században a kakukkfűben felfedeztek egy fontos összetevőt, a timolt, amely kezdetben a kámfort is helyettesítette.

A kakukkfű vadon nő utak mentén, réteken vagy erdők szélén. Hazánkban beltérben cserépben vagy a fűszerkert egyik növényeként termesztjük. Élősövény része is lehet, amely évente kétszeri rendszeres nyírással tömör, összefüggő növényzetet hoz létre. Kültéri termesztésnél 4-5 évente ültetünk új palántákat.

A kakukkfű termesztése

A kakukkfű őshazája a Földközi-tenger vidéke, egészen Olaszországig terjedő terület. Spanyolországban, Albániában, Franciaországban és Görögországban termesztik. Hazai körülményeink között főként magról neveljük, amelyet március-április folyamán vetünk el melegágyba. A kakukkfű magokat a talaj felszínére helyezzük, csak enyhén nyomjuk le, mivel fényen csíráznak. Május hónapban ültetjük át az ágyásba. A kakukkfű szereti a laza homokos vagy köves talajokat. Tápanyagban gazdag talajban elveszíti jellegzetes fűszeres ízét.

Soha ne trágyázzuk! A kakukkfűt olyan helyekre ültessük, ahol elegendő napsugárzás éri, ugyanakkor védve van a széltől. Mérsékelten öntözzük, de ne hagyjuk a növény talaját teljesen kiszáradni. A kakukkfű öntözéséhez a legalkalmasabb a szobahőmérsékletű, leülepedett víz, amelyet a cserép alatti tálkába öntünk. Májustól szeptemberig virágzik fehér, rózsaszín vagy halványlila virágokkal. A vadon növő kakukkfű hajlamos elfásodni és ritkásabb ágacskái vannak, ami a nemesített kakukkfű fajtáknál nem fordul elő.

A szabadtéri termesztésnél 4-5 évente ültetünk új palántákat.

A kakukkfű timolt (3,5%), cimolt, karvakrolt, a-pinént, linalolt, borneolt, cineolt, 10% cseranyagot, szerves savakat és egyéb anyagokat tartalmaz. A kakukkfű nem fásodó hajtásait száraz napokon gyűjtjük, legjobb esetben dél körül. A legalkalmasabb hajtások gyűjtésére és tárolására a virágzás előtti időszak. Hogy a kakukkfű hajtásai ne fásodjanak el, a legjobb, ha gyakran gyűjtjük őket. Abban az esetben, ha nem szeretnénk a kakukkfűt leszedni, javasoljuk, hogy a virágok elvirágzása után vágjuk vissza a növény mintegy egyharmadában. A kakukkfű így megerősödik és sűrűbbé válik. Évelő növényről van szó, szükség szerint szaporítjuk. Beltérben világos helyen teleltessük, mérsékelten öntözzük és tartsuk a hőmérsékletet 15°C körül. Ágyásban való termesztése esetén télre fedjük le tűlevelű növények ágaival. A kakukkfűt normál hőmérsékleten, kötegekben szárítjuk, hogy az illóolaj ne párolgjon el belőle.

Kakukkfű - a szegények penicilinje

A kakukkfű az egyik legerősebb növényi antibiotikum, kifejezett fertőtlenítő és antiseptikus hatással rendelkezik. Hat a gombák, baktériumok és bélparaziták ellen. A legújabb kutatásokban izraeli tudósok megállapították, hogy a kakukkfű főzete megállítja a Helicobacter pylori növekedését. Használják a felső légutak kezelésére, amelyek elégtelen szekrécióval járnak, szamárköhögésnél, mandulagyulladásnál, hörghurutnál és asztmánál. Ugyanakkor alkalmazzák reumánál, cukorbetegségnél és vérszegénység kezelésénél stb. A kakukkfűből teát, tinktúrát, főzetet, öblögetőszert és borogatást készítünk.

A leggyakrabban használt a kakukkfű tea, amelyet úgy készítünk, hogy 150 ml forró vízhez hozzáadunk 2 teáskanál szárított kakukkfüvet, a keveréket 5 percig hagyjuk ázni, majd leszűrjük. Napi 2-szer isszuk, lehetőleg minél melegebben. Gyermekeknek kakukkfüvet adunk, de csak nagyon kis adagokban. Pattanásos bőr kiütéseinél borogatáshoz forrázatot készítünk úgy, hogy 1 liter forró vízhez hozzáadunk egy maréknyi kakukkfüvet, áztatás után leszűrjük és a bőrt naponta többször mossuk vele.

A gyógyszeriparban szájvizekhez, öblögetőkhöz és fogkrémekhez adják hozzá. Házi szájvizet úgy készíthetünk, hogy 150 ml forró vízhez hozzáadunk 2 teáskanál kakukkfüvet, amelyet 10 percig áztatunk. Lehűlés után a főzetet leszűrjük és napi 2x használjuk öblögetésre.

Állítólag a kakukkfűvel töltött párnán alvás enyhíti a depressziót és megnyugtatja nemcsak a testet, hanem a lelket is.

A kakukkfű ajánlott napi adagja 10 g. A timol túladagolása hányást, heves fejfájást, pajzsmirigy-rendellenességeket és egyebeket okozhat. Használata nem ajánlott terhes és szoptató nők számára.

A kakukkfű nélkülözhetetlen a konyhában

Kakukkfűvel főként baromfit, vadhúst és halat ízesítünk. Bazsalikom, oregánó és kakukkfű fűszerkeverékével ízesítjük a pizzát. Szintén része a provence-i fűszerkeveréknek és a híres francia likőrnek. Eredeti receptúrája a Szajna folyó menti Fécamp-i bencés apátságból származik.

A kakukkfű jellegzetes fűszere a mediterrán, de a francia, spanyol és mexikói konyhának is. Megkönnyíti az emésztést, ezért nehezebben emészthető ételekhez adjuk, mint például hüvelyesek, sült hús, füstölt húsáruk, de zsíros ételekhez is.

A kakukkfüvet bármikor hozzáadhatjuk a főzéshez, a szárított növényt a főzés elején adjuk hozzá, mert akkor szabadulnak fel az illóolajok az elkészülő ételbe.

Hűtőszekrényben tároljuk műanyag zacskóban vagy jól záródó műanyag edényben, ahol akár egy hétig is frissen marad.