Kaktusz a magvaktól a virágokig

A kaktuszokat mindenki ismeri. Sok ember számára azonban csupán egy „tüskés golyó", amely hétévente egyszer virágzik, és amihez jobb nem is hozzányúlni. Kár érte, hiszen a kaktuszok nagyon igénytelen növények a termesztés szempontjából, és virágaik jelentős elismerést aratnak. Ha egy magból kitermesztett kaktusz virágba borul, a termesztő öröme még sokkal nagyobb. Ez a termesztési erőfeszítés koronája, valami olyasmi, mint egy érdemrend. Mit kell tehát tennie, hogy megszerezze? Az első lépés a minőségi magok vásárlása, majd már nem marad más hátra, mint türelemmel felvértezni magát és kedvvel nekiállni a kaktuszok termesztésének.

A kaktusztermesztés alapjai – a magok kivetése

A kaktuszmagok sikeres kivetésének alapja a megfelelő vetőedény és szubstrát kiválasztása. Az edényt a kivetendő magok száma szerint választjuk. Nagyon egyszerű vetőberendezés például a minüvegház. Praktikusabb, ha a kaktuszmagokat nem közvetlenül a minüvegházba vetjük, hanem inkább cserepekbe, amelyeket a vetőberendezésbe helyezünk. Először is, így elkülönítve vannak az egyes kaktuszfajták, így nem kell azon gondolkodni, hogyan osztani el a tálcát, hogy a kaktuszok ne keveredjenek össze. Másodszor pedig, penészfertőzés esetén kényelmesen kivehet és kezelhet csak az adott cserepet.

Ahhoz, hogy a penészfertőzés lehetősége minimálisra csökkenjen, szükséges a dobozt és a cserepeket jól kimosni és lehetőleg fertőtleníteni (pl. híg hidrogén-peroxid oldattal vagy hipermangán oldattal). A szubsztrátot hővel sterilizáljuk – kiteríthetjük egy tepsire és egy ideig megsütjük a sütőben, vagy beleöntjük egy üvegbe, amelyet vízfürdőben kifőzünk (mintha befőznénk). Ugyan ez kissé munkaigényes, de a penészfertőzés kockázatának csökkentése érdekében megéri. A vetőszubsztrátnak finoman szemcsésnek kell lennie, hogy a magok ne kerüljenek túl mélyre. Elkészíthető például kavics, folyami homok és agyag keverékéből, esetleg kaktusz szubstrát és kavics keverékéből. A felkészített szubsztráttal töltse meg a cserepeket a felszínig és enyhén tömörítse, a felszínt nedvesítse be forralt vízzel. A szubsztrátra egyenletesen szórja szét a kaktuszmagokat. Minden cserepbe helyezzen egy cédulát a kaktusz nevével. Ezután már csak fedje le a vetést úgy, hogy a külső környezettel való érintkezés a lehető legkisebb legyen. A vetőberendezést helyezze ablakpárkányra, ahol elegendő fény van. Ügyeljen azonban arra, hogy a napsugárzás ne legyen túl erős, és ne égesse meg vagy főzze meg a kicsírázott növényeket – inkább árnyékolja be őket. A második alternatíva a kaktuszvetés elhelyezése mesterséges fény alatt – fénycsővel. Ez a lehetőség gazdaságosan megvalósítható például úgy, hogy a vetést az akvárium felső üvege és a fényforrás közötti résbe helyezi (ha ez térben lehetséges).

A kicsírázott kaktusz palánták elegendő fényt és magasabb hőmérsékletet kapnak, ami elősegíti a sikeres növekedést. A kaktuszokat rendszeresen figyeljük meg, és ha a szubsztrát kiszárad, öntözzük le forralt vízzel. Ha a sterilizálásra tett minden erőfeszítés ellenére fehér penészfonalak terjedését észleljük a cserépben, azonnal vegyük ki a vetőedényből, permetezzük le gyenge hipermangán-oldattal, és hagyjuk megszáradni a szubsztrátot. Az esetleges elszáradt növényeket távolítsuk el. A kaktuszmagok kicsírázása után kezdjük el a vetést szellőztetni, de folyamatosan tartsuk enyhén nedvesen.

