A zsálya dísze a kertnek és hatékony gyógynövény

Röviden: Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) 30–80 cm magas örökzöld félcserje, amely napos helyet és könnyű, jó vízáteresztő talajt kíván. Magját március–áprilisban vessük, 15–20 nap alatt csírázik, a palántákat májusban–júniusban 60 cm-es távolságra ültessük ki. A leveleket virágzás előtt szedjük, és legfeljebb 40 °C-on szárítsuk.

Orvosi zsálya (lat. Salvia officinalis) hasznos konyhai fűszer, de gyógynövény is. Bár őshazája a Mediterráneum, nálunk a konyhaablakok és fűszerkertekben egyaránt megtalálható. Különböző húsételekhez, salátákhoz és levesekhez adjuk fűszerként. Számos fűszerkeverék összetevője, és jellemzi Dél-Európa konyháját.

A népi gyógyászatban a zsályát főzet készítésére használták, amelyet torokgyulladás, mandulagyulladás esetén, valamint sebek lemosására alkalmaztak. Ugyanakkor az emberek a sírokra is ültették tiszteletből és az elhunyt emlékeztetésére. Az ókorban a zsálya a rómaiak számára szent növény volt, amelyet bizonyos rituálé szerint kellett gyűjteni. A növényt gyűjtő személynek aratás előtt bort és kenyeret kellett áldoznia, és csak ezután közeledhetett mezítláb és fehér tunikában öltözve a zsályanövényhez. A római előírások értelmében magának a gyűjtésnek során tilos volt fém tárgyakat használni. Az ókori görögök ismerték gyógyhatásait, amelyeket főként hasmenéses megbetegedések és a nők terméketlenségének megszüntetésére használtak. Dioszküridész görög orvos leírja a zsálya vizelethajtó hatását, valamint képességét a menstruáció elősegítésére, sebek gyógyítására és vérzés csillapítására.

Kínában a holland kereskedők egy kosár zsályát 3 kosár kínai teára cseréltek, olyan értékes volt a zsályakeverék. A középkorban a fellelt történelmi iratok szerint a zsályának halhatatlanságot kellett biztosítania az emberek számára. Ezért később számos országban a zsálya a hosszú élet szimbólumává vált. Nagy Károly uralkodó rendeletében elrendelte a zsálya termesztését kertjeiben. Bingeni Hildegárd híres gyógynövényszakértő Physik című művében a zsályát meleg és szárító növényként írja le: "inkább a nap melegéből nő, mint a föld nedvességéből. És hasznos a beteg nedvek ellen, mert kiszárítja azokat."

A 16. századtól a zsályaleveleket fogkefe helyett, majd fokozatosan kozmetikai célokra is használták.

Az orvosi zsálya őshazája a Mediterráneum, ahol a mai napig vadon nő a természetben. Makedóniában, Dalmáciában elterjedt, és a zsálya jelentős szállítói közé tartozik Olaszország, Görögország és Franciaország. Ismertek a zsálya népi elnevezései, mint babí ucho, šariatka, pika, šalfia, rapaňa, šariatka és kadidalník. Magyarul az orvosi zsálya elnevezést ismerjük. A zsálya latin neve a Salvare szóból származik, amelyet gyógyítani szóként fordítunk.

Hogyan neveljük az ablakban a zsályát?

Az orvosi zsálya (lat. Salvia officinalis) örökzöld félcserje, és körülbelül 30-80 cm magasra nő. Sűrűn nő a talaj közelében, hogy a száraz időszakokban elegendő vizet tudjon megtartani. Az ajakosvirágúak családjába (lat. Lamiaceae) soroljuk.

A zsálya növény négyszögletes, finom szőrökkel borított szárral rendelkezik, amelyen szürkészöld, átellenes levelek nőnek. A levelek tojásdad, hosszúkás alakúak, alsó oldalukon kifejezett erezettel. A fiatal levelek szürkésen pelyhesek, az idősebbek zöldek. A zsálya növény kedveli a napos termőhelyet és a könnyű, száraz, jól áteresztő agyagos-homokos talajt. Kerüljük a zsálya termesztését nedves és hideg helyeken!

