Hogyan termesszünk egészséges szőlőt

Mit érdemes mérlegelni az ültetés előtt

A termőhely tengerszint feletti magassága meghatározza, hogy egyáltalán reális-e a szőlő termesztése a kertünkben. A szőlő szabadföldi termesztése védett helyzeten kívül (déli lejtők, épületek déli falai) csak 250 m tengerszint feletti magasságig lehetséges, különben a tövek a teleken átfagynak, és átlagosan 3 évente egyszer számíthatunk termésre, enyhébb telekkel és kedvező tavasszal rendelkező években. Ezzel szemben, ha lehetőségünk van a szőlőt közvetlenül egy épület falához ültetni, amely délre, esetleg DK-re vagy DNy-ra néz, akkor 500 m tengerszint feletti magasságban is minden évben gyönyörű termésre számíthatunk.

A szőlő egész napos napsütést igényel, a magasabb fák vagy épületek közelsége mindig negatívan befolyásolja a termés mennyiségét.

Fajtaválasztás - a szőlő típusa

A fagyállóság és a betegségekkel szembeni ellenállóság szempontjából jelentős szerepet játszik a megfelelő fajtaválasztás. Meg kell jegyezni, hogy a régebbi és kevésbé ellenálló fajták még mindig a legkelendőbbek. Felejtse el azokat a fajtákat, amelyek nevét a boltokban árusított borospalackokról ismeri. Érdemes több erőfeszítést tenni és minőségi fajtát beszerezni.

A szőlőfajták csemege és mustfajtákra oszthatók. A mustfajták fürtjei is ízletesek, azonban a csemegefajtákból nehezebben készíthető bor.

A mustfajták közül kedvezőtlenebb talaj- és klimatikus viszonyok közé véletlenszerűen ajánlható a Hibernal, Medina és a régebbi Isabella fajta.

A csemegeszőlő ellenálló fajtái a volt Szovjetunió területén keletkezett fajták – Ustojčivyj Dokučajevoj, Augustovszkij, Vostorg, Kutuzovszki, továbbá a csehszlovák területen keletkezett modern fajták félúton vannak az ellenállóság felé – Vitra, Pola, Olšava, Ametyst, stb.

Más szőlőfajok közül még ajánlható a Vitis Amurensis, legjobb esetben nemesített fajták.

A szőlő ültetése és metszése

Optimális gondozás mellett a szőlő a fajtától függően már az ültetés utáni második évben kisebb termést hozhat. A szőlőnél, csakúgy mint más gyümölcsös növényeknél, a fajtajellemzők megőrzéséhez a növény részével (dugvánnyal) kell szaporítani, nem maggal. A szőlőt magunk is szaporíthatjuk dugvánnyal, vagy oltott palántákat vásárolunk.

A palánta ültetését mélyre végezzük, úgy hogy az oltás helye néhány cm-rel a talajszint fölött legyen. A szőlő liaánszerű növény, támasztékot igényel. Az első évben elegendő egy karó, a következő években támasztó konstrukciókat építünk.

Metszés nélkül nem lehet a szőlőt hosszabb ideig sikeresen termeszteni.

Az összes gyümölcstermő növény metszésének alapja, hogy egyes részeket teljesen eltávolítunk, másokat csak kissé rövidítünk. Leegyszerűsítve elmondható, hogy a szőlő metszésének olyan mélynek kell lennie, hogy a jövő év őszén a vesszők ceruzavastagságot érjenek el. Ha túl erősek - túl mélyen metszettünk, ha gyengék és nem fásodtak el - keveset metszettünk. A szőlő számára legjobban megfelelő, verhetetlen forma, amely egyben felhasználja fiziológiai termékenységi adottságait, egy törzs egy karvesszővel vagy két karvesszővel és egy tartalékcsonkkal a csúcson.

A karvesszőt vízszintesen kötözzük fel, hogy minden rügy azonos feltételekkel rendelkezzen. A szőlőnél ugyanis a legmagasabban elhelyezkedő rész növekszik a legbujábban. Ezt a formát, amikor a fürtök azonos magasságban vannak, mind a permetezéseknél, mind a védőhálók alkalmazásánál értékelni fogjuk. A képeken a bokor metszés előtt és után. Egy régi karvesszőt kettővel helyettesítettünk. Mindkét karvesszőt áprilisban ismét vízszintesen felfektetjük.

Zöldmunkák

Így nevezik azokat a munkálatokat, amelyeket a vegetációs időszak alatt végzünk. Ez a zöldtörés, a moslék eltávolítása és a hajtások rövidítése. Ezekkel a munkákkal a szőlőtőkét légáteresztőnek és meghatározott méretűnek tartjuk, ami csökkenti a betegségek támadásának lehetőségét és megkönnyíti az ápolást.

