Növényrendezés 1/2 - a virágkötészet alapjai

Röviden: Kezdésként 3-5 virágfajta elegendő: 2-3 kontrasztos színű és 1-2 egységesítő. A szárakról kb. 2/3 magasságig távolítsa el a leveleket, majd kössön spirálban, hogy a csokor a szárak levágása után magától megálljon. A váza és a csokor aránya kb. 3:5 legyen, a vizet tápszerrel 5-7 naponta cserélje.

A növények, legyenek azok cserepes vagy vágott virágok, színt és életet visznek a helyiségbe. Felvidítják a szobát és a hangulatot is.

Szerezzen tehát Ön is örömet magának, vigye be a virágok szépségét az életébe!

A növények elrendezésének számos módja van, a kompakt kerek csokroktól egyetlen virágfajtából a természetet szimbolizáló kompozíciókon át a modern letisztult és elegáns formákig.


Önön és otthonán múlik, melyik típus felel meg Önnek, valamint a rendelkezésre álló virágfajoktól és kiegészítőktől függ.

Ebből a cikkből megtudhatja: a megfelelő kompozíció típusának kiválasztása, a virágok kiválasztása, az alapvető kötési technikák, néhány szó az esztétikáról, a váza nem csak egy edény vízzel és hogyan tartsuk szépnek a virágokat.

Válassza ki a megfelelő típust

Ahhoz, hogy a virágok a lehető legjobban hassanak a belső térben, lelkesedésünk mellett a környezetet is figyelembe kell vennünk, ahová helyezzük őket.

Igyekszünk a virágokat a környezetükhöz igazítani. Más szóval, egy vidéki házba nem használunk extravagáns kompozíciót anthuriumokból és pálmalevelekből, inkább a virágzó rétre emlékeztető virágokat választunk - százszorszépet, harangvirágot, nefelejcset, napraforgót, körömvirágot, fűleveleket és hasonlókat.

Ezzel szemben egy hasonló kompozíció nem illene a gazdagon díszített vagy feltűnően modern helyiségekbe.

Modern belső terekbe inkább formailag érdekes növényeket és nem túl tömör csokrokat választunk, gyakran tökéletesen megfelel egyetlen különleges virág is egy keskeny magas vázában (anthurium, orchidea, kardvirág, tillandsia, amaryllis).

Díszes, történelmi masszív bútorokkal berendezett lakásokhoz inkább nehezebb, gazdagabb hagyományos virágok kompozícióit választjuk, például hortenzia, liliom, kardvirág, bazsarózsa, rózsa, eustoma.

Egy nagy teremben vagy bejárati hallban a kis kompozíció elvész, több kis helyett jobban kiemelhető egy nagy, úgy elhelyezve, hogy a bejárattól jól látható legyen.

Másrészt kisebb terekben ne hagyja magát elnyomni a virágoktól, céljuk a szoba kiegészítése, nem az összes figyelem magára vonzása.

A virágok elrendezésének leggyakoribb módja a csokorkötés. Ennél a módszernél azonban nem kell megálljunk - a virágzó növényeket szabadon behelyezhetjük edényekbe, szúrhatjuk virághabok, különböző rögzítési technikákat és eszközöket használhatunk.

A szárak és ágak rögzítésének összetett technikáiról különösen ismert az ikebana, a virágrendezés japán művészete, ahol a végső hatás eléréséhez tüskés alátéteket, kavicsokat, homokot és összetett rögzítéseket használnak ágak segítségével a vázákon belül.

Ebben a cikkben elsősorban a leggyakoribb művelettel foglalkozunk - a csokorkötéssel.

A virágok kiválasztása
Ahogy már említettük, a virágok kiválasztásának egyik kritériuma az arrangement típusa és ennek megfelelően az a tér, amelyben elhelyezésre kerül. További fontos szempontok természetesen a virágok színe és textúrája.

Nem utolsósorban figyelemmel kell lennünk a növények állapotára is - a túl kinyílt virágok, a leszáradt levelek és a lehajtott fejű virágok határozottan nem megfelelőek, mert nem tartanak sokáig.

Figyelembe kell vennünk a környezet hőmérsékleti viszonyait is, amelyben a csokor el lesz helyezve, illetve a hőmérséklet-ingadozások és az öntözés hiányának lehetőségét például szállítás közben.

A hűvösebb helyiségek különösen a tavaszi hagymás növényeket és általában a tavasszal virágzó virágokat igénylik, melegben nagyon hamar elvirágzanak.

Ezzel szemben a mezei virágok vagy az orgonák víz nélkül azonnal elhervadnak.


Szín
Azon túl, hogy a színeket kedvenceink vagy a szoba színvilága szerint választhatjuk, léteznek alapelvek az egyes színek kombinálására a csokorban.

Ha az arrangement nem csak egyszínű, meg kell találnunk a színek megfelelő egyensúlyát.

Az alapelv a kontraszt - a kontrasztos színek hangsúlyozzák egymást a legjobban. A színkörben a legerősebb színkontrasztok egymással szemben helyezkednek el - lila és sárga, rózsaszín és zöld, lila és kék.

A túl erősen alkalmazott kontrasztok azonban ízléstelenül hatnak, ezért tompítani kell őket további, semleges színek hozzáadásával, amelyek egységessé teszik a kompozíciót.

Ez lehet például krém, zöld, szürke vagy fehér szín. Erős kontrasztot képez a fehér is a sötétebb színekkel és a fekete a világosokkal.

Finom kontrasztokat úgy is létrehozhatunk, hogy csak egy szín különböző árnyalatait használjuk.

A színek mennyiségével ne vigyük túlzásba az arrangementben - élénkítésre jobb például az egyik szín egy másik árnyalatát vagy eltérő textúrát használni.

Kezdésnek jobb háromtól öt virágfajtával beérni - kettő vagy három lehet kontrasztos színű, és további egy vagy kettő egységesítő.

A textúra alatt elsősorban a virágok méretét és mennyiségét értjük. A kizárólag nagy virágokból álló kompozíció (rózsa, bazsarózsa, napraforgó, gerbera...) nehézkesnek és monotonnak hat.

Amikor csak apró virágokat használunk, semmi sem köti le igazán a figyelmet.

Ha fel szeretnénk élénkíteni a csokrot, érdemes különböző méreteket használni - nagyobb virágokat (általában egyetlen nagy virággal vagy virágzattal rendelkező szár), közepes virágokat (ezek kisebbek, néha több virággal a száron.

Egyes szegfűk, krizantémok, körömvirágok...) és kiegészítő virágokat és zöldeket, amelyek tökéletesen kiegészíthetik a kötést és hozzáadják azt a "valamit", ami hiányzik (apró fehér krizantémok és santinok, fátyolvirág, limonium, hortenzia, levelek...).

A virágokon kívül a csokrot gyümölcsök és bogyók hozzáadásával is felélénkíthetjük, esetleg különféle