Virágrendezés - IKEBANA

Röviden: Az ikebana a virágrendezés japán művészete, amely egyszerű, lineáris kompozíciókra törekszik három fő ponttal: ég, föld és emberiség. Kínából a 6. században jutott Japánba. Elkészítéséhez szép tál, néhány zöld ág, érdekes virágok és vízzel átitatott virágtűző oázis kell.

Virágrendezés IKEBANA

Az ikebana a virágrendezés japán művészete. A japán ikebana harmónikus, lineáris elrendezéseket igyekszik létrehozni, összhangban a természettel és a színekkel, egyszerű felépítésben és ritmusban. Ezzel különbözik az európai virágrendezéstől, amely a mennyiséget és a színeket hangsúlyozza. Az ikebana ugyanannyi figyelmet fordít a vázára, a szárra, a levelekre és az ágakra, mint a virágokra. A japán virágrendezés három fő ponton alapul, amelyek az eget, a földet és az emberiséget szimbolizálják.

Az ikebanának több típusa létezik - magas, alacsony, háromszög alakú vagy kerek. Stílusok szerint a következőkre osztható:

• Ukibana (más néven moribana) – vízzel teli tálban elrendezett virágok, ún. "úszó virágok", amikor a vízfelület legalább fele szabadon marad. Ez felülről nézve készített ikebana.
• Shikibana rövid vagy szárnélküli növényekből készül víz nélküli tálcán. A virágok itt csupán dekoratívan fekszenek "fekvő virágok". Például borostyán, kamélia, szegfű, babérmeggy, krizantém használható.
• Morimono – virágok és gyümölcsök vagy zöldségek kombinációja lapos edényekben elrendezve "bármi a tálban". Itt a növények színeinek, formájának és textúrájának kontrasztját használják fel.
• Kakebana – ikebana függő edényekben.
• Oshibana – száraz virágokból készült ikebana.
• Keishiki – mezei virágokból készült ikebana, vidéki motívummal.
• Mini-ikebana – egyetlen virágot használó ikebana.
• Moribana - "virágáradat" - gondosan kiválasztott virágokból készült természetes kompozíció. Alacsony és lapos edényekbe rendezés.
• Nageire - hajtásokból készült összeállítás magas vázában, ágdarabokkal rögzítve, kb. 2 cm-rel az edény pereme alatt.
• Seika - egyoldalú és ünnepélyes virágrendezés formális aszimmetrikus kompozícióba, háromszög alakban, teaszertartásoknál használatos.

Ez a nem hagyományos díszítés egyre gyakrabban használt dekoráció. Próbálja ki Ön is! Sétái vagy kertjében figyeljen fel érdekes ágacskákra vagy kövecskékre. Ha érdekes zöldséget termeszt, próbálja meg felhasználni dekoratív csendéletben. Próbáljon meg a mai rohanó világban valami szépet létrehozni gyakorlatilag a semmiből. Egy kis ágacska vagy kagyló az ikebanában mindig emlékeztetni fogja egy szép kirándulásra vagy nyaralásra. Mindezt friss virágok erősítik fel.

Most, amikor a kultúrák jobban áthatják egymást, mindannyian utazottabbak vagyunk, új dolgokat, stílusokat szeretnénk kipróbálni, új életfelfogást - alkalmazkodó stílus született, avantgárdabb és szabadabb, amelyet mindenki elsajátíthat. Csak a saját fantáziája korlátozza.

Mit kell az ikebana készítéséhez? Mindenekelőtt egy szép tálat (lehet akár üveg salátatál vagy egy bonsai készítésből megmaradt tál), néhány zöld ágacskát, érdekes virágokat és oázist – azt a virágkötő anyagot, amelybe a díszítő virágokat szúrjuk.

Az ikebanánál mindig előre eldöntjük, hogy térbeli lesz-e, például a konyhai asztalon, ahol minden oldalról látjuk, vagy egyoldalú, ablakra vagy bútorokra, íróasztalra helyezve. Ennek megfelelően választjuk ki a virágokat és elhelyezésüket az ikebanán. Előkészítünk egy tálat vagy tálcát, amelyre rátesszük a formázó anyagot, majd hagyjuk vízzel telítődni. Előkészítünk ágakat, füveket, virágokat vagy gyógynövényeket, lehetőleg hasonló árnyalatúakat, és egyet esetleg kontrasztban. Mindenesetre a választás a tiéd, a belső elhelyezkedéstől függően is, hogy színharmonikusan illeszkedjen-e, vagy valamelyik szín domináns legyen. De nem kell túlbonyolítani az ikebanát. Az íróasztalra akár egy üveg vagy kerámia gyertyatartót is helyezhetsz, és beletehetsz egy rózsavirágot.

Ikebana - ennek a szónak az eredete a japán IKE (életben tartani) és HANA (ejtsd: bana - virág) szavakból származik. Az ikebana gyökerei Kínában vannak, ahonnan a 6. században jutott el Japánba. Kezdetben templomi oltárok díszítői voltak. Az ikebana készítése kezdetben a férfiak területe volt. A virágaranzsálás Japánban más, mint nálunk Európában. Mi azért arranzsáljuk a virágokat, hogy díszítsék a házunkat. Az ikebana fő jelentőségét az alkotó tevékenységben látja, amelynél elmélkedhetsz és meditálhatsz. Az ikebana a 16. században a teaceremónia részévé vált. A teaceremóniára készített virágok és ezek egyedi stílusa a Csabana nevet viseli. A kész ikebana megfigyelése elsősorban a jólét és lelki nyugalom érzéséről szól. A japánok nagy lelki elmélyüléssel közelítenek a virágaranzsáláshoz. Ellazulnak, és a stressz nem befolyásolhatja az elméjüket. Ezt mi, "a nyugati világ emberei", elsietettként soha nem fogjuk tudni úgy megérteni és érezni, mint a japánok.

Az ikebana mint a kevés japán művészet egyike elterjedt az egész világon, és elveit tanulmányozzák és aktívan alkalmazzák szerte a világon. Így az Ikebanával találkozhatunk szállodákban, bevásárlóközpontokban, reprezentatív terekben, ikebana tanfolyamok nyílnak stb.

Mindazonáltal semmi sem kellene, hogy eltántorítson bennünket valami szép, érdekes és felemelő alkotásától. Játszani a kertünkből, virágágyásunkból, rétünkről származó szépségekkel, és így minél tovább frissen és úgy megőrizni az elrendezett virágokat, mint egy festményt vagy szobrot, amelybe beleivódik valami a személyiségünkből vagy pillanatnyi hangulatunkból. A japán arranzsálóktól átvegyük ezt a két alapvető tanácsot - ne kritizáljunk túlságosan, és tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól.

Szerző: Hana Michalíková