Eukaliptusz (Eucalyptus)

Röviden: Az eukaliptusz (Eucalyptus) a mirtuszfélék családjába tartozó fás növények nemzetsége, amely elsősorban Ausztráliából származik, több mint 700 fajt ismerünk – 10 m alatti cserjéktől 60 m feletti fákig. A leveleknek olajmirigyeik vannak, és a lepárolt illóolajat tisztításra és riasztószerként használják. A legtöbb faj csak körülbelül -3 °C-os fagyot visel el.

Eukaliptusz (Eucalyptus) változatos virágzó fák vagy cserjék nemzetsége a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjában. E növények fajai főleg Ausztráliában találhatók, itt körülbelül 700 ismert eukaliptuszfaj van. A legtöbb Ausztráliából származik, nagyon kis számban fordulnak elő Új-Guinea és Indonézia szomszédos részein vagy a Fülöp-szigeteken.

Az eukaliptuszfajokat a trópusok és szubtrópusok egész területén termesztik, beleértve Amerikát, Angliát, Afrikát, a Mediterráneumot, a Közel-Keletet, Kínát és az indiai szubkontinenst.

Az Eucalyptus egyike a három hasonló növénynemzetségnek, amelyeket közönségesen „eukaliptuszoknak” neveznek, a másik kettő a Corymbia és az Angophora. Sokukat gumifáknak is nevezik, mert a kéreg megsértésekor nagy mennyiségű nedvet választanak ki. Az eukaliptusz név a görögből származik: εὐκάλυπτος – eukályptos, ami „jól befedett” jelentésű. Az eukaliptusznak nagyon sima, gyakran selymesen fényes kérge van, amely lehet fehér, krémszínű, szürke, zöld vagy rézszínű.

A globális elterjedés óta az eukaliptuszok felkeltették a kutatók és ökológusok figyelmét. Egyrészt gyorsan növő faforrásként, másrészt olajuk miatt, amely tisztítószerként használható, és természetes rovarirtóként (rovarok irtására szolgáló készítmény) is működik. Az eukaliptuszok óriási mennyiségű vizet vonnak ki a talajból. Hazájában az eukaliptuszt mocsarak lecsapolására ültették, és így csökkentették a malária kockázatát. Ezenkívül szélfogóként és a talajerózió ellen ültetik.

Az eukaliptuszok lehetnek cserjék és nagyon magas fák is.

Kicsi – 10 méter magasságig

Közepes – 10–30 méter

Magas – 30–60 méter

Nagyon magas – több mint 60 méter

Szinte minden eukaliptusz lombos fa, csak néhány trópusi faj hullatja el a leveleit a száraz évszak végén. A mirtuszfélék többi tagjához hasonlóan az eukaliptusz leveleit olajmirigyek borítják. Az olajat bőségesen termelő eukaliptuszok tehát a nemzetség fontos részét képezik. A kifejlett eukaliptusz levelei általában lándzsásak, nyelesek, viaszosan vagy fényesen zöldek. De ez alól a minta alól sok kivétel van (pl. E. melanophloia, E. melanophloia, E. setosa).

Az eukaliptuszfajok többségének jellegzetes virágai és termései (tokok) vannak. A virágoknak számos feltűnő, fehér, krémszínű, sárga, rózsaszín vagy piros porzója van. Az Eucalyptus név a görög eu- (jól) és kaluptos (fedett) szavakból származik, jelentése „jól fedett”, és azt a sapkát írja le, amellyel a porzók be vannak fedve. A tokok nagyjából kúp alakúak, és a végükön szelepek vannak, amelyek a magok kibocsátására kinyílnak.

Az eukaliptusz kérgének megjelenése a növény korával változik: a kéregrostok hossza, a ráncosság foka, a vastagság, a keménység és a szín. Minden kifejlett eukaliptusz évente egy réteg kérget ad hozzá, ami a törzs nagyobb átmérőjéhez járul hozzá. Egyes fajoknál a legkülső réteg elhal, és vagy hosszú csíkokat alkot (mint az Eucalyptus sheathiana-nál), vagy nagy pelyheket (E. diversicolor, E. cosmophylla, E. cladocalyx). A kéreg felülete lehet matt (E. cosmophylla), fényes vagy szatén.

