Kerti szegfű Chabaud

Dianthus caryophyllus

Európából és Ázsiából származik, ahol sziklákon, köves lejtőkön nő. Levelei vonalasak, osztatlanok, ezüstösek. Virágai egyszerűek, fehérek, rózsaszínek. Fajtától függően júniustól szeptemberig virágzik.

A szegfűfélék száma áttekinthetetlenül nagy. Egyesek évelőként díszítik az ágyást. Mások alacsony növésükkel leginkább sziklakertbe valók. Újabbak a fagyra érzékeny egynyárik vagy a télálló kétnyárik közé tartoznak.

Az évelők közé tartoznak a kerti szegfűk, amelyek 60 – 90 cm magasak. Nagy virágaik júliustól augusztusig jelennek meg. Ide tartoznak a D. caryophyllus és a D. plumarius fajok.

A sziklakerti szegfűk párnaszerűen nőnek. Magasságuk 15 és 40 cm között mozog. A szegfűk sziklakerti fajai például a D. allwoodii, a D. deltoides vagy a D. arenarius.

A legismertebb kétnyári a D.barbatus (pázsitszegfű). Magassága eléri a 40 cm-t. Virágai a rózsaszín, piros, lila és fehér sok árnyalatában pompáznak. Májustól júliusig virágoznak, és főként vágott virágnak termesztik.

Az egynyári szegfűk alacsonyak (15 – 20 cm) vagy magas fajták (30 – 40 cm). A magas fajták kiválóan alkalmasak vágott virágnak is. A virágok egyszínűek vagy többszínűek lehetnek fehér, rózsaszín és piros árnyalatokban. Az egynyári fajok közé tartozik a D. chinensis és a D. caryophyllus.

A szegfűket ma a legkülönfélébb kötészeti munkákban használják. Esküvői csokrok köthetők belőlük, és belső terek díszítésére is remekül mutatnak. Előnyük, hogy sokáig kitartanak, nem hervadnak és nem hullatják a szirmaikat. Az alacsony szegfűk főként balkonládákba, de ágyások szélére vagy szegélyére is alkalmasak. A kisebb termetű szegfűk önállóan ültetve és lobéliákkal, alacsony szalmagyopárral vagy Diascia növénnyel kombinált edényekben is kiválóan érvényesülnek.

Hogyan termesszünk szegfűt