Amikor a palánták szűkösen állnak a tálcában, pikírozzuk át őket nagyobb cserépbe (tálcába). A munka során legyünk óvatosak, mert a fiatal kaktusz teste nagyon törékeny és hajlamos a sérülésekre. Minél nagyobb kaktusszal dolgozunk, annál kisebb a károsodás kockázata. Száraz szubsztrátba ültessük át, és soha ne öntözzük a kaktuszokat átültetés után, hagyjunk nekik kb. egy hetet az átültetés során okozott apró sebek begyógyulására. Az öntözés rothadást okozhat, még felnőtt növényeknél is!

Kaktusztermesztés alapjai – a termesztő éve

A kaktuszok termesztésénél be kell tartani a nyári vegetációs időszakot és a téli nyugalmi periódust. És mindegy, hogy üvegházban vagy otthon a párkányon termesztjük a kaktuszokat. E szabály betartása nélkül nehezen várhatunk virágzásra. A nyári vegetációs időszak kb. április végén kezdődik, szabadtéri helyen akkor, amikor már nem fenyeget fagy. Helyezzük a kaktuszokat ablakpárkányra vagy üvegházba, és kezdjük el öntözni őket – kb. 14 naponta egyszer, figyelembe véve az aktuális éghajlati feltételeket – meleg és gyors száradás esetén gyakrabban öntözhetünk, hűvösben ritkábban. A szubsztrátnak az egyes öntözések között ki kell száradnia. Az így "felébresztett" kaktusz "iszik" és elkezd növekedni, virágzásra képes kaktuszoknál megjelennek a bimbók. Növekedési üzemmódban tartsuk a kaktuszokat szeptemberig, majd fokozatosan korlátozzuk az öntözést. A kaktuszok szövetei beérnek és felkészülnek a vegetációs nyugalmi időszakra. Október végén (kintről korábban, mielőtt fagyok jönnének) helyezzük át a kaktuszokat hűvösebb helyre, optimálisan 7-15 °C körüli hőmérsékletre. Lehet ott akár teljes sötétség is (pince, cipősdoboz), ha csökkentett a hőmérséklet.

Termesszen karácsonyi kaktuszt is, ez egyáltalán nem igényes. Kellemes hangulatot tud teremteni.

A téli időszakban ne öntözzük a kaktuszokat! Természetesen kivéve a kis palántákat, amelyeket időnként öntözzünk, és tartsuk fényen. A kaktuszokat időnként ellenőrizzük. Ha azt tapasztaljuk, hogy a csúcs világoszöld és elkezdett megnyúlni, a hőmérséklet túl magas, és a kaktusz elkezdte a növekedést – vagy csökkentsük a hőmérsékletet, vagy térjünk át a nyári üzemmódra – de nem korábban, mint március végén. E két üzemmód betartása az egész kaktusztermesztés, különösen a virágzás sikerének alapja.

A legismertebb kaktuszfajták

• Ariocarpus – az ebbe a fajba tartozó kaktuszok a termesztési szempontból nehezebb, ezáltal azonban annál értékesebb fajták közé tartoznak. Észak-Mexikótól egészen Délnyugat-Texasig fordulnak elő. Virágaik fehérek, sárgák, rózsaszínek vagy lilák lehetnek, és a kaktusz tetejéből nőnek ki. Ennek a kaktuszfajnak a felismerő jele az erős répaszínű gyökér. E faj képviselői közé tartozik például az ariocarpus fissuratus, amely akár 15 cm nagyságot is elérhet, és felnőtt korában ősszel akár 5 cm széles, rózsaszín-lila virággal virágzik. Hazájában az amerikaiak különleges kinézete miatt "living rock"-nak, magyarul "élő kő"-nek hívják.

