Közismert kártevők: mollic, zanzik és bogarak

Ismert kártevők: molytetvek, levéltetvek és takácsatkák

Ezek a növényi kártevők közös jellemzője, hogy szívogatással károsítanak a növények fiatal részein. Viszonylag kicsik, egy egyed közvetlenül nem okoz nagy kárt, azonban szaporodási képességük óriási. Sok egyedből álló kolóniákat alkotnak és együtt képesek súlyosan károsítani a megtámadott növényt. Az általuk okozott közvetlen károsításon túl gyakran vírusos betegségek hordozói, amelyek közül néhány meglehetősen súlyos. A levéltetvek és molytetvek nedvet szívnak a növényekből, amelyből fehérjét vesznek fel, azonban a cukorokat nem hasznosítják és kiválasztják testükből a növények felszínére. Itt koromgombák növekednek el, amelyek gombabetegségek a növények felszínének megfeketedését okozva, vagy a kiválasztott cukrokat a levéltetvek esetében hangyák és más rovarok keresett táplálékaként fogyasztják el. Nem szelektív (élő organizmusok széles körét elpusztító) készítmények használata nem hosszú távú megoldás a szabadtéri területeken, sőt inkább ellenkezőleg, azzal, hogy a kártevővel együtt a hasznos organizmusokat is elpusztítjuk, azt érjük el, hogy a következő előfordulás tömegesebb és ellenállóbb lesz a használt vegyszerekkel szemben.

Molytetvek

Makacs melegkedvelő kártevők különösen az üvegházban, azonban az utóbbi években rendszeresen előfordulnak szántóföldi növényeken is. A molytetvek fejlődése: tojás-lárva-pupárium-imágó. Hazai körülményeink között több molytevő fajjal találkozhatunk.

• Üvegházi molytevő – Trialeurodes vaporariorum
• Gyapot molytevő – Bemisia tabaci

Az első két fajt elsősorban üvegházban találjuk, leginkább uborkákon, paradicsomon és padlizsánon élősködnek. A molytetvek vírushordozók, a gyapot molytevő több mint 25 vírusfertőzést terjeszhet. Mindkét faj nálunk csak zárt helyiségekben telel át.

• Káposzta molytevő – Aulerodes proletella

A káposztafélék kártevője, leginkább a kelbimbót, karfiolt és brokkolit támadja meg.

Védelem a molytetvek ellen

Az üvegházak kedvező menedéket nyújtanak a molytetveknek, különösen azért, mert bennük folyamatosan ugyanazokat a növényeket termesztik. Jelentősége van itt a növényi maradványok eltávolításának és égetésének a vegetáció végén, valamint a rovarirtásnak télen. Az üvegházba a környező térből nehezen jutnak be a molytetvek természetes ellenségei, azonban jelentősége van a kereskedelmileg termelt bioágens alkalmazásának.

A szabadtéri területeket általában változatosabb fajösszetételű természetes ellenségek népesítik be.

Üvegházakhoz és zárt területekhez használhatunk határozottabb, hosszabb hatású készítményeket.

Javaslatok a rovarölő szer alkalmazásához molytetvek esetén

A molytetvek különösen azért makacs kártevők, mert gyorsan képesek rezisztens populációt kialakítani a használt rovarölő szerrel szemben. Ezért szükséges a használt készítményeket váltogatni.

Mivel a bőrük nagy mennyiségű viaszt tartalmaz, szükséges a nedvesítőszer használata a vegyi készítménnyel együtt.

Levéltetvek

A levéltetvekkel kapcsolatban kétféle szemlélet létezik. Egyrészt makacs kártevők, amelyek számos vírusos betegséget terjeszthetnek, másrészt hasznosak, mivel a levéltetvek által kiválasztott mézharmatot méhek keresik, táplálékukat képezi, és jelentős részét képezi az erdei mézeknek. Természetesen a levéltetveknek nagy számú faja létezik, amelyek fejlődésük szerint monociklikusakra (ezeknek a fajoknak a populációi az év során csak egy gazdanövényen fejlődnek), diciklikusakra (kettőn) és policiklikusakra (többön) oszthatók. Ez a felosztás különösen fontos a fejlődésük és a vírusfertőzések lehetséges átvitelének feltárásához.

A levéltetvek fejlődése viszonylag gyors, szaporodásuk változatos, a fiatal egyedek vagy petékből kelnek ki, vagy közvetlenül kifejlett egyedként születnek, néha megelőző párzás nélkül is, úgynevezett partenogenezissel. Egyes levéltetű fajoknál mindez kombinálható, másoknál nem. A levéltetvek egyes generációi szárnyasak és a környékre való terjedésre szolgálnak. A levéltetvek többségénél hazai körülményeink között vastag falú peték telelnek át. Gyakorlatilag minden gyümölcsfajhoz tartozik egy rá specializálódott levéltetű faj, némelyikhez kettő is, például a szilvafákon megtalálható a Szilva levéltetű és a Kékszilva levéltetű. A levéltetvek legtöbb faja több növényfajt is megtámad.

