Bogyós gyümölcsök a kertben

A bogyós gyümölcsök közé általában a szamócát, málnát, szedret, ribiszlét, egrest és jostát soroljuk.

Ide sorolhatók még az erdei gyümölcsök is, mint például az áfonya vagy a vörösáfonya.

A legtöbb bogyós gyümölcs igénytelen termesztésű és egyúttal meglehetősen ellenálló.

A termések sokféleképpen felhasználhatók, és a gyerekek imádják őket. Ezért szinte minden kertben találunk valamilyen ribiszkebokrot, néhány szamócát vagy málnát.

Viszonylagos igénytelenségük ellenére ezek a bokrok időnként gondozást igényelnek.

Ha megadjuk nekik mindent, amire szükségük van, sokkal nagyobb termésre számíthatunk.

Szamóca

A szamóca az egyik legkedveltebb gyümölcs. Kiváló nyersen, desszertekben vagy lekvárkent. Termesztésük viszonylag igénytelen, azonban jelentős mennyiségű tápanyagot igényelnek.

A szamócát feloszthatjuk erdei és kerti szamócára. A kertit pedig megkülönböztetjük egyszer termőre, amelyen évente csak egyszer, körülbelül három hét alatt érnek a termések, állandóan termőre, amelyeket évente kétszer szüretelünk, és havi szamócára, amelyek folyamatosan apró, ízben nagyon markáns terméseket hoznak.

Válasszon teljesen napos és meleg helyet. A szamócaágyásnak jól trágyázottnak kell lennie, ideális inkább az elővetemény számára trágyázni, amely után csak a következő évben ültetjük ki a szamócát.

Mivel a szamócák annyira igényesek a tápanyagokra, semmiképp ne becsülje alá a rendszeres trágyázást - ez bőséges virágzást és termést biztosít. Alkalmasak a szamócákhoz vagy bogyós gyümölcsökhöz készült műtrágyák, mivel sok nitrogént és más elemeket is tartalmaznak, amelyeket a szamócák kivonnak a talajból.

A szamócák gyorsan kimerítik a talajt, ezért kereskedelmi forgalomban többnyire csak kétéves kultúrákban termesztik őket. A kertben se lépje túl a három vagy négy évet - a növények és a talaj annyira kimerülnek, hogy az azt követő termés szegényes, és utána hosszú időbe telik a talajt újra jó állapotba hozni.

Ideális növény a szamóca után a hüvelyesek termesztése, amelyek a gumós baktériumokkal való szimbiózisuk révén gazdagítják a talajt a nagyon szükséges nitrogénnel.

A sötét színnek köszönhetően a talaj gyorsabban felmelegszik, kevésbé szárad ki, és néhány kártevő ellen is véd. A levelek és a termések nem közvetlenül a földön fekszenek, ami megvédi őket a peronoszpórától és a bakteriális foltosságtól.

Szeder

A szederbokrok szívesen és bőségesen teremnek. Akit zavarnak a tüskék, beszerezhet tüske nélküli fajtákat is, amelyek nagy, édes termésekkel tűnnek ki. Viszont nehezebben viselik a kemény fagyokat. Ha érdeklődik ennek a gyümölcsnek a gyógyító és élénkítő hatásai iránt, ebben a cikkben találja meg őket.

A szederre napfényes, gyengén savanyú vagy semleges kémhatású, humuszban gazdag talaj a legmegfelelőbb. Ezt komposzt vagy istállótrágya hozzáadásával segíthetjük elő, a kémhatást meszezéssel vagy tőzeg hozzáadásával módosíthatjuk.

A növényeket ősszel ültetjük, körülbelül fél méter mély gödörbe. A szeder támasztékot igényel.

Nem igényel különösebb öntözést, de hosszan tartó szárazság esetén, különösen a gyümölcsök növekedése során meghálálja. Bogyós gyümölcsök számára készült trágyával tápláljuk.

A szeder rendszeres metszést igényel. A szokásos fajtáknál ősszel távolítsuk el a már termett hajtásokat. A remontáns fajtáknál (amelyek évente kétszer teremnek - nyáron és ősszel) ősszel csak a hajtás azon részét vágjuk le, ahol a gyümölcsök voltak.

Tavasszal a hajtás elágazik és újra terem. Ezután távolítsuk el.

Ribiszke

A ribiszkék hálás, ellenálló növények. Gyümölcseiket sütemények, gyümölcsborok, levek és lekvárok készítéséhez használják.

Háromféle ribiszkét különböztetünk meg: piros és fehér (néha rózsaszín is), amelyek ugyanazon fajok keresztezéséből keletkeztek, és a fekete ribiszke, amely már kezdettől fogva önálló faj.

Ribiszke beszerzése előtt el kell döntenünk, melyik fajtát szeretnénk termeszteni - a piros, fehér és rózsaszín pikánsan savanykás, a fekete édesebb.

A fehér ribiszkét nem fogják megcsipegetni a madarak, mert a fehér bogyók nem vonzzák őket. Ki kell választani a ribiszke formáját is - bokrokként vagy kis fácskákként termeszthetők. A fa formák jobban néznek ki és könnyebben betakaríthatók, a bokros formák viszont valamivel bőségesebben teremnek.

