Gyógynövények: hasznos és bevált növények

A gyógynövényekkel teli kert a szépség és a hasznosság harmóniája, ma azonban már ritkaság. A modern életmód, az orvostudomány fejlődése és a romló környezet azt eredményezte, hogy az otthonunkból, kertjeinkből és étrendünkből lassan elkezdtek eltűnni éppen a gyógynövények. A gyógynövények ősidők óta fontos részei a betegségek megelőzésének, és napjainkban ezért az iparilag gyártott gyógyszerek nélkülözhetetlen összetevői is.

A gyógynövények mindig is a legközelebb álló eszközként szolgáltak bármilyen betegség és baj ellen. Már a régi generációk is felfedezték számos növény gyógyhatását, és az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat generációról generációra adták tovább, főként szóbeli úton. A növényekkel és gyógyhatásukkal kapcsolatos első feljegyzéseket 3000 évvel ezelőttről, Babilonból származó agyagtáblákon találjuk. Később különösen a keleti kultúrák foglalkoztak a növények termesztésével és gyógyhatásaival Kínában, Asszíriában és Indiában. A legismertebb Jen Ti kínai császár volt, akit isteni gazdaként ismertek, aki a nép jólétéért rengeteg növényt megkóstolt, hogy kiderítse, melyek mérgezőek. Minden észrevételét összefoglalta a gyógynövényekről szóló kánonban.

Ez a mű egyfajta alapjává vált a növények megismerésének és tanulmányozásának egészen a 17. századig. Aztán eljött a herbáriumok korszaka a 3 legjelentősebb növényekkel foglalkozó művel: Leonhard Fuchs De Historia Stirpium (1542), John Gerard Gerard herbáriuma (1597) és John Parkinson Theatrum botanicum (1629), amely már 3000 gyógynövényt és sok hasznos ismeretet tartalmazott róluk. A 17. századig a herbáriumok botanikai részre és a gyógyításnak szentelt részre oszlottak. A gyógynövényeket lassan osztályozták, elemezték és demisztifikálták. A gyógynövényekkel való gyógyítás jelentősége a 18. században csökkent, de a 2. világháború alatt újjáéledt, amikor élelmiszerhiány volt, és főleg gyógyszerhiány; betegségek dúltak, sok volt a sebesült. Alkalmazták a fitoterápia bevált terápiás eljárásait, amelyek nagyon kíméletesek voltak a beteg egyénnel szemben, mégis nagyon hatékonyak.

Növényekkel való gyógyítás a mai napig ajánlott kiegészítő kezelés, amely támogatja és segíti a modern orvostudományt. Megfelelő alkalmazás esetén a gyógynövényekkel történő kezelés rendkívül hatékony módszer az elveszített egészség és lelki egyensúly visszanyerésének támogatására. Kiegészítő kezelés minden betegség esetén, vagy fő kezelési forma enyhébb lefolyású betegségeknél. A gyógynövények a múltban esztétikai értéket adtak a kerteknek, céltudatosan termesztették őket, nemcsak szépségükért és esztétikájukért, hanem ízletes ízükért és illatukért is. Ezzel kezdődött a gyógynövények kertben való termesztésének korszaka, amelyhez vissza kellene térnünk. A vegyi anyagok, színezékek, kozmetikai készítmények kedvezőtlen hatásai és az ezt követő allergiák miatt közvetve kényszerülünk főként természetes anyagok használatára.

A gyógynövényeket magunk is megtermelhetjük, a szerény növényeknek elegendő egy kis hely az ablakpárkányon vagy egy kijelölt ágyás a kertben. A gyógynövényeknek köszönhetően nemcsak lakásunk, hanem kertünk is illatossá válik, színes árnyalatot kap, és nemcsak hasznot, hanem örömet is hoz számunkra, valamint olyan helyet, ahol testünk felfrissülhet és ellazulhat. Az az alapelv érvényes, hogy minél tovább termesztesz gyógynövényeket, annál mélyebben fogsz érdeklődni irántuk.

Ezért fontos tudni, hogy milyen típusú növényeket használnak az egyes betegségek kezelésére vagy megelőzésére különböző formában, mint például:

• Forrázat és főzet - az apróra vágott friss gyógynövényeket üvegpohárba vagy más nem fémes edénybe tesszük és forrásban lévő vízzel leöntjük. A forrálatot nagyon rövid ideig - fél percig - hagyjuk ázni. Ha szárított gyógynövényekből készítjük, akkor a keveréket 1-2 percig hagyjuk ázni. A gyökereket az előírt mennyiségű vízbe tesszük, rövid forrás után (általában 3 perc) hagyjuk ázni. Általános szabály, hogy egy simára töltött kávéskanál keveréket 250 ml forró vízzel öntünk le.

• Friss lé - gyümölcscentrifugában készítjük. A nyert levet üvegekbe öntjük, hűtőszekrényben tároljuk, ahol több hónapig is eláll. Cseppek formájában adjuk be vagy a test érintett területeire alkalmazzuk.

