Gyönyörű, de mérgező oleandr

A leander (lat. Nerium oleander) a meténgfélék családjába (lat. Apocynaceae) tartozó díszcserje. A leander közönséges leander néven is ismert. A leander eredeti hazája a Földközi-tengertől Észak-Índián és Burmán át Kínáig terjedő terület. Ezen a széles elterjedési területen jelentős változékonyság mutatkozott, ezért a múltban 6-8 leanderfajt különböztettek meg.

Ma már a botanikusok egyetértenek abban, hogy az eltérő jellemzők nem elég erősek önálló fajok elismeréséhez, ezért visszatértek az eredeti állásponthoz, miszerint a leander nemzetségnek csak egyetlen képviselője létezik, a közönséges leander. Csak az egykori Nerium indicum faj rendelkezik kifejezettebben eltérő jellemzőkkel, amelynek szögletes ágacskái vannak. A nemesítés során azonban számos kultivárt hoztak létre, amelyek különböző színekbenvirágoznak - a fehértől a sárgán át a sötét rózsaszínig. Keresztezéssel egyes kultivároknál teltvirágúságot és virágillatot is elértek. A sárgán virágzó, teltvirágú és illatos fajtát Nerium oleander "Luteum Plenum" néven nevezték el. A latin "Nerium" elnevezés görög alapja a "neros" szó, amely mocsarat jelent. Az elnevezés utal arra, hol nőttek eredetileg a növények. A vadon élő leanderek folyók mellett és azok ártéri területein tenyésztek. A leanderek termesztésekor ezért ne spóroljon a vízzel, és biztosítson számukra elegendő tápanyagot, hogy utánozza természetes élőhelyüket.

A leander története

A leandereket dísznövényként már időszámításunk kezdetén termesztették. Valójában az első növényeknek számítanak, amelyeket díszcélból cserépben termesztettek. A leanderek virágainak eredeti színe rózsaszín. A 16. században Krétán fehérvirágú kultivart nemesítettek. Az illatos fajtákat csak a 17. század végén hozták létre. A nemesítés csúcsának a sárgavirágú fajta kifejlesztését tartották a 19. század elején. A sárgán virágzó leanderek ma is inkább ritkaságnak számítanak.

A leander leírása

A leander örökzöld cserjés növény, amely ideális körülmények között akár 4 méter magasra is megnőhet. A leander levelei kopaszok, bőrszerűek, keskenyek, körülbelül 10-15 cm hosszúak és 3 cm szélesek. A levelek sötétzöld színűek, világosabb erezettel. A levélnyelek rövidek. A fürtös virágzatok az egyéves hajtások végén képződnek. A virágok különböző színűek lehetnek, és a kultivártól függően egyszerűek vagy teltvirágúak.

A leander minden része, beleértve a virágokat is, mérgező!!! Ezért ügyeljen arra, hogy kisgyermekek ne közelítsék meg.

Az oleanderben található mérgek

Az oleander levelei, szárai és virágai glikozidokat tartalmaznak (pl. oleandrin, neriin és neriantin), amelyek miatt erősen mérgező. A glikozidok tonizálják a szívizmot és erős vizelethajtó hatásúak. A mérgezés tünetei közé tartozik a hányás, szédülés, szívritmuszavar, görcsök és láz. Súlyos mérgezés a legrosszabb esetben akár halálhoz is vezethet. Mérgezés gyanúja esetén ne hánytasson, hanem azonnal hívja a mentőket vagy a helyi toxikológiai központot. A gyomormosást és további méregtelenítő szerek beadását ezután az orvos végzi el. Az oleanderben található nedvek bőrgyulladást okozhatnak. Érzékeny személyeknél az oleander virágainak illata fejfájást és szédülést válthat ki.