A zöldtörés a hajtások kitörése röviddel a kihajtás után, eltávolítjuk azokat a hajtásokat, amelyek nem hordoznak fürtkezdeményeket és a tőke formázására sem használjuk fel őket. Ezek feleslegesen fejlődnének a fürtöt hordozó hajtások rovására.

A moslékot hasonlóan távolítjuk el, mint a paradicsomban, legalább azon a területen, ahol fürtök találhatók. A hajtások rövidítését (csúcsozást) júliusban és augusztusban végezzük, a hajtásokat elég hosszan kell hagyni, minimum 1 méter, inkább többet!

A szőlő védelme

A szőlő a Földön az egyik leghosszabb ideje termesztett növény, amelynél a hosszú távú kultivációnak köszönhetően nagyszámú fajta fejlődött ki. A szőlőfajták és fajok államközi és kontinensközi introdukciójának köszönhetően összességében gazdagodott a világfajtaválaszték, azonban az új szőlőfajokkal együtt Amerikából behurcolódott a legveszélyesebb kártevő és a legveszélyesebb betegségek is, amelyekre már a szőlőültetvény tervezésekor gondolnunk kell.

Filoxéra

Introdukciója idején Európa szinte összes szőlőültetvényének kipusztulásához vezetett. Az európai szőlő ugyanis nem volt hozzászokva ehhez az új kártevőhöz és nagyon könnyen engedett neki. Ma már nem jelent akkora veszélyt, mivel minden szőlőültetvényt ellenálló alanyokra ültetnek, amelyek képesek ellenállni a filoxérának. Hobbikertészeti körülmények közé mégis inkább nemesített szőlőpalántákat ajánlatos ültetni.

Szőlőperonoszpóra Plasmopara viticola

Ez a betegség képes teljesen elpusztítani a szőlő fürtjeit és leveleit. Kialakulását meleg és nedves időjárás támogatja. A betegség kezdeti megjelenésekor jellemzők a levelek felső oldalán lévő világoszöld, később barna olajos foltok, amelyek a levelek alsó oldalán fehér gombamiceliummal benőttek. A levelek később kiszáradnak és lehullanak, a fürtök elhalnak, kiszáradnak.

A betegség elleni kémiai védekezési eszközök hatásmódjuk szerint érintkezési és szisztémás készítményekre oszthatók. Az érintkezési készítmények réz-oxiklorid alapúak, rövidebb hatástartamúak, ismert (kisebb) mellékhatásokkal rendelkeznek.

A szisztémás készítmények bonyolultabb összetételűek, hosszabb hatástartamúak, azonban mellékhatásaik nincsenek teljesen feltárva.

Szőlőlisztharmát – Uncinula necator

A betegség fehéres bevonatként jelenik meg a leveleken, amelyek mintha lisztharmat lepné el őket, innen a Szőlőlisztharmát szinonima. A fehéres bevonat beborítja a fürtöket, a bogyók héja megkeményedik és megrepedezik (magrepedt). Érintkezési készítményként kénes készítményeket alkalmaznak a lisztharmát ellen.

A szőlő lisztharmatos fertőzése csak akkor okoz gazdasági károkat, ha a szőlőt június végéig megtámadja.

Szőlővédelmi naptár

A következő védekezési séma közepesen fogékony fajtáknál alkalmazható. Ellenállóbb fajtáknál (lásd ajánlott fajták) elegendő az első két kezelés, majd csak az utolsó, amelyet a fürtök színeződésének idején kell elvégezni.

Az első kezelést a szőlőperonoszpóra ellen a virágzás előtti időszakban kezdjük, azaz május második felében vagy június elején. Az első kezeléshez elegendő egy érintkezési készítmény.

A következő kezelést 14 napos időközönként végezzük – virágzás utáni kezelés. Itt már érdemes a lisztharmát ellen is kezelni, egy tartályban mindkét készítményt összekeverjük, csak a koncentrátumok közvetlen érintkezését kell megakadályozni. Jobb, ha már szisztémás készítményeket használunk.

A következő kezelést célszerű a fürtök záródásának idején elvégezni – a bogyók a fürtökben érintkezni kezdenek.

A további kezelések időpontjai az időjárástól függenek, ha száraz, csapadékmentes időszak van, nem szükséges kezelni, ellenben, ha meleg és nedves az időjárás, szisztémás készítmények esetén 14 naponta, érintkezési készítmények használatakor pedig 7 naponta kell kezelni.

Javaslatok a készítmények alkalmazásához

Célszerű nedvesítőszert használni, a készítmény így hatékonyabb lesz. A szisztémás készítmények jó hatékonysága érdekében egy típust csak 2-szer szabad használni szezonban, azért, hogy ne alakuljon ki ellene rezisztencia.