• Astrophytum – ennek a mexikói kaktuszfajnak felismerő jele a fehér pelyhek, amelyek az egész kaktuszszöveten szétszórva találhatók. A virágok a növény csúcsából nőnek ki, többnyire sárgák, vörös vagy narancssárga torokkal. A legismertebb fajok közé tartozik az astrophytum asterias, amely tengerifészekhez való hasonlósága miatt kapta nevét. Az astrophytum capricorne fajneve a bakról származik, ezért néha "bak kaktusz"-nak is nevezik. Az astrophytum myriostigma nem rendelkezik tüskékkel, és ahogy maga a neve is sugallja, ezer fehér ponttal (pelyhekkel) fedett. Ismert még a "püspöksüveg" néven is, amelyre alakjával emlékeztet. Létezik egy "nudum" változat is, amelynek nincsenek pelyhei. Az astrophytum supercabuto a japán hibridek közé tartozik, és különösen kinézete miatt értékes - a pelyhek nagyobbak, mint a szokásos fajtáknál, és érdekes mintázatot alkotnak a testen. E kaktuszfaj további képviselői az astrophytum niveum, astrophytum senile, astrophytum crassispinoides.

• Epithelantha – ezek a kaktuszok a mexikói miniatűrök közé tartoznak, legfeljebb 5 cm nagyságra nőnek. A tüskék fehérek és nagyon rövidek. A virágok a növény tetejéből nőnek ki. Nagyon kicsik, fehérek vagy világos rózsaszínűek. Ezeken a növényeken feltűnőek a sötét rózsaszín magházak, amelyek a virágok beporzása után keletkeznek. A faj képviselője az epithelantha micromeris. Ennek a kaktusznak a fajneve kevésszámút vagy kevés részből összetett jelent. Hazájukban az epithelanthát egyes törzsek "mulato"-nak nevezik, és hallucinogén kábítószerként használják. Magyarországon a nedvek koncentrációja nem elegendő (a napfény hiánya miatt), ezért nincs hallucinogén hatása!

• Thelocactus – ennek a kaktuszfajnak a szülőhazája Mexikó északkeleti része és Texas déli területei. Meleg szubtrópusi sivatagokban nő kavicsos vagy homokos talajban, ezért a mi körülményeink között való termesztéskor is nagyon áteresztő szubsztrátot igényel (nem tűri a túlöntözést) és meleg helyet. Nagy virágai a csúcsból nőnek ki, különböző színűek lehetnek. Képviselői közé tartozik a thelocactus bicolor, amelynek látványos kétszínű tövisei és élénk rózsaszín virága van. Továbbá a thelocactus hexaedrophorus, amelynek kifejezetten szürkéskék epidermisz (bőr) van, amely megkülönbözteti őt a faj többi képviselőjétől. Krémfehér, akár 5 cm-es virágzattal virágzik. A thelocactus rinconensis ennek a fajnak egy gyönyörű képviselője, könnyen termeszthető, az egyetlen hátránya, hogy csak körülbelül 10 éves korában virágzik ki.

• Echinocereus – ennek a fajnak a kaktuszai oszloposak, Mexikótól Texasig, Kaliforniáig, Coloradóig, Utahig és Nevadáig elterjedtek. A virágok az növény oldalából nőnek ki, és más kaktuszfajokhoz képest akár egy hétig is virágoznak. Képviselői közé tartozik az echinocereus chloranthus var. cylindricus kisebb barna-sárga virágokkal, az echinocereus rigidissimus nagy rózsaszín virággal és az echinocereus viridiflorus sárga virággal. Ez a kaktusz rövid távon fagyálló akár -20 °C-os hőmérsékletig.

Tipp a végére

A megvásárolt kaktuszmagokat az ún. Fleischer-módszerrel is vetheti – azaz lezárható befőttesüvegekbe (üvegfedővel). Ennek a módszernek az előnye a légmentes zárás, amellyel magasabb sterilitás és állandó nedvesség érhető el. A hátránya, hogy közvetlenül az üvegbe vetjük, így penészesedés esetén nem lehet csak egyetlen cserepet kivenni. Ajánljuk a Growset segítségével történő termesztést, amely ajándéknak is alkalmas.

olvassa el még: Kaktuszok - tüskés szépség, amely nem hervad