Friss csombor - a konyha borsának mesterműve

Röviden: A kerti csombor (Satureja hortensis) csípősen fűszeres, 15-30 cm magas egyéves növény, amely a konyhában a bors helyettesítésére szolgál. Magját március-áprilisban 2-3 cm mélyen vetjük, a hajtást júliustól szeptemberig szüreteljük, és legfeljebb 35 °C-on szárítjuk. Az ételhez a főzés végén, egész levelekként adjuk, különben megkeseredik.

A kerti csombor (latin: Satureja hortensis) az egyik legősibb fűszernövény, jellegzetes ízzel és illattal rendelkezik. A konyhában bors helyett is használhatjuk, akár azoknál az embereknél is, akik egészségügyi okokból nem fogyaszthatják azt.

A csombor eredetileg a keleti Földközi-tenger vidékéről származik, ahol vadon is megtalálható a természetben. A mi éghajlatunkon fűszerkertben vagy cserépben termesztjük, hasonlóan más fűszernövényekhez, mint például a bazsalikom.

Az emberek már az ókorban ismerték a csombort. A rómaiak fűszerként használták, és hozzáadták a fűszeres ecetekhez vagy szószokhoz. A csomborról Vergilius római költő is megemlékezik, aki aromás növényként írja le, amelyet méhkasok közelében érdemes termeszteni. Közép-Európa területeire a 9. században szerzetesek hozták be. Később a csombor gyógynövényként és fűszerként szerepel a 16. századi füveskönyvekben. A 20. században a tejfölös marhapörkölt jellegzetes fűszerévé vált.

Népi elnevezései közé tartozik a borsfű, bagolycsombor és csombor. Magyarországon a kerti csombor elnevezést használjuk.

A csombor termesztése

A kerti csombor (latinul Satureja hortensis) egyéves növény, amely 15-30 cm magasra nő. Feltűnően hasonlít a kakukkfű vagy izsóp növényére. A árvacsalánfélék (latin: Lamiaceae) családjába tartozik. Kedveli a napos és védett termőhelyet, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajjal. Elágazó, bokorszerű szára van, amely érdes szőrzettel borított és idővel elfásodik. Ebből apró, keskenyen lándzsás, vonalszerű levelek nőnek ki.

A csombor apró fehér virágokkal virágzik, világos árnyalattal, általában júliustól szeptemberig. Terméseket hoz létre, amelyeket makkocskáknak nevezünk.

A kerti csombort magról termesztjük, amelyet ideálisan március-április folyamán vetünk melegágyba. A magokat sekélyen, 2-3 cm mélyre vetjük, és csak vékony réteg földdel takarjuk le. A csombormagok nappali fényen körülbelül 2 hét alatt kikelnek. Melegebb vidékeken a csombor magvait közvetlenül az ágyásba vetjük április-július folyamán, 25-35 cm távolságra egymástól. A növény nem érzékeny a vízhiányra, számára fontosabb a meleg és a fény. A vegetációs időszak alatt az ágyást gyommentesen tartjuk.

A csombor felhasználása

A csombor hajtását a virágzás kezdetén szedjük évente többször (júniustól szeptemberig) sarlóval, körülbelül 3-5 cm-rel a talaj felett, legjobban reggel 8:00 óra körül. Vagy csak a leveleket folyamatosan, ételek ízesítésére.

Az első szüretelést júliusban végezzük, a másodikat augusztusban vagy szükség szerint. Az összegyűjtött keveréket gyorsan szárítjuk forgatás nélkül, maximum 35°C hőmérsékleten. A jól megszárított borsfű nať eredeti tömegének akár 75%-át is elveszíti, megtartja eredeti színét, és zárt edényekben tároljuk, amelyek védik a fénytől és a nedvességtől. A borsfű magvait akkor gyűjtjük, amikor a termések barnulni vagy kihullani kezdenek.

A gyógynövény gyógyhatásai

A kerti borsfű 0,3-2% illóolajat, p-cimolt, tujont, cineolt, terpilént, kariofillént, borneolt, mircént, cserzőanyagokat, nyálkát, gyantát, ásványi anyagokat és egyebeket tartalmaz. Az egész növény kellemes illatú.

A borsfű fokozza az étvágyat, megszünteti a puffadást, elpusztítja a bélparazitákat, kezeli a melankóliát és csillapítja a hisztériát. A borsfű tehát vizelethajtó, antibakteriális, anthelmintikus (bélparaziták ellen) és görcsoldó hatású. Ellazítja a simaizmokat és ezáltal megkönnyíti a köhögést, izgalmat is vált ki. Hatásait sebek, különféle bőrbetegségek, valamint afták és gombák (pl. Candida albicans) kezelésénél is kihasználhatjuk.

Rovarcsípés helyére friss, összetört borsfű leveleket helyezünk. A borsfű növényt önmagában, de más gyógynövényekkel együtt is adagoljuk. A magas vérnyomás kezeléséhez borsfűből, galagonya virágából és citromfű natából készítünk keveréket. Használata nem ajánlott terhes és szoptató nők számára.

• Teát készítünk a borsfű natából úgy, hogy 2 teáskanál keveréket leöntünk 250 ml forró vízzel és 10 percig áztatjuk. Ezután a teát leszűrjük és napi 2-3 alkalommal fogyasztjuk. A borsfű teát maximum 2-3 hónapig használjuk.

A borsfű virágzó natát illatoszsákok készítésére használhatjuk, amelyeket szekrényekbe helyezünk a rovarok (pl. bolhák), de főként a molyok elűzésére.

A borsfű a konyhában a bors helyettesítője

A borsfűt fűszerként használjuk, néha a klasszikus bors helyettesítésére. Csípősen fűszeres, pikáns íze és illata van. Vele ízesíthetjük a hüvelyesekből, burgonyából, káposztából és húsból készült ételeket, valamint a gombát. Jellegzetes fűszer a vadhús, fehér tejszínes levesek, paradicsomsaláta, majonéz vagy fűszeres vaj elkészítésénél.

Az ételbe a főzés végén adjuk hozzá, legalkalmasabbak az egész levelek, őrletlenül, különben a borsfű keserű lesz! A borsfűt kombinálhatjuk piros paprikával, korianderrel és mustármaggal. Használatakor ügyelni kell arra, hogy ne adjunk belőle sokat az ételbe, mert az megkeserednék. Része az ismert bolgár fűszerkeveréknek, a čubricának.