Menta – sokoldalúan felhasználható évelő növény

Röviden: A menta évelő fűszernövény; leginkább teának ismert, de salátákba, desszertekbe, mártásokba és italokba is kerül. Virágzáskor gyűjtsük, amikor a legerősebb az aromája. Elviseli a félárnyékot és a napos helyet is, nem kell trágyázni, és erősen terjed – ezért határolt helyre ültessük.

Menta – sokoldalúan felhasználható évelő növény

A menta neve görög eredetű, és szélfűszernek, fefermintnek, balzsamnak vagy szélfűnek is nevezik. Nálunk ismert fajok, például a borsmenta (Mentha piperita), a citromenta, a narancsmenta, a vízi menta, a fodros menta, de az ananászmenta, a mezei menta (Mentha arvensis) és a csombormenta (Mentha pulegium) is, utóbbi nálunk már erősen veszélyeztetett faj.

A csombormentában veszélyes a mérgező pulegon, amelynek a növény nagyobb mennyiségű fogyasztásakor halálos hatást tulajdonítanak. Különbözik a mezei mentától abban, hogy a csombormenta ritkán nő egyenesen, nem szőrös, és a levelei épszélűek. Élőhelyként a vízpartokat és a nedves réteket kedveli. Nagyon erős illata van, és ennek a mentával rokon növénynek az íze ugyanolyan, amit az illóolajok adnak. Mindig szem előtt kell azonban tartanunk, hogy ez az évelő növény nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező. A csombormentát összetéveszthetjük a kúszó ínfűvel (Ajuga reptans), a kerek repkénnyel (Glechoma hederacea), a mezei mentával vagy a közönséges gyíkfűvel (Prunella vulgaris) is.

A mezei menta az ajakosvirágúak családjába tartozó, évelő növény, amelynek szára felemelkedő, zölden négyélű. Levelei szélesen tojásdadok, mindkét oldalukon sűrűn szőrösek, és megdörzsölve illatosak. 8–12 kékesibolya virágból álló virágzata szabályosan helyezkedik el a szár felső részén, de nem a csúcsán, azt virágtalan levélcsokor zárja. A mezei menta kedveli a nedves erdei utakat, árkokat, vizenyős réteket, sőt a nedves szántókat is. Bár a neve azt sugallja, hogy a mezőkön a leggyakoribb, ez már nem így van.

Minden menta illóolajat tartalmaz, és a legismertebb a teának való felhasználása. A konyhában is gyakran használjuk a levelét és a virágját. Kis mennyiségben a friss mentalevelet salátákba, csokoládés desszertekbe, túrós ételekbe, húsmártásokba és halászlékbe is tesszük. Emellett gyakran használják üdítő italokhoz és gyümölcskoktélokhoz is. A menta gyűjtésének legalkalmasabb ideje a virágzás idején, mert ekkor a legerősebb az illata.

Meg kell említenünk a legismertebb mentát, a borsmentát is. Hűsítően aromás az íze, a levelét teákhoz, üdítő italokhoz, likőrökhöz, bárányhúshoz és salátaöntetekhez használják. A levelét nyersen fogyasztják, vagy az étellel együtt főzik. Nagy cserepekbe vagy nagyobb virágtálakba helyezzük erkélyeken és teraszokon. Szabadban ültessük a mentát határolt helyre, mert hajlamos erősen terjedni. A terjedését korlátozhatjuk úgy, hogy fenék nélküli vödörbe ültetjük. Kedveli a félárnyékot és a napos helyet is.

A menta nem túl érzékeny a fagyra, és az aromája forró nyáron jobb, mint hűvösben. Alkalmazkodóképessége miatt nem kell trágyázni, és tárolhatjuk frissen a fagyasztóban, vagy megszárítva száraz helyen. Illóolajai miatt nem szabad adni csecsemőknek és kisgyermekeknek, mert ők rosszul tűrik.

                                                                                                                                                               -jn-