A leggyakoribb levéltetű fajok

Alma levéltetű, Szilva levéltetű, Káposzta levéltetű, Mák levéltetű

A levéltetvek általi fertőzés tünetei

Általában a levéltetvek által kiválasztott, a növény számára toxikus anyagok hatására a levéltetvek szívása után a levelek vagy hajtások alakváltozásai következnek be, a levelek színe megváltozhat. A megtámadott növényrészek elmaradnak a növekedésben, kevésbé virágoznak, erősebb és hosszabb ideig tartó fertőzés esetén a megtámadott rész elhalhat. A levéltetvek által kiválasztott mézharmat pedig a növények felületén száraz időszakban korompenésszsel benő.

Hogyan áll a helyzet a levéltetvekkel és a hangyákkal

Ahogy korábban már említettük, a levéltetvek nem képesek feldolgozni a cukorokat, amelyeket aztán mézharmat formájában válasznak ki a potrohukra. Ezt a cukrokban gazdag ürüléket méhek, hangyák és más fajok táplálékként keresik. Míg más rovarok csak összegyűjtik a mézharmatot, a hangyák továbbmentek, és a levéltetű kolóniákat védik ellenségeiktől. Sőt, a hangyák képesek a levéltetveket elhordozni a növényeken, és lényegében úgy tartják őket, mint az ember a tehenet. Éppen a hangyáknak van jelentőségük a levéltetvek természetes szabályozásában a katicabogarak által, amikor a hangyák aktívan védik a levéltetveket és megtámadják a katicabogár lárvákat. Ilyen esetekben elegendő ragasztó alkalmazásával a fa törzsén megakadályozni a hangyák hozzáférését.

Hogyan védekezz a levéltetvek ellen

A levéltetvek természetes ellenségei igen nagyszámúak, és általában a szabadban elegendőek a levéltetvek visszaszorításához, amelyek nem alkotnak nagy populációkat (Fenyőlevéltetű, Útifűlevéltetű). Más fajok képesek teljesen megtámadni egy kifejlett fát is (Almalevéltetű, Szilvalevéltetű). A levéltetvek táplálékát képezik a katicabogarak, futóbogarak, ragadozó poloskák, fátyolkák, pókok és sok más rovar. Az ismétlődő levéltetű-megjelenésért sok esetben maga az ember tehető felelőssé, aki nem szelektív rovarirtóval a levéltetvekkel együtt elpusztítja azok természetes ellenségeit is, amelyek fejlődése a levéltetvekhez képest többszörösen hosszabb.

A fás szárú növényeken az alapvető tavaszi kezelés az olaj bázisú készítmények alkalmazása. A vegetációs időszak alatt a szabadtéri felületeken jobb a természetes alapanyagú készítményeket választani. Zárt helyiségekben érdemes határozottabb, hosszú távú hatású rovarirtót permetezni, például itt.

Takácsatkák

A gyapjaspoloskaákkal és levélgubacsatkákkal együtt apró atkák, szabad szemmel alig láthatók. A telelő nőstények petéket raknak, amelyekből aztán hímek kelnek ki, és ezek a telelő nőstényekkel együtt adják az alapját a következő generációnak. A takácsatkák fejlődése: pete-lárva-nimfa-imágó. A nimfák öt fejlődési fokozaton mennek át, és a takácsatkáknak összesen 6-8 generációjuk van évente.

A fertőzés jellegzetes tünetei az ereközi levélsárgulás, majd azok kiszáradása és lehullása, a levelek fonákán apró pókszövetek találhatók, amelyek apró petéket és körülbelül 0,5 mm nagyságú apró atkákat takarnak.

Növényvédelem takácsatkák ellen

A takácsatkák elleni készítményeket akaricidoknak nevezik. Hatnak a takácsatkákra és más atkákra is, mint például a gyapjaspoloskák (Ribiszke gyapjaspoloska, Cseresznye gyapjaspoloska) és levélgubacsatkák (Szőlő levélgubacsatka). A takácsatkák kalamitás megjelenése a szabadtéri felületeken olyan esetekben következik be, amikor természetes antagonistáik kipusztulnak. Ezt általában széles spektrumú rovarirtó alkalmazása okozza. A takácsatkák természetes ellenségei a ragadozó atkák, katicabogarak, fátyolkák és ragadozó tripszek. Jelenleg kapható a Typhlodromus pyri ragadozó atka, amelynek alkalmazása üvegházakban és szabadtéri felületeken is jelentős. Szobanövények esetében és indokolt esetekben a szabadtéri felületeken is használhatók határozottabb készítmények, mint a Karate, egyébként mindig jobb természetes alapú készítményeket használni.