Az oleander termesztése

Az oleander világos helyen, nagyon tápanyagdús talajban fejlődik a legjobban. A megfelelő talajkeverék állhat például 4 rész gyepföldből, 2 rész lombföldből, 2 rész érlelt trágya vagy melegágyi földből és 1 rész homokból. Hazájában az oleander folyók tápanyagban gazdag hordalékában nőtt, ezért érdemes a szezonban bőségesen öntözni és trágyázni. A trágyázást kéthetente ajánlott elvégezni speciális kombinált szobanövény tápszerrel. Az öntözéshez ülepített, lágy vizet használjon, mivel az oleander meglehetősen érzékeny a víz keménységére. A virágzás eléréséhez a növényt nyaralni kell vinni. Napfényes szabadtéri helyre akkor helyezze át, amikor már nem fenyeget a fagy. Melegebb időben naponta öntözze az oleandert. Célszerű a növényeket fedett helyre tenni, mivel virágaik érzékenyek a nedvességre, és hosszabb esőzések esetén megbarnulnak, penészednek és lehullanak.

A téli helyre szeptember végén vigye át a növényt (az aktuális időjárástól függően). Az oleander rövid ideig akár -10 °C-ig tűri a fagyot. A fagy ugyan károsítja a fiatal hajtásokat, de a növény megbízhatóan újra hajtja a régebbi fából, vagy új hajtást hajt a gyökerektől. A hosszan tartó fagyokat azonban az oleander nem élné túl. Ha lehetséges, teleltesse az oleandert hűvösebb környezetben, 2-12 °C közötti hőmérsékleten. Az érzékenyebb fajtákat 8-12 °C-on érdemes teleltetni. 12 °C feletti hőmérsékleten a növények növekedésnek indulnak. A melegebb teleltetés a következő szezonban gyengébb virágzás oka is lehet. A virágzást befolyásoló másik tényező a téli időszakban elvesztett levelek mennyisége. Minél több levél hull le, annál kevésbé fog valószínűleg virágozni a növény.

Hogy a levelek ne hulljanak le, télen is elegendő fényt kell biztosítani számukra. Viszont a hidegben teleltetett növényeknek minimális vízre van szükségük - csak annyi, hogy a gyökerek teljesen ki ne száradjanak. Minden gondoskodás ellenére a tél folyamán előfordulhat némi levélhullás, ez klimatikus viszonyaink között teljesen természetes. A levelek az eredeti helyükön azonban már nem nőnek vissza, ezért a kopasz ágacskákat tavasszal le kell vágni.

Az oleander nagyon jól újranő, de számítson arra, hogy az újonnan kinőtt hajtások csak a következő szezonban fognak virágozni. Ha nincs lehetősége arra, hogy az oleandert hűvös helyen vagy télikertben teleltesse, ne csüggedjen, a növények túlélik a melegebb teleltetést is. Azonban elegendő fényt és locsolást igényelnek, mint a többi szobanövény. Ha az oleandert központi fűtés közelében termeszti, biztosítson számára rendszeres permetezést, különösen télen. Tavasszal ültesse át az oleandert, az idősebb példányokat elég 2-3 évente átültetni. A gyökereket részben le lehet vágni. Átültetéskor ne feledkezzen meg az elegendő drénről az edényben. Az oleander nem hajlamos betegségekre vagy kártevők támadására. A fiatal növényeket magvak segítségével is lehet nevelni. A magvetés legalkalmasabb időszaka a tavasz és a nyár, amikor a legjobb klimatikus és fényviszon­yok vannak. A magokat humuszban gazdag földbe vesse. A talajt tartsa folyamatosan nedvesen. A vetéshez használhat mini üvegházat vagy mini melegágyat, amelynek segítségével fenntarthatja a kellő nedvességet és a megfelelő hőmérsékletet. A megnőtt növényeket ültesse át megfelelő edénybe.

Érdekes tény a végére

Annak ellenére, hogy az oleander teljes növénye mérgező, a virágzás idején gyűjtött leveleket gyógyászati célokra használják. A belőlük nyert drog képes szabályozni a szívműködést és gyógyítani a bőrkiütéseket. Népi gyógyászatban való használata azonban nem ajánlott, mert nagyon kockázatos!!! Az oleander levelekben lévő mérget a múltban patkányok, vándorpatkányok és egerek irtására használták fel.