A zöldségek öntözése

Röviden: A zöldségeket a legjobb ülepített esővízzel öntözni, a vezetékes vizet előre hagyja átmelegedni egy hordóban, hogy a klór elillanjon. A legtöbb vizet a káposztafélék, a paradicsom, az uborka, a retek és a zeller igényli, a legkevesebbet a fokhagyma és a hüvelyesek. Kannával öntözve számoljon négyzetméterenként két tízliteres kannával, hogy a víz a gyökerekig érjen.

A zöldségek öntözése

A víz – a növények és a környezet alapvető alkotóeleme. A növényeknek oxigén és hidrogén formájában biztosít táplálékot. A víz legfontosabb forrása a csapadék. A csapadék eső, hó, dér és harmat formájában jut a földre. A legbőségesebb öntözési forrás az eső, főleg tavasszal és kora télen.

A túlzott öntözés hatására a növények vizet szívnak fel, és túlnyomás keletkezik bennük, ami a növényi szövetek szétrepedését vagy megrepedését okozza. Ez gyakran előfordul főként retek, kalarábé, paradicsom és sárgarépa esetén. A vízhiány esetén a sejtszövet ellazul, és a növények elhervadnak. A szárazságtól szenvedő növények veszítenek minőségükből – megkeserednek (saláta), megkeményednek (kalarábé). Hosszabb szárazság esetén a növények kiszáradnak és elpusztulnak.

A vízhiányra érzékeny növények:

• sekélyen gyökerező zöldségek (retek, spenót, saláta, uborka)

Ezzel szemben a száraz éghajlatot jobban tűrő növények:

• mélyebben gyökerező zöldségek (kukorica, petrezselyem, feketegyökér, sárgarépa és hüvelyesek)

Az éghajlati viszonyok Csehországban nem elegendők a legtöbb termesztett zöldségnek. A csapadék csak minimális része a szükséges növényöntözésnek. Az öntözést minden kertésznek takarékosan kell átgondolnia. Természetesen lehet helyi forrásból származó vízzel is öntözni. Ha a kert közelében patak van. Fontos az is, hogy az esővizet hordóban gyűjtsük. Ideális a zivatarok esővize. Lágy, erősen oxigéndús, és levegő-nitrogént tartalmaz. Az esővízben könnyen oldódnak a talajban lévő ásványi tápanyagok.

A növényeknek megfelel az ülepített esővíz és ez egyben gazdaságosabb öntözési mód is. Esővízgyűjtő hordó ITT. Ha kevesebb vize van (hétvégi házakban stb.), akkor előnyben kell részesíteni és öntözni rendszeresen azokat a növényeket, amelyek igénylik a rendszeres öntözést.

Ha melegkedvelő növényeket termeszt, javasoljuk, hogy a hordót fesse feketére, hogy a benne gyűjtött esővíz jól átmelegedjen. A zöldségtermesztésre szánt talajoknak 55–75 %-os vízkapacitással kell rendelkezniük.

Ha a kertben nagyobb a szárazság, és kénytelenek vagyunk vezetékes vízzel öntözni, célszerűbb a vizet előre hordóba engedni és átmelegedni hagyni. Ennek oka, hogy a vízből elillanjon a klór, és a víz oxigéndúsabb legyen. A közvetlenül a vezetékből jövő víz hideg és kemény. Közvetlen öntözésre nem alkalmas.

A növényeket ne öntözzük szennyezett vízzel. Ha patakvízzel öntöz, győződjön meg arról, hogy nem vezetnek bele káros anyagokat.

A legtöbb öntözést a káposztafélék igénylik. Rendszeresen öntözzük a kalarábét, a korai káposztát, a kínai kelt és a karfiolt. A gyümölcsző zöldségek közül főleg a paradicsomra és az uborkára fordítsunk gondot. A gyökérzöldségek közül a legtöbb öntözővizet a retek és a zeller használja. A leveles zöldségek beérik a szokásos csapadékkal, vizet csak a salátához adjon, amely a vízhiánytól megkeseredhet. A spenót és a cikória ellenállóbb. Rendszeres öntözés nélkül is kibírják.

A hagymásoknak az első vegetációs félidőben tesz jót az öntözés. Amint a hagymák érni kezdenek, inkább a szárazabb környezetet kedvelik.

A fokhagyma a legkevésbé igényes az öntözésre. A póréhagyma a teljes növekedés és érés alatt rendszeres öntözést igényel.

A hüvelyeseket csak hosszabb szárazság esetén öntözze.

Az öntözés módjai

Az öntözést az öntözési mód szerint több típusra osztjuk

• felszíni öntözés – árasztással vagy barázdás öntözéssel – ezt a típust a káposztaféléknél, a paradicsomnál, a korai burgonyánál és a paprikánál használják. Főként a nagyobb tőtávolságra ültetett növényeknél. Ennél a módszernél elegendő barázdákat ásni a növények körül.

Ha ez az öntözési és termesztési mód megfelel Önnek, a barázdák gerincén gyökérzöldségeket is termeszthetünk. A barázda tetején való termesztésnek megvannak az előnyei. Ennek köszönhetően a növények gyökereihez jut levegő. Hátránya ennek a termesztésnek, illetve öntözésnek, hogy ha a barázdák túl hosszúak, a víz nem biztos, hogy az ágyás végére is eljut.

• kézi öntözés – kannával – kisebb kertekben vált be. Nagyon fáradságos öntözési mód. A kannás öntözés azonban a legalkalmasabb a melegágyakban, fóliasátrakban, üvegházakban és más fedett termesztőhelyeken. Szakszerűen, hogy a víz a növények gyökeréig jusson, négyzetméterenként 2 × 10 l vizet kell adnunk, azaz két tízliteres kanna vizet.
• tömlős öntözés – kedvelt és megszokott öntözési mód. Időt és a kannától „elgémberedett” kezeket spórol. Az ilyen öntözés nagyobb kerti területeken is alkalmas. Ha elegendő vizünk van, száraz időben a korai burgonyát is öntözhetjük a gumóképzés időszakában. Így nagyobbak és bőtermőbbek lesznek. A kerti tömlőkhöz különböző szórófejeket használunk, attól függően, mit éppen locsolunk.
• felszín alatti öntözés – magasabb költségekkel jár. A rendszer előnye főként a sokoldalú felhasználhatóság. A csövekből vagy tömlőkből ki kell találni és fel kell építeni egy ötletes szórórendszert. Előnyös, ha a vízkészlet a rendszerhez magasabban található. Például a tetőn elhelyezett esővíztartály stb. A tömlőkbe-csövekbe 2–5 mm átmérőjű furatokat kell fúrni 10 cm távolságban. A földbe fektetett csöveket először homokréteggel takarjuk, hogy a furatok ne dugulhassanak el. Ennél az öntözésnél az ágyás felszíne száraz és laza marad. A víz nem párolog el, és a gyökereknél marad.

Felkeltette az érdeklődését ez a cikk? Ossza meg barátaival a Facebookon!

Szerző: Hana Michalíková

Ez is érdekelheti: A zöldségek tárolása