Ültetéskor a talajt komposzt, istállótrágya vagy valamilyen többkomponensű, lassan felszabaduló trágya hozzáadásával dúsíthatjuk.

Ültetés előtt áztassuk a növények gyökereit egy napig vagy legalább néhány órára vízbe (ne teljesen hidegbe). A gyökeresedést valamilyen gyökerezést serkentő szer alkalmazásával támogathatjuk, kiválóan működik lignohumát hozzáadása a vízhez, amelyben a palántákat áztatjuk.

A ribiszkéket legalább egy méterre ültetjük egymástól, mindig valamivel mélyebbre, mint az iskolában nőttek. A piros, rózsaszín és fehér fajtáknál körülbelül 5-10 cm-rel mélyebbre, a fekete ribiszkéket csak körülbelül 2 cm-rel mélyebbre.

Csak körülbelül 5 legerősebb hajtást hagyjunk meg, a többit távolítsuk el, a megmaradtakat pedig rövidítsük le az eredeti hosszuk felére vagy akár harmadára.

Az utógondozás rendszeres trágyázást jelent, elsősorban bogyós gyümölcsök számára készült trágyákkal, metszést és mulcsozást. Az ültetést követő évben az összes hajtást körülbelül egyharmadával megrövidítjük, ezáltal a ribiszke elágazik.

Nagyon korán, a tél vége előtt metszünk, mivel a ribiszkék korán hajtanak. A további metszésnél eltávolítjuk az összes négyes, esetleg idősebb (ha az előző években elkerülték a figyelmünket) hajtást.

A törzses fajták koronájának szabályosnak és nem túl sűrűnek kell lennie, a bokor fajtáknál figyeljünk a fiatal termő hajtások kialakulására. A ribiszke sok napfényt igényel, ezért ügyelni kell az állomány átvilágítására és a túlzott sűrűség szabályozására.

Nagyon hatékony intézkedés a jó terméshez a rendszeres mulcsozás komposzttal vagy istállótrágyával - kutatások szerint ezzel legalább 60%-kal nő a bokrok termékenysége.

Egres

Az egresnél, akárcsak a ribiszkénél, bokor és törzses fajtákból választhatunk. A törzseseket könnyedén karbantarthatja és leszüretelheti, azonban valamivel rövidebb élettartamúak és támasztékot igényelnek.

A bokor fajták hajlamosabbak a gombás betegségekre. Az egresek önbeporzók, így a terméshez elegendő egy növény is.

Az egresek számára inkább enyhe árnyékos helyet választunk, mivel a gyümölcsök hajlamosak a napégésre. A talajnak semlegesnek vagy enyhén savanyúnak kell lennie, elegendő tápanyaggal.

Ismét módosíthatjuk meszezéssel, tőzeg vagy komposzt és trágyák hozzáadásával. Szerves-ásványi trágyák alkalmasak, bogyós gyümölcsök számára. Összességében azonban az egres igénytelen.

A gyümölcsök legjobban az egy-kétéves hajtásokon képződnek. Ezért érdemes az egresnél rendszeres metszést végezni kora tavasszal. A törzses fajtáknál az ültetést követő évben az összes hajtást 2-3 rügyre visszavágjuk.

A következő évben kiválasztunk 4 vagy 5 legerősebb hajtást, ezeket 2/3-ra vagy felére megrövidítjük, a többit eltávolítjuk. A további metszésnél eltávolítjuk a koronát túlságosan sűrítő ágakat és a hajtásokat körülbelül 8 rügyre megrövidítjük.

A bokor egrest kora tavasszal az ültetés után két-három rügyre visszavágjuk. A gyenge hajtásokat teljesen eltávolítjuk. A következő évben kiválasztunk öt vagy hat legerősebb, egyenesen növő vesszőt, ezeket egyharmadával megrövidítjük és a többit eltávolítjuk.

Később eltávolítjuk az összes gyenge és beteges hajtást, a többit mindig enyhén megrövidítjük, beleértve az oldalsó hajtásokat is. Az alapágak számát nyolc-tizenkettő között tartjuk.

Josta

A josta az egres és a fekete ribiszke rendkívül ellenálló hibridje. A gyümölcsök úgy néznek ki, mint a nagyon nagy fekete ribiszke bogyók, ízében azonban valahol a kettő között van. A gyümölcsök fokozatosan érnek, körülbelül egy hónap alatt szüretelheti őket.

Csakúgy, mint a szülei, a jostát is termeszthetjük bokor vagy törzsön nevelt fa formában. Meglehetősen buja növekedésű növényről van szó, körülbelül két méter távolságot igényel.

Szinte bárhol megél, nem válogatós sem a talaj, sem az éghajlat tekintetében. A legnagyobb termést mély, nem kiszáradó, humuszos talajú területeken adja.

A josta már az egyéves hajtásokon is terem, az ágak azonban több éven át megtartják termékenységüket. A legjobb 8-12 termő ágat fenntartani mind a bokor, mind a törzsön nevelt formánál.

A gazdag termést a megfelelő gondozás és minőségi tápanyagok garantálják. Kínálja a legjobbat növényeinek, vásároljon webáruházunkban!

Írta: Eliška Kadlecová