Mérgező dísznövények 1/2

Röviden: A kertek leggyakoribb, erősen mérgező dísznövényei a maszlag, a leander, a japán tiszafa és a nyugati tuja – ezek szinte teljes egészében mérgezőek. Leander esetén felnőttnél már két levél, gyermeknél egyetlen levél is halálos lehet. Lenyelés esetén azonnal kérjen orvosi segítséget, és vigye magával a növényt azonosításra.

A dísznövények elválaszthatatlan részévé váltak kerteinknek, néhányuk azonban mérgező és potenciális veszélyt jelenthet, különösen ha kisgyermekek tartózkodnak a közelükben. Nagyon gyakran termesztett és egyben erősen mérgező növények a maszlag, az oleander, a japán tiszafa és a nyugati tuja. Ezek a növények teljesen vagy majdnem teljesen mérgezőek, és akár egy kis darab elfogyasztása is az érintett halálát okozhatja, ha későn kérnek orvosi segítséget. Legyen különösen óvatos ezen növények termesztésekor, hogy csak megszépítsék kertjét és ne katasztrófát okozzanak.

Maszlag

A maszlag (lat. Datura stramonium) a burgonyafélék családjába tartozik (lat. Solanaceae). A maszlag erősen mérgező növény, amely magasabb dózisoknál akár halált is okozhat. A maszlag mérgező hatását alkaloidák, például atropin, szkopolamin és hioszcyamin tartalma okozza. A maszlag minden része erősen mérgező. A mérgezés fokozott mozgékonysággal, szorongással, rémület érzésével, hőmérséklet-emelkedéssel, szájszárazsággal, pupillatágulással, szívdobogással, szédüléssel, tántorgó járással, zavarodottsággal, dezorientációval, hallucinációkkal nyilvánul meg. A mérgezés tetőpontja után nagyon gyors elgyengülés következik, amely például mély alvással, kimerültséggel és ingerlékenységséggel nyilvánul meg. A maszlag bármely részének lenyelése után elengedhetetlen az azonnali orvosi segítség. Időben történő beavatkozás esetén a túlélési prognózis meglehetősen magas (kb. 90%), de még így is nagyon óvatosnak kell lenni, különösen ha gyermekek kerülhetnek a maszlag közelébe.

A maszlag és termesztése

A maszlag egyéves növény, amely körülbelül 0,5-1 méter magasra nőhet. A virágok csöves alakúak, fehér vagy világos lila színűek, este nyílnak ki teljesen. A termés tüskés toktermés, amely nagy mennyiségű fekete magot tartalmaz. A maszlag legjobban nitrogéndús humuszos talajokban érzi magát napos vagy félárnyékos helyeken. Mérsékelt öntözést igényel.

Maszlag magok eladásra nálunk az e-shopban...

Érdekesség

Az ismert „angyal trombiták" gyakran maszlagként (lat. brugmansia) és a közönséges maszlagok (lat. datura) daturákként vannak megjelölve. Ez a két növény azonban alapvetően különbözik egymástól. A különbség abban rejlik, hogy a daturák egynyári növények, az „angyal trombiták" pedig évelő növények.

Közönséges leander

A közönséges leander (lat. Nerium oleander) egy további erősen mérgező növény, amely gyakran megtalálható a kerteinkben. Az egész növény mérgező – a levelek, a szár és a virágok is. A leandert az egyik legmérgezőbb növénynek tartják, mivel egy felnőtt embert akár két elfogyasztott levél is megölhet, egy gyermeknek pedig egyetlen levél is elegendő. Még a méz is mérgező, amelyet a méhek leander nektárjából készítettek. A leander oleandrin és nerin glikozidokat tartalmaz, amelyek közvetlenül hatnak a szívműködésre. A mérgezés hányással, lázzal, remegéssel, szédüléssel, görcsökkel és szívritmuszavarral nyilvánul meg. Akárcsak bármely más mérgező növény lenyelése esetén, a lehető leghamarabb orvosi segítséget kell kérni, hogy ellenszérumot lehessen beadni.

