Tűlevelű növények a kertben

A tűlevelűeket a nyitvatermők osztályába soroljuk, Csehország teljes területén találkozhatunk velük. Széles körben elterjedt fafajokról van szó, amelyekről már kevesen tudják, hogy koniferáknak is nevezik őket, ami teljes fordításban „tobozviselőket" jelent.

Egy kis történelem

A tűlevelűek sokkal régebben léteznek a Földön, mint az első említések az emberi fajról. Eredetüket az őskorban kell keresnünk, pontosabban a karbon néven ismert geológiai időszakban. Itt jelentek meg a tudósok és kutatók szerint az első tűlevelűek. Az első fecskék voltak, amelyek szilárd helyet próbáltak találni a bolygón. Minden sokkal korábban kezdődött, méghozzá a mezozoikum évtizedében, ahol a tűlevelűek nagy előrelépést mutattak. Abszolút csúcspontjukat a krétában érték el. Specifikus fejlődésük szemléltethető a legősibb primitív növények szemléletes bemutatásán a magnoliopsida és cikászvirágúak rendjében, amelyeket összehasonlíthatunk a fiatalabb fenyőalakúakkal.

A koniferák előfordulása

Ha megcáfolhatatlan különbséget keresünk a tűlevelűek és a lombos fák között, tehát ha eltekintünk a kinézetüktől, akkor azt találjuk, hogy a tűlevelűek sokkal idősebbek, mint a lombosak. Korai időszakukban a bolygónk uralkodó növényei közé tartoztak. Leginkább a mérsékelt éghajlati övezetet borították, legszívesebben a hegyvidéki területeket kedvelik, ahol ma is meghatározó szerepet játszanak. Ha figyelmünket a trópusi területekre irányítjuk, ahol szintén megjelennek a tűlevelűek, ott a cikászvirágú fajokra bukkanunk. A magnoliopsidák létezési problémával küzdenek, de ennek ellenére fennmaradtak a kínai trópusi övezetben, ahol rejtőznek az utolsók az utolsók közül. A teljes előfordulás érdekében nem szabad megfeledkeznünk a liánalakú tűlevelűek gyönyörű kategóriájáról sem, amelyeket az Ó- és Újvilág területein találhatunk meg.

A növények részletesebb leírása

A tűlevelűek változatos örökzöld fákhoz tartoznak, azonban megjelennek cserje és liána formájában is. Előnyüket a nagy ellenálló képességben és az aszályos időszakkal, valamint a nedvességhiánnyal való megbirkózás képességében mutatják meg. Túlnyomó többségükről biztosan kijelenthetjük, hogy kétlaki növényekről van szó, ami azt jelenti, hogy az egyik növényen hím szaporítószervek, a másikon pedig női szaporítószervek találhatók. Nincsenek jellemző leveleik, amelyeket a lombos fákon megfigyelhetünk, de ennek ellenére a tűiknek is levelek a nevük. Sőt, osztályozhatók tűszerű, pikkelyszerű, sima vagy tollas levelekre. Leveleik folyamatosan nőnek, mégpedig a gyantacsatornáknak köszönhetően. Szél vagy rovarok segítségével szaporodnak, amelyek a pollent a hím tobozkákról a női szaporítószervekre juttatják. Ezt követően megtörténik az egyesülés és a magvak kialakulása, amelyek szabadon rögzülnek húsos burokban az egyik tobozban. Léteznek törpe tűlevelűek is, amelyek jelentősen lelassult növekedéssel rendelkeznek.

A tűlevelűek rendjei

• Ginkgóalakúak – Rendkívül ellenállóak. Mind száraz környezetben, mind pedig zord, nagyon alacsony hőmérsékletű időszakokban jól megélik. Ennek a lassan kihaló fajnak a szaporodása nagyon hasonló a többiekéhez. A hím szaporítószervek barkákra emlékeztethetnek, ezekben található a pollen, amelynek el kell jutnia a nőnemű fákon lévő száras termőtok csomókba. A gyümölcsök zöld cseresznyére emlékeztetnek, ami az amatőr szempontból a fő felismerési kritérium. Mivel előfordulása a mai Kína területére szűkült, nem csoda, hogy magvai megjelennek nemzeti konyhájukban, csakúgy mint Japánban. Szintén széles körben használják gyógyszerként és gyógyírként a legkülönfélébb betegségekre.

• Páfrányfenyőalakúak – A legalacsonyabb kétlaki tűlevelűekről van szó, tollazott levelekkel. A fák egylaki tobozai a törzs legtetején rejtőznek. Ez a tűlevelű faj is alkalmazást talált a konyhában. A bél és a magvak keresettek, azonban magas toxintartalmuk miatt speciális feldolgozást igényelnek – erjesztést, főzést esetleg kiáztatást.

• Fenyőalakúak – Ennek a fajnak a legnagyobb nemzetségi képviselete van. A magvak úgynevezett szárnyakkal vannak felruházva, és éréskor önállóan szabadulnak ki a tobozokból, mivel azok a természeti hatás hatalmas ereje alatt szétesnek. A magvakat a szél szórja szét.

• Csikófarkfélék – Örökzöld növényekről van szó, amelyek liánok és cserjék, de fák formájában is előfordulnak. Ebben a fában efedrint találhatunk, pontosabban az ágacskák területén és a magvak húsos burokban, amelyek feltűnően bogyókra emlékeztetnek.

Mire szolgálnak a tűlevelűek

A fő előny, amely a fákat mindig a keresett szférákba emelte és továbbra is emelni fogja, maga az önmegújító folyamat, amely biztosítja a nélkülözhetetlen építő- és szerkezeti anyagot. Egyre gyakrabban találkozunk a fa divatjához való visszatéréssel. Az utána való kereslet óriási. Ugyanígy használják a papíriparban is. A fa adta nekünk a könyvet, és a könyv a tudást. A fák számos élőlény számára hő- és táplálékforrások is. Nagy jelentőséget játszanak az oxigén biztosításának szerepében. Bizonyítottan pozitív hatásuk az emberi pszichében is megtalálható, ezért olyan kellemes az erdőben. Becsüljük meg a tűlevelűeket és a fákat mint olyanokat, nélkülük nem lenne élet. Ültessen néhány fácskát a kertjében is, és ízlelje meg jótékony hatásukat az emberi elmére.