Évelők sziklakertbe

Sziklakerti évelők keveréke

A kis évelők és sziklakerti növények alkalmasak sziklakertekbe, évelő szegélyekbe, kövek közé, összeültetett vályúkba és edényekbe, az alpesi növények speciális feltételeket igényelnek. A sziklakertet díszlevelű sziklakerti növényekkel is beültetheti, így szép marad akkor is, amikor a növények elvirágzanak. Hálásak a (már korábban említett) dabécziák, drabák, driászok, hebe, szegfűk, orvosi galaj, pázsitfűfélék vagy repkények.

Napos helyekre kőtörőfüvet, kakukkfüvet, varjúhájat, alacsony nősziromot, alacsony szőnyegszerű lángvirágot, mezei repkényt, ligetikét, varjúhájat, veronikát, szarvirágot, havasi tarsóka ültetünk. A félárnyékos helyekre sárga keltike, véres nebáncsvirág, hegyi és kárpáti pimpó, árnyékliliom, kutyatej, kankalin, tengeri pázsitfű, indás repkény tartozik. A szárazabb helyekre alkalmas a tisztesfű, tavaszi fővirág, csenkesz (díszfű – minden faj), sziklai szegfű, örökélő kőtörőfű, kakukkfű, varjúháj, opuntia, keleti veronika.

Hogyan kell termeszteni a sziklakerti évelőket

• Az évelők körüli talajt rendszeresen sekélyen lazítjuk és gyomtalanítjuk. Tartsuk be az egyes fajok fényviszonyokra vonatkozó igényeit, általánosságban elmondható, hogy a legjobb a növényeket olyan helyre ültetni, ahol nem fenyegeti őket a déli napsütés heve. Nagy szárazság idején az évelőket öntözni kell. A magasabb és vékonyabb virágszárú évelőket karóhoz kötözzük. Az elvirágzott virágzatokat azonnal levágjuk. Ősszel levágjuk az elszáradt földfeletti részt, és a rosszul telelő fajokat fenyőágakkal takarjuk le. Tavasszal a tartós fagyok megszűnése után a fenyőágakat eltávolítjuk. A növényeket rendszeresen tápanyaggal látjuk el.

• A vetést a legtöbb évelőnél szabadföldbe végezzük, minőségileg előkészített ágyásba. Csak a kényesebb vagy ritka fajokat vetjük melegágyba vagy üvegházba, esetleg lakásban "ablak mögé". Az ágyást gondosan lazítjuk 10-15 cm mélyre, és a lehető legnagyobb gonddal megszabadítjuk a gyomoktól, különösen az évelőktől, amelyeket később a kelő magoncok között nagyon nehéz visszaszorítani. A tulajdonképpeni vetést apró magoknál széles területen végezzük - a vetőmagot egyenletesen szórjuk az ágyás felületére, ha rétegezve volt, akkor a homokkal vagy tőzeggel együtt vetjük el, amelyben tárolták. Ezután a vetést a talajba nyomjuk és laza talajréteggel takarjuk le.

  A melegágyba vetést a fagyra érzékeny és korán hajtó fajoknál végezzük. Gyakorlatilag ugyanúgy járunk el, mint a szabadföldi vetésnél.

  Az üvegházban vagy "ablak mögé" történő vetést a fagykárokra érzékeny, hosszú vegetációs idővel rendelkező növényeknél végezzük, amelyeket a lehető legkorábban február-márciusban kell elvetni, hogy őszre minél jobban megnőjenek. Virágcserepekbe vagy vetőtálakba vetjük, amelyeket kertészeti vetőközegekkel töltünk meg. A vetés mélysége a mag méretétől függ, általában 1-2 cm, szabadföldi vetésnél 2-6 cm. A vetés letakarását közeg és zúzott homok keverékével (1:1) vagy közvetlenül tiszta homokréteggel végezzük. Kivételt képeznek a fényen csírázó növények, amelyeknek magjait csak enyhén lenyomjuk. A csírázás során a hőmérsékletnek 15 és 25°C között kell lennie.

• A talajnak levegősnek kell lennie és meg kell tartania a nedvességet. A homokos talajt úgy javíthatjuk, hogy felső rétegébe komposztot keverünk. Így a talaj jobban összetartó lesz és képes lesz több vizet felszívni. A sziklakertekbe szánt évelő fajok inkább homokos, nagyon jól áteresztő talajt igényelnek.

• Ha a komposzthoz hozzáadunk egy kis tehéntrágyát, elegendő tápanyagot biztosítunk a növényeknek. Tavasszal komposzttal és Cererittel tápanyagozzuk. Augusztustól az évelőket nem trágyázzuk. A sziklakerti évelőket nem szükséges trágyázni. Elegendő a vegetációs időszakban 3-szor öntözés formájában trágyázni.

• A levéltetűt és más szívó rovarokat Pirimor-ral vagy Metation-nal permetezzük, hernyók, lárvák, bogarak és lárvák ellen Metation-nal küzdünk. Minden fonálféreg a talajjal és a növények fertőzött részeivel terjed. Ezért az így megtámadott növényeket óvatosan el kell távolítani az ágyásból a gyökerekkel és a gyökerek körüli talajjal együtt, és a növényt égetéssel kell megsemmisíteni. Ajánlott ilyen ágyásba bársonyvirágot vagy afrikanert (Tagetes) ültetni, amely távol tartja a fonálférget.

  A gombás betegségek, azaz korona-, rozsda-, lisztharmat és penészesedés vegyszerekkel, pl. Fundazol-lal visszaszoríthatók. Célszerűbb a megtámadott növényrészeket levágni és elégetni. Az erősen károsodott növényeket teljesen meg kell semmisíteni a gyökerekkel együtt. Ha az ágyás erősen fertőzött, jobb az egészséges növényeket időben máshová átültetni.