Több mint 700 eukaliptuszfaj létezik. Néhányuk annyira eltér a nemzetség fősodrától, hogy genetikailag teljesen elszigeteltek, és csak néhány viszonylag változatlan tulajdonságuk lehet. A legtöbbjük azonban nagy vagy kis rokon fajcsoportokhoz tartozónak tekinthető, amelyek gyakran földrajzi kapcsolatban állnak. Egyes fajok viszonylag genetikailag szilárdak, mások teljesen eltértek legközelebbi rokonaiktól.  

Az Angophora, a hasonló fák kis nemzetsége, már a 18. század óta ismert volt. 1995-ben új bizonyítékok, főleg genetikaiak, megmutatták, hogy az eukaliptuszfajok egy része valójában közelebbi rokona az Angophorának, mint a többi eukaliptusznak, ezért leválasztották őket egy új nemzetségbe, Corymbianéven. Bár a növénynemzetségek tehát külön vannak választva, egyes hibridek továbbra is eukaliptusz-Angophora, Corymbia és eukaliptusz néven, „eukaliptuszokként” szerepelnek.

Néhány eukaliptusz a világ legmagasabb fái közé tartozik. Az Australian Mountain Ash a legmagasabb az összes virágos növény (zárvatermők) közül, 99,6 méter magas. A legnagyobb magasságot hat eukaliptuszfaj éri el: Eucalyptus obliqua, Eucalyptus delegatensis, Eucalyptus diversicolor, Eucalyptus nitens, Eucalyptus globulus és Eucalyptus viminalis, mégpedig 80 m felett.

A legtöbb eukaliptusz nem túl fagytűrő, az enyhe, körülbelül -3 °C-os fagyokat tűrik. A legellenállóbb az Eucalyptus pauciflora, amely képes elviselni a hideget és a fagyot akár -20 °C-ig. Néhány más faj, főleg a közép-tasmániai fennsíkról és hegységből, mint az Eucalyptus coccifera, az Eucalyptus subcrenulata és az Eucalyptus gunnii, ellenálló magformát hozott, amelyet ezekből a genetikailag ellenálló törzsekből nyertek. Citromos eukaliptusz akár -5 °C-ig csökkenő hőmérsékletet is elvisel, ennek ellenére jobb beltérben nevelni illatosító és fertőtlenítő tulajdonságai miatt

Az eukaliptuszok leveleiből nyert illóolaj olyan összetevőket tartalmaz, amelyek erős természetes fertőtlenítőszerek, és nagy mennyiségben mérgező lehet. Néhány növényevő erszényes, különösen a koalák és egyes oposszumok azonban meglehetősen toleránsak e tényre. A koalánál ezek a vegyületek a levél kiválasztásának legfontosabb tényezői. A növény virágai nagy mennyiségű nektárt termelnek, ezzel táplálékot biztosítanak sok beporzónak, köztük rovaroknak, madaraknak, denevéreknek és oposszumoknak.

Az eukaliptuszolaj könnyen lepárolható gőzzel a levelekből, és használható tisztításra, szagtalanító hatásokra és természetesen az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban. Természetes riasztószerként is használják molyok és szúnyogok ellen.

Egyes eukaliptuszok nektárjából kiváló minőségű mézet nyernek. Az eukaliptuszfát gyakran használják didzseridu, a hagyományos ausztrál fúvós hangszer készítésére is.

Az eukaliptusz minden része felhasználható festékanyagok előállítására, főleg selyemhez és gyapjúhoz. Az elérhető színek a sárgától és narancstól a zöldön, világosbarnán át a csokoládébarnáig terjedhetnek. A feldolgozás utáni maradék anyag biztonságosan használható komposztként vagy trágyaként.

Érdekelheti még: Zsálya