Oregánó - oregánó az egészséges elmének

Röviden: Az oregánó (Origanum vulgare) évelő fűszernövény, amely napos, védett helyen, szárazabb, jól átjárható, lúgos és tápanyagdús talajban nő jól. Magját március–májusban előnevelhetjük, vagy április–augusztusban közvetlenül vethetjük, 30 x 30 cm-es távolságra. Két héttel virágzás után érdemes szedni, és legfeljebb 35 °C-on szárítani.

A szurokfű (Origanum vulgare), vagyis a jó öreg oregánó, ősidők óta ismert mint jó gondolatokat hozó gyógynövény, amely "megtisztítja a lelket és segít az embernek, hogy mindenkinek megbocsásson". A szurokfű ezüstös, puha szőrökkel fedett, és Kréta gyógynövényeinek királyának tartják. Ezen a helyen ősidők óta nő a Lefka Óri hegység legmagasabb térségeiben.

Lelki békét biztosít a szurokfű

Már az ókori Egyiptomban használták a szurokfüvet tartósításra és fertőtlenítésre. Az egyiptomiak úgy tisztelték, hogy babérkoszorúkba fonták, amelyeket vallási rituálékhoz készítettek. Latin neve, az Origanum vulgare a görög oros szóból származik, amely hegyet jelent. Az Origanum szó a hegyek és dombok díszének fordítható. Afrodité ógörög istennő édes és fűszeres illata miatt az öröm szimbólumának nyilvánította a szurokfüvet, ezért díszítették vele a vőlegényt és a menyasszonyt az esküvői szertartás során.

A szurokfüvet egyúttal az elhunytak sírjaira is ültették, hogy lelkük békében nyugodjon. Az oregánót a görögök a homlok és a haj masszírozására használták frissítő fürdő után. Ismert legenda szerint Arisztotelész látta, hogy a teknősök kígyót ettek, majd azonnal szurokfüvet kerestek, ezért ellenszerként kezdte használni. Egy másik legenda szerint a krétai kecskék, amelyeket nyíl ért, éppen szurokfüvet kerestek, és ennek köszönhetően sebeik csodálatos módon gyógyultak. Akármilyenek is a legendák, az oregánó hatásai tagadhatatlanok.

A középkorban a szurokfű elterjedt Európában. A királyi udvarok hölgyei kis zacskókba tették, párnabetétekhez adták, és illatos, nyugtató fürdőik részévé vált. A szurokfüvet padló- és bútorfényezőkbe is keverték. A falusi parasztok vihar idején a tejesvedrekre helyezték, mert hitték, hogy ettől a tej nem alvad meg.

A 15. században Paracelsus a szurokfüvet használta hasmenés, hányás, sárgaság és bőrbetegségek ellen. Az emberek között hiedelem terjedt a szurokfűből készült elixír hatásairól - ezzel akarták a legények maguk alá hajtani a fiatal lányokat. A szurokfű népi elnevezései sokfélék: jó gondolat, szombatka, libatop, vad majoránna, vörös tea vagy pásztortimián. Nagyon találó a magyar szurokfű elnevezés, hiszen a belőle készült tea fogyasztása jó hangulatot vált ki.

A szurokfű őshazája a Földközi-tenger vidéke, de egész Európában termesztik. Szabadon nő köves utakon, réteken, szőlőskertek mellett és sziklás dombokon. A szurokfű az alföldtől egészen a hegyvidékig elterjedt.

Hogyan neveljünk oregánót

Az oregánó (lat. Origanum vulgare) évelő gyógynövény, amely felálló, szőrös, vöröses szárral rendelkezik, és akár 1 méter magasra is megnőhet. Levelei aprók, átellenesek, tojás alakúak, rövid szárakkal. A növény alsó levelei nagyobbak, mint a felsők. Gyökere fás és indázó. Az oregánó az árvacsalánfélék családjába tartozik (lat. Lamiacaea).

Az oregánó termesztéséhez napos és védett helyek megfelelőek. Magjait szárazabb, jól átjárható, lúgos jellegű és tápanyagban gazdag talajba vetjük. Előnevelhetjük palántaágyásban, ahol a magokat március-május folyamán vetjük el. Az előnevelt fiatal palántákat május-július folyamán ültetjük át az ágyásba, amikor már kellően erősek. A gyógynövénykertbe közvetlenül az ágyásba április-augusztus folyamán vetjük a magokat.

A magok csírázása

A magok lassan csíráznak, 30 x 30 cm távolságra ültetjük őket. Az oregánó július-október között virágzik lila vagy rózsaszín virágokkal, amelyek a szár tetején helyezkednek el. Az oregánó virágai virágzás közben mindent illatosítanak. Éppen a jellegzetes aromája miatt gyakran összetévesztik a szabadon növő kerti majoránnával.

