Káposztafélék – az első táblába

Röviden: A káposztaféléket (fejes káposzta, kelkáposzta, fodros kel, kelbimbó), a kohlrabi kivételével, az első táblában termessze, vagyis érett istállótrágyával vagy komposzttal trágyázott ágyásokban, és adjon nekik elegendő káliumot. A korai fajtákat februártól vagy március elejétől palántázza elő, a késeieket júniusban vesse. A fejes káposztát 50 × 50 cm-es tőtávolságra ültesse.

Káposztafélék – az első táblába

A káposztafélék zöldségei a vadon termő káposztából (lat. Brassica oleracea) származnak. A keresztesvirágúak (lat. Brassicaceae) családjába tartoznak. Őshazájuk a Földközi-tenger térsége, Kelet-Ázsia és Kelet-Európa. Ebbe a családba főként kétéves növények tartoznak, amelyek az első évben a fogyasztható részeket hozzák létre, a második évben magot. Kivételesen már az első évben virágzanak. Egyéves káposztafélék a karfiol és a brokkoli.

Valamennyi káposztaféle, a kohlrabi kivételével, az első táblában termesztjük az ágyásokban. Vagyis 1. számú alapszabály: a káposztafélék termesztésére szánt ágyásokat elsősorban érett istállótrágyával, illetve komposzttal trágyázzuk. Ezenkívül minden káposztaféle elegendő káliumot igényel. Ezt a következő módon pótoljuk: a talaj ültetés előtti trágyázásával! kálium-szulfát formájában.

A káposztafélék előnevelése

A káposztafélék előnevelése nagyon fontos. Az előnevelés gazdagabb és pontosabb termést biztosít. Előnevelni kora tavasszal lehet meleg üvegházban vagy melegágyban. A káposztafélék korai fajtáit már februárban vagy március elején vetjük. A káposztafélék késői fajtáit júniusban vetjük.

A korai tavaszi vetéseknél a kb. 1–3 cm magas, kifejlődött sziklevelű növénykéket mélyebb palántázó ládákba tűzdeljük. A korai tűzdeléssel megelőzhetjük a „palántadőlés” nevű betegség elterjedését. E gombás betegség ellen megelőzésként használhatjuk a Previcur készítményt, amellyel langyos, előzőleg felforralt vízzel együtt öntözzük meg az előkészített szubsztrátot.

A fejes káposzta

(lat. Brassica oleracea, var. capitata) – a legkedveltebb és legelterjedtebb zöldségekközé tartozik. Felhasználják frissen fogyasztva és savanyításra is. A káposzta a növekedéséhez nedvesebb környezetet igényel. Ezért a magasabban fekvő területeken is jól díszlik. Igényes a talaj elegendő mésztartalmára. A savanyúbb talajokon nem díszlik. A tenyészidő hossza szerint megkülönböztetjük akorai, középkorai, középkésői és kései káposztát.

A korai fajtákat a május végi betakarításhoz már február közepén vetjük. A középkorai fajtákat márciusban vetjük, a középkésői és kései fajtákat május közepétől június elejéig. A korai fajták palántáit nagyobb poharakba kell átültetni. A késői fajták palántáinak tűzdelésére egyáltalán nincs szükség, ha ritkán vet.

A fejes káposztánál az előnevelt növényeket gyökérlabdástul, a poharakból ültetjük az ágyásba. Mindig előkészített gödrökbe ültetünk. A gödröket 50x50 cm-es tőtávolságra ássuk. Nem félünk elég mélyen elültetni őket az ágyásban. A földet egészen a növénykék „szívéig” felhúzzuk.

A korai fajták képviselője például a ZORA – a fehér káposzta legkorábbi fajtája ágyásban való termesztésre. Ellenáll az idő előtti virágzásba szökkenésnek. Jól záródó, világoszöld fejet nevel.

A tárolásra alkalmas fajták képviselője például a POLAR – ez a fajta az egyik legtermékenyebb, és sokáig tárolható. Ennél a fajtánál bevált az áprilisi közvetlen ágyásba vetés. A kikelt növénykéket 60 cm távolságra egyedítjük.

A vöröskáposzta-fajták képviselője például a POUROVO ČERVENÉ – 3–5 kg tömegű fejekkel. A vetést áprilisban végezze, ősszel takarítsa be. Jól tárolva 3–4 hónapig eláll.

A kelkáposzta

(lat. Brassica oleracea, var. sabauda) – a zöldség kevésbé elterjedt, mint a fejes káposzta. A kelkáposztát a fejes káposztához hasonlóan termessze. A talajminőséggel szembeni igényei azonban szerényebbek. Jobban tűri a zordabb éghajlati viszonyokat, és ellenáll a fagyoknak. Hótakaró alatt az erősebb fagyokat is átvészeli. Korai termesztéshez válassza a RAKETA fajtát – fűtött üvegházakban való termesztésre alkalmas. Kisebb fejeket nevel, ezért 25x25 cm-es tőtávolságra ültetjük.

A késői fajták közül próbálja ki például a VERTUS fajtát – kiváló ízű. 60x60 cm-es tőtávolságra vetjük. Tenyészideje 50–190 nap.

A fodros kel

vagyis a Fodros kelkáposzta (lat. Brassica oleracea, var. acephala) – sokféle formában és fajtában fordul elő, amelyek színükben, alakjukban, magasságukban és a göndörödés mértékében különböznek egymástól. Gyakorlatilag kiváló, de alulértékelt zöldség. Mivel fagytűrő, a fodros kelt egész évben frissen fogyaszthatjuk. A göndör levelek az első fagyok után általában ízletesebbek.

A fodros kel termesztése igénytelen. Félárnyékban is megterem. Májusban ritkán vetjük magágyba. Onnan júliusban tűzdeljük át a hagyományos ágyásba egymástól 60 cm távolságra.

A kelbimbó

(lat. Brassica oleracea, var. gemmifera) – a káposztafélék legfiatalabb képviselője. Az erősebb fagyokat is nagyon jól tűri, és télen való fogyasztásra kiválóan alkalmas. Nagyon igényes a talaj tápanyagtartalmára. Nedvesebb és magasabban fekvő helyeken díszlik jól. Tenyészideje 160–180 nap. A kelbimbót április közepén vetjük magágyba. Legkésőbb június közepén ültetjük át az ágyásba 60x70 cm-es tőtávolságra. A növényeket mélyen ültetjük át. Növekedés közben még földet húzunk melléjük. A bimbók fejlődésének elősegítésére augusztus végén levágjuk a növények csúcsát. A leveleket azonban nem törjük le. A kelbimbó a -15 °C-ig terjedő fagyokat is elviseli.

Melyik a kedvence? Ossza meg barátaival a Facebookon!

Szerző: Hana Michalíková

Ez is érdekelheti: Kelkáposzta – meglepően ellenálló zöldség