A zsálya sárgulló levelei azt jelzik, hogy a növény gyökereinek több helyre van szükségük. A zsályát lehetőség szerint rendszeresen nyírjuk, hogy megtartsa bokros megjelenését. A zsályát magból termesztjük, amelyet ideális esetben március-április folyamán 2-3 cm mélységbe vetünk az ültetőládába, és vékony földréteggel takarjuk be. A zsálya magvak 15-20 napon belül kicsíráznak. A körülbelül 10 cm-es, 3-4 levelű fiatal növényeket május és június folyamán ültetjük át az ágyásba, 60 cm-es távolságra egymástól. A vegetációs időszak során a növényt kapáljuk és gyommentesítjük.

A zsálya nagy, kékeslila virágokban virágzik, 6-12 virág található a szár tetején. Termése 4 makkocskából áll. Az egész zsálya növény kellemes illatú és csípős ízű.

A zsálya leveleket közvetlenül a virágzás előtt szedjük, amikor a virágbimbók kibontakoznak. Az első betakarítást júniusban, esetleg július elején végezzük, a másodikat augusztusban vagy szeptemberben. A szedést délelőtt, száraz időben végezzük, és a szedett hajtás ne legyen vastagabb 5 mm-nél. A szedett keveréket nagyon lassan szárítjuk, maximum 40°C hőmérsékleten. A keverék szárítása általában 8-10 napig is eltart. A szárított levelek világos zöld színűek, fűszeres ízűek és illatúak.

Érdekesség: Hallucinogén hatásúak egy másik faj, a látnokzsálya (Salvia divinorum) levelei, nem az orvosi zsályáé.

A zsálya gyógyítja a nyálkahártyákat és segíti az emésztést

A Salvia officinalis illóolajat (1-2,5%), szaponinokat, katechint, keserűanyagokat, glikozidokat, gyantás anyagokat, fumársavat és oleanolsavat, karotint, C-vitamint, aminosavakat, pentózt, viaszt és további anyagokat tartalmaz.

A zsálya növény vírusellenes, antibakteriális és összehúzó hatással rendelkezik. Főként a szájüreg és garat nyálkahártyáinak gyulladásánál, hörgőhurut, asztma, szívgyengeség, cukorbetegség, de fejfájás esetén is használjuk. A zsálya segíti az emésztést. Gyulladáscsökkentő hatása van akut és krónikus megbetegedésekben, mint például hasmenés, gasztritisz, kolitisz, epeutak gyulladása, vesekő esetén. A nőknek rendszertelen menstruáció, menopauza idején és a méh rugalmasságának támogatására kellene zsályát szedniük. Ugyanakkor csökkenti a vércukorszintet, ezért gyakran használják teakeverékként éppen a cukorbetegek.

• Zsályatea elkészítéséhez 2 teáskanál keveréket leöntünk 250 ml forró vízzel, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Emésztési problémák esetén a zsályából készült teát étkezés előtt naponta 3-szor igyuk. Torok- és garatgyulladások kezelésének támogatására ajánlott ezzel a teával gargarizálni. A zsályából készült tea éjszakai izzadás, idegesség és nagy munkahelyi stressz esetén is segít. Nem ajánlott a zsálya egy hónapnál hosszabb ideig való fogyasztása.

A zsálya a konyhában sem vész el

Az orvosi zsálya leveleit a konyhában sertés-, bárány- és kacsahús ízesítésére használjuk, baromfinádívkák, kolbászok, vaj és sajt része. Ízesíthetünk vele sült burgonyát, párolt paradicsomot, hagymás levest és más ételeket. A zsálya virágait salátákhoz adhatjuk. Fűszeres, csípős íze van, és Dél-Európában a leggyakrabban használt fűszer. Íze és illata miatt különböző fűszerkeverékek része. A rozmaringgal kombinálva az orvosi zsálya érdekes ízt kölcsönöz az ételeknek.

Az orvosi zsálya (lat. Salvia officinalis) egy félcserje, amely közel a földhöz nő, hogy minél több nedvességet megtartson. Szereti a napfényt, a meleget és a könnyű talajt. Július elejétől gyönyörű kékeslila virágokkal virágzik. Leveleit virágzása előtt gyűjtjük meleg, napos napokon a délelőtt folyamán. A gyűjtést szükség szerint végezzük, de minimum évente 2-szer. Fűszerként kis mennyiségben adjuk a zsályát zsíros, többnyire húsos ételekhez. Hozzáadhatjuk tésztához is, hasonlóan az ánizséhez.