Két héttel a virágzás után az oregánó növény tartalmazza a legtöbb gyógyhatású anyagot, ezért ebben az időszakban érdemes szedni. A friss fogyasztásra szánt fiatal leveleket a növekedés során bármikor szedhetjük. Az első évben a termés meglehetősen csekély. A második évben már évente 2-szer, nedvesebb időjárás esetén akár 3-szor is betakaríthatunk. Az első szüret a virágokra irányul, a további két szüret a hajtásokra és levelekre. Tárolásra a virágzó hajtásokat és virágokat szedjük. A hajtásokat körülbelül 5 cm-re a talaj felett, ott vágjuk le, ahol a levelek kezdenek kinőni.

Az oregánó univerzális gyógyszerként, tonikumként és afrodiziákumként szolgál.

A szedett keveréket vékony rétegekben vagy kötegekben maximum 35 °C-on szárítjuk. A keveréket nem forgatjuk, legjobban árnyékban, jól szellőző helyen szárítjuk. A helyesen szárított levelek szürke színűek. Ősszel az oregánó növényt le kell vágni és fenyőággal vagy nem szőtt textíliával le kell takarni. Abban az esetben, ha az oregánót cserepes növényként termesztjük, hűvös helyiségben teleltessük át.

Az oregánó oregánó fűszerként és teakeverékként is ismert

Az oregánót borogatások készítésére használjuk, öblögetőszerként szájüregi betegségek esetén, ínygyulladás és ínyvérzés kezelésére. Használható duzzadt nyirokcsomók kezelésére és a légúti betegségek gyógyítására is. Segít a hosszan tartó száraz köhögés kezelésében és a mellhártyagyulladással járó betegségek esetén.

Ez a gyógynövény görcsoldó hatású, nátha (szénanátha) és fejfájás esetén ajánlott. Nyugtató hatású (szedatívumként) izgatottság, valamint különböző gyengeségi állapotok és idegi kimerültség esetén. A fogfájást az origánó levelének rágása enyhíti. Fogyasztása jótékonyan hat az anyagcserére.

A tea ivásával megelőzhetjük a tengeribetegséget. Az origánó vizelethajtó hatással is rendelkezik. Az origánóból készült fürdő segít reumás fájdalmak esetén, gyógyító hatással van a ficamokra. Különféle típusú ekcémák kezelésére használják, és influenzajárványok idején megelőzésként ajánlott. A népi gyógyászatban első segítségként használták szerencsétlen szerelemben.

Hosszú távú használata jó kedélyállapotot hoz (már a népi neve szerint is) és javítja a hangulatot, vagyis antidepresszánsként hat. Az origánót inhalációs és szaunakeverékekhez is hozzáadják. Használata terhesség és epilepszia esetén nem ajánlott.

Az origánó a következő anyagokat tartalmazza: timol, karvakrol, tujon, csersavak, keserűanyagok, flavonoidok, tannin, illóolaj, gyantaszerű anyagok, karotin, C-vitamin és egyebek.

Az állatorvoslásban néha természetes szerként használják a tehenek tejtermelésének növelésére. Az origánóból készült főzetet fertőtlenítőszerként is használják a szájüreg öblítésére.

Fűszerként a leveleket a virágokkal együtt használják, amelyek nagyon aromásak, csípősek, enyhén kesernyés ízűek. Az origánót baromfi, sertés- és bárányhús ízesítésére, halak elkészítéséhez, levesekbe és egyes mártásokba adjuk. Nagyon gyakran adják paradicsomból, paprikából és padlizsánból készült ételekhez. Az origánó a mediterrán konyha jellegzetes fűszere. A fűszerkeverékek egyik összetevője a rozmaringgal, kakukkfűvel és majorannával együtt. A friss origánó így nem hiányozhat a mediterrán konyha, különösen a tésztaételek kedvelőinek konyhájából.

Mit készíthetünk origánóból

• Origánó teát úgy készítünk, hogy 1-2 teáskanál (50 g) keveréket leöntünk 250 ml forró vízzel, hagyjuk 8-10 percig ázni, leszűrjük és tálaljuk. Mindig frissen igyuk, legjobb esetben naponta 3-szor a főétkezés előtt.

• Origánó forrázatot úgy készítünk, hogy 100 g szárított keveréket leöntünk 3 liter forró vízzel. Kiáztatás után hozzáadjuk a fürdővízhez.

• Az origánóból készült illóolaj jó szerként szolgál molyok és hangyák ellen.