A leander és termesztése

A leander egy örökzöld cserje, amely akár 2 m magasra is megnőhet. A szár bőségesen elágazik. A leander levelei bőrszerűek, hosszúkás alakúak. A virágok lehetnek fehérek, pirosak, rózsaszínek vagy sárgák is. Egyes kultivárokban telt virágok vannak. A leander évelő növény, amely azonban nem fagytűrő, ezért a fagyok beállta előtt be kell vinni téli helyre. Ahhoz, hogy a leander jól fejlődjön, biztosítani kell számára a kültéri nyaralást és a hűvösebb környezetben történő telelést. Nyáron fontos a bőséges öntözés lerámolt vízzel (figyelem, a leander érzékeny a víz keménységére), télen az öntözést a helyiség hőmérsékletétől függően csökkenteni kell. Hidegben csak annyit kell öntözni, hogy a gyökérlabda teljesen ki ne száradjon. Ha nem tud hűvös telelést biztosítani a leander számára, legalább rendszeresen permetezze meg. A leandert nyáron meleg, napos helyen tartsa, biztosítson számára rendszeres trágyázást.

Érdekesség

A leander legritkább fajtája a sárga virágú, amelyet legkésőbb nemesítettek, és a mai napig nem túl elterjedt a termesztők körében.

Japán tiszafa

A japán tiszafa (lat. Taxus cuspidata) a tiszafafélék (lat. Taxaceae) családjába tartozik. Az egész növény a magot körülvevő piros, húsos tok kivételével erősen mérgező. Veszélyes az alkaloidák tartalma – pl. taxin A, taxin B, likopin és efedrin. A tiszafa termését egyáltalán ne fogyassza, és ügyeljen arra, hogy a gyerekek se kóstolják meg – a tokban lévő mag erősen mérgező. A méreg nagyon gyorsan hat, ezért elengedhetetlen a lehető leghamarabb orvosi segítséget kérni és gyomormosást végrehajtani. Ellenkező esetben a halál már a növény mérgező részének lenyelése után néhány tíz percen belül bekövetkezhet. A mérgezés a szívműködés lassulását okozza olyan mértékben, hogy szívmegállást is okozhat.

A tiszafa és termesztése

A japán tiszafa sűrűn elágazó fa, amely körülbelül 10 m magasra is megnőhet. Legjobban napos helyen érzi magát, de elviseli a félárnyékos és árnyékos helyeket is. Nem kedveli az eláztott talajt és a túlságosan szeles helyet. A tiszafák nem igényesek a tápanyagokra. Ha meszes talajba ülteti, jól teszi. A tiszafa az egyetlen tűlevelű fa, amely károsodás nélkül megmetszhető, a radikálisabb metszést legjobb június végén elvégezni. További előnye, hogy a tiszafák jól tűrik a szennyezett városi levegőt is, ezért gyakran ültetik parkokban. Amikor legközelebb sétálni megy oda, tanítsa meg a gyerekeknek, hogy a tiszafákat inkább kerüljék el, és a vörös "bogyók" nem cukorkák.

Nyugati tuja

A nyugati tuja, inkább nyugati életfa néven ismert (lat. Thuja occidentalis), egy újabb mérgező fa a kertekben nagyon gyakran előforduló fák közül. A tiszafától eltérően a tuja mérgező tulajdonsága nem olyan ismert, és sokakat ez az információ inkább meglephet. A mérgek az egész növényben megtalálhatók, a legmagasabb koncentráció a fiatal hajtásokban és tűlevelekben van. A tuja tartalmaz illóolajokat a mérgező tujonból, pinénből, tanazetonból és más anyagokból. A mérgezést főként a tujon okozza, amely ingerli a bőrt, és a tuja valamely részének lenyelése után hányást, véres hasmenést okoz, károsítja a veséket, és terhes nőknél a kismedence túltelődése következtében akár vetéléshez is vezethet. A mérgezés görcsökkel, általános levertséggel, akár eszméletvesztéssel jelentkezik, erős túladagolás és orvosi segítség igénybevétele nélkül akár halálhoz is vezethet.

A tuja és termesztése

A nyugati tuja örökzöld fa, amely akár 20 m magasra is megnőhet. Kúpos növekedésének köszönhetően gyakran használják élő sövénynek. Különösen veszélyesek a kis gyerekekre nézve az ágacskák végén növő apró tobozok, amelyek megkóstolásra csábítják őket. A tujafák nagyon ellenálló fák, amelyek jól tűrik a napot, a félárnyékot és az árnyékot is. Legjobban nedvesebb, agyagos-homokos talajokban fejlődnek. Jól tűrik a meszes talajokat is. A tujafák növekedését rendszeres nyári trágyázással támogathatja, ősztől már ne trágyázza a tujákat, hogy pihenhessenek és jól felkészülhessenek a télre. Ha élő sövényt formáz a tujákból, évente egyszer nyírja őket május és augusztus vége között. Az első és második évben a gyökeresedés után csak a csúcsokat kell nyírni, a harmadik évtől a tuja oldalról is formázható.