• Kenőcs - 4 marék apróra vágott gyógynövényt készítünk, amelyet 500 g felmelegített disznózsírba teszünk, a keveréket összekeverjük és rövid ideig főzzük. Lehűlés után a kenőcsöt hűtőszekrénybe tesszük, másnap felmelegítjük, a keveréket lenvásznon keresztül átszűrjük és üvegekbe töltjük.

• Tinktúra - az üveget az előírt mennyiségű gyógynövénnyel megtöltjük és 40%-os gyümölcs- vagy gabonaszesszel leöntjük. A keveréket legalább 14 napig meleg helyen 20 C° hőmérsékleten állni hagyjuk, időnként megrázva. Ezután az elkészült keveréket leszűrjük és a maradékot kiprésseljük. Belső használatra, teával adjuk be, vagy borogatások készítésére használjuk.

Az emberi szervezetben körülbelül 15 000 biokémiai reakció zajlik, amelyek közül nagyjából 5000-et sorolunk az alapvetők közé. Amikor ezek a reakciók normálisan zajlanak le, a szervezetben normális anyagcsere folyik. Ellenkező esetben a sejtek, szövetek és szervek működése zavart szenved, az emberi szervezet megbetegszik. A betegség kezdetén a zavart funkciókat a szervezet szabályozó mechanizmusa kompenzálja, később a kóros állapot beavatkozást igényel. Az anyagcsere harmonikus lefolyásához számos kémiai anyagra, vitaminokra, enzimekre és mikroelemekre van szükség. Az emberi szervezet a legtermészetesebben a növényi sejtek termékeit fogadja be. Éppen ezért a gyógynövényekkel történő terápia természetesebb és fiziológiásabb, mint a szintetikus anyagok. Az ősidők óta leggyakrabban használt gyógynövények közé tartozik: vadkakukkfű, borsmenta, citromfű, csalán, párló fű, kamilla és orvosi zsálya.

• Vadkakukkfű (Thymus serpyllum)

Évelő növényke, amely réteken, erdők szélén és mezei utak mentén nő. Gyógyhatását a felső légutak huruta, hörghurutja és tüdőgyulladása esetén hasznosítjuk. Csillapítóan hat száraz és görcsös köhögésnél. Kiválóan segít idegi eredetű gyomor- és bélbetegségeknél is. Borogatást és főzetet készítünk belőle.

• Borsmenta (Mentha piperita)

Évelő gyógynövény, amely vadon patakok közelében lévő réteken nő, vagy célzottan termesztjük kertekben. A borsmenta levelei mentolt tartalmazó illóolajat tartalmaznak, amelynek köszönhetjük a kellemes csípős ízt és kifejezett aromát. A népi gyógyászatban főleg a mentaolajat használjuk, amely jól hat hányinger és hányás ellen, megszünteti a görcsöket gyomor- és epeutak kolikájánál.

• Citromfű (Melissa officinalis)

Évelő növény, nálunk vadon nem nő, kertekben ültetjük. Nyugtató és görcsoldó hatású. Megszünteti a fáradtságot, csökkenti a szív körüli fájdalmakat, csökkenti a vérnyomást, lassítja a légzést, feloldja a bélgázokat és megszünteti a hányást. A népi gyógyászatban főleg étvágyjavításra, látásjavításra, agyvérzésnél stb. használják. Borogatást és alkoholos kivonatot készítünk belőle.

• Csalán (Urtica dioica)

Évelő növény, amely réteken, legelőkön, patakok és folyók partjain található. Megállítja a vérzést aranyér, méhbetegségek és gyomorfekély esetén. Jótékony hatással van székrekedés, érelmeszesedés, cukorbetegség, menstruációs zavarok, klimaktérium és ízületi fájdalmak esetén. Főzetként és borogatásként használjuk.

• Párlófű (Agrimonia eupatoria)

Évelő növény, amely meszes talajokon, cserjésekben, réteken és legelőkön található. Vizelethajtó, verejtékezést fokozó és összehúzó hatású. Májgyulladás, krónikus epehólyag-gyulladás, vesekő és szájnyálkahártya-megbetegedések kezelésére használják. Kiegészítő kezelésként alkalmazzuk tüdő- és bőr-tuberkulózis, aranyér és köszvény esetén.

• Kamilla (Matricaria recutita)

Egyéves növény, amely réteken, mezőkön, legelőkön és utak szélén található. A kamilla gyulladáscsökkentő és lágyító hatású az emésztőrendszeri megbetegedések, gyomor- és bélgörcsök, valamint légúti gyulladások esetén. Borogatásként használjuk.

• Orvosi zsálya (Salvia officinalis)

Évelő félcserje, amelyet hazai körülmények között szándékosan termesztenek a kertekben. Kiválasztás elleni hatással bír - csökkenti a verejtékmirigyek szekrécióját és a szoptató anyák tejtermelését. Gyulladáscsökkentő hatása van az emésztőrendszer akut és krónikus betegségeiben, öblögetőszerként használják torokgyulladás és szájüreg gyulladásai esetén, TBC-s betegek véres köhögésénél, aranyér és hosszan tartó menstruáció esetén. Forrázatot készítünk belőle.