Pelargonium zonale piros

Pelargonium zonale - piros

Félcserjék és lágyszárú növények a gérbefélék családjából, amelyeknek számos hibrid formája létezik. Természetes élőhelyük a trópusi és szubtrópusi területek, elsősorban Dél-Afrika. A pelargóniát dísznövényként használják, de megtalálható a kozmetikában, valamint gyógy- és festőnövényként, illetve ételek ízesítésére is. 4 nagy alapcsoportot alkot. A nagyvirágú pelargóniák (P. grandiflorum) jellegzetességük a nagy virágok (fehértől, rózsaszín-piroson át, a majdnem feketéig, de tarka virágúak is léteznek). Karéjos leveleik finoman fogazott szélűek. A borostyánlevelű pelargóniák (P. peltatum) a pajzsos muskátlitól származnak, és szintén különböző formákban léteznek egyszerű vagy telt virágokkal hosszú virágszárakon. Jellemző rájuk a kúszó szár. Erkélyek díszítésére használják őket. A zónás pelargóniák (P. zonale) gyönyörű tarka levelekkel és virágokkal rendelkeznek. Az illatos pelargóniák leveleiben illóolajok találhatók, ezért erős specifikus illatuk van. Világoszöld leveleik mélyen bemetszettek és apró virágaik fehértől lilás színig terjednek.

Virágzásuk gazdagsága és kitartása közismert. A csüngő muskátlik alkalmasak erkélyek, ablakok és teraszok díszítésére. Igénytelenek a termesztésben és ellenállóak a kártevőkkel szemben is. Bőségesen virágzanak egész nyáron át egészen októberig.

Hogyan termesszünk pelargóniákat

• Az elhelyezés legyen kellően világos, napos tavaszi és nyári időszakban. Késő ősszel és téli időszakban pedig a muskátlikat hűvösebb helyiségben helyezzük el 10-15 Celsius-fok közötti hőmérsékleten. A muskátlikat naponta öntözzük, különösen akkor, ha napsütésnek vannak kitéve. Télen az öntözést korlátozzuk, a növényeket egyáltalán nem tápláljuk és vegetációs nyugalmat biztosítunk nekik. Tavasszal a növényekről eltávolítjuk az elszáradt részeket és a gyenge hajtásokat is. A többi túlnőtt hajtást 15-25 centiméteres hosszra visszavágjuk.

• A magokat többnyire januártól februárig vetjük. Vásárolt szaporítóközeget használunk, amely vetésre és szaporításra alkalmas. A magokat a szubsztrát felszínére vetjük. Fényen csíráznak, ezért biztosítanunk kell számukra elegendő fényt is. A vetések nagyon érzékenyek a megfelelő hőmérséklet betartására - az ideális hőmérséklet nappal és éjjel egyaránt 20-24°C. Általában 7-14 nap alatt kelnek ki. Kikelés után a növényeket egyedi cserepekbe pikírozzuk. A pelargóniákat a 'fagyosszentek' után ültetjük ki.

• Célszerű speciális pelargónia szubsztrátokat használni. Általában tápanyagban gazdag szubsztrátot igényelnek.

• Rendszeres tápanyag-utánpótlás szükséges a késő tavasztól a kora őszig. A legkedvezőbb tápanyag-utánpótlási mód, ha a növényeket erősen felhígított jó komposzt vagy csirketrágya kivonattal öntözzük. Lehetséges speciális muskátli trágyák használata is. A trágyát hetente alkalmazzuk.

• A magból termesztett muskátlik ellenállóbbak főleg a vírusos megbetegedésekkel szemben. A vírusos megbetegedések a levelek legkülönfélébb alaki és színbeli rendellenességeiben nyilvánulnak meg (sárgulás, gyűrűsség, deformáció) és a virágokban. Szembetűnő a növények általános eltörpülése. Az egyetlen védelem a fertőzött növények azonnali eltávolítása.

  A levél parafásodása a csüngő muskátliknál jelentkezik. Oka a talajban lévő víz túlzott mennyisége vagy a levegő magas páratartalma. A felszíni sejtek megnagyobbodásában és apró zöld duzzanatok képződésében nyilvánul meg. A védelem megelőző jellegű - kiegyensúlyozott öntözés biztosítása a szubsztrát túlnedvesítése nélkül.

  A bakteriális korhadás és hervadás a muskátlik legsúlyosabb betegsége. A tünetek először az idősebb leveleken jelentkeznek apró olajos vagy áttetsző foltok formájában, amelyek fokozatosan növekednek, összeolvadnak és kiszáradnak. A levelek fokozatosan elhalnak a legidősebbtől felfelé haladva. A fertőzött növényeket meg kell semmisíteni. A fertőzött növények eltávolítása után a kultúrát kezeljük 0,2%-os Kuprikol 50 vagy Cuprocaffaro készítménnyel. Kétszer-háromszor kezeljük hét napos időközönként.

  A muskátli Pythium gyökérrothadása a szár tövének megfeketedésében és a gyökerek rothadt állapotában nyilvánul meg. A szárakon feketésbarna foltok jelenhetnek meg. A betegség főleg a növények dugványait támadja meg. A beteg dugványokat folyamatosan el kell távolítani. A megmaradt, egészséges növényeket kezeljük 0,05%-os Polyversum készítmény (4 l/víz/m²) vagy 0,25%-os Proplant készítmény (2-4 l/víz/m²) öntözésével.

  A rozsda csak a zónás muskátliknál fordul elő. A leveleken először sárga apró foltok jelennek meg, amelyek alsó oldalán kiemelkedő barna spóratartók keletkeznek, gyakran körökbe rendezve. Erősebb fertőzés esetén a levelek kiszáradnak és lehullanak. Az erősen fertőzött növényeket meg kell semmisíteni, gyengébb előfordulásnál pedig segít a kén vagy cink alapú széles spektrumú gombaölő szerekkel való permetezés.