Alacsony évelő növények

Alacsony évelők keveréke

Az évelőágyások esetében különösen fontos a helyes összeállítás és fajválasztás, mivel éveken át betöltik esztétikai funkciójukat. Az évelőkkel való beültetésnek mindig szabálytalannak kell lennie, ez azonban nem jelenti azt, hogy véletlenszerűen helyezhetjük el őket. Az alacsony évelők alkalmasak előtérbe a magas növények elé, ugyanakkor konténerekben is termeszthetők. Az alacsony évelők egyúttal megakadályozzák a gyomok buja növekedését.

Hogyan termesszük az alacsony évelőket

• Az évelők körüli talajt rendszeresen sekélyen lazítjuk és gyomtalanítjuk. Tartsuk be az egyes fajok megvilágítási igényeit, általánosságban elmondható, hogy a legjobb a növényeket olyan helyre ültetni, ahol nincs veszély, hogy a déli napfénynek lesznek kitéve. Nagy szárazság idején szükséges az évelők öntözése. A magasabb és gyengébb virágszárú évelőket karóhoz kötözzük. A kinyílt virágzatokat azonnal levágjuk. Ősszel levágjuk a kiszáradt föld feletti részt, és azokat a fajokat, amelyek rosszul telelnek át, fenyőgallyakkal letakarjuk. Tavasszal a tartós fagyok befejeztével a fenyőgallyakat eltávolítjuk. Rendszeresen trágyázzuk a növényeket.

• A vetést a legtöbb évelő esetében szabadföldi, jól előkészített ágyásba végezzük. Csak az érzékeny vagy ritka fajokat vetjük melegágyba vagy üvegházba, esetleg lakásban "ablak mögé". Az ágyást gondosan fellazítjuk 10-15 cm mélységig és maximális gondossággal megszabadítjuk a gyomoktól, különösen az évelő gyomoktól, amelyeket később a kikelő palánták között nagyon nehéz elnyomni. A tényleges vetést apró magoknál szórva végezzük - a vetőmagot egyenletesen szétosztjuk az ágyás felületén, ha rétegezve volt, akkor a homokkal vagy tőzeggel együtt vetjük el, amelyben tárolva volt. Ezután a vetést a talajba nyomjuk és laza talajréteggel takarjuk le.

  A melegágyba vetést a fagyra érzékeny és korán csírázó fajoknál végezzük. Gyakorlatilag ugyanúgy járunk el, mint a szabadföldbe vetésnél.

  Az üvegházban vagy "ablak mögött" történő vetést a fagyra érzékeny, hosszú vegetációs idejű növényeknél végezzük, amelyeket a lehető legkorábban kell elvetnünk február-március, hogy őszre a lehető legjobban megnőjenek. Cserépbe vagy vetőtálcába vetünk, amelyeket vetéshez való kertészeti szubsztráttal töltünk meg. A vetés mélysége a mag méretétől függ, általában 1-2 cm, szabadföldbe vetésnél 2-6 cm. A vetés letakarását szubsztrát és zúzott homok keverékével (1:1) vagy közvetlenül tiszta homokréteggel végezzük. Kivételt képeznek a fényen csírázó növények, amelyek magjait csak enyhén lenyomjuk. A csírázás közbeni hőmérsékletnek 15 és 25°C között kell lennie.

• A talajnak levegősnek kell lennie és meg kell tartania a nedvességet. A homokos talajt úgy javíthatjuk, hogy a felső rétegébe komposztot keverünk. A talaj így összetartóbb lesz és több vizet képes felszívni.

• Ha a komposzthoz hozzáadunk egy kis tehéntrágyát, biztosítjuk a növények számára a megfelelő tápanyagot. Tavasszal komposzttal és Cereritel trágyázunk. Augusztustól nem trágyázzuk az évelőket.

• A levéltetű és más szívó rovarokat Pirimor vagy Metation permettel kezeljük, a hernyók, lárvák, bogarak és lárvák ellen Metationnal küzdünk. Minden fonálféreg a talajon és a növények fertőzött részein terjed. Ezért szükséges az így fertőzött növényeket óvatosan eltávolítani az ágyásból a gyökerekkel és a gyökerek körüli talajjal együtt, és a növényt elégetéssel megsemmisíteni. Ajánlott ilyen ágyásba bársonyvirágot vagy afrikai büdöskét (Tagetes) ültetni, amely elűzi a fonálférgeket.

  A gombabetegségeket, azaz a feketeséget, rozsdát, lisztharmato és penészt vegyi permetezéssel, pl. Fundazollal lehet elnyomni. Előnyösebb a növények fertőzött részeit levágni és elégetni. Az erősen károsodott növényeket teljesen meg kell semmisíteni a gyökerekkel együtt. Ha az ágyás erősen fertőzött, jobb az egészséges növényeket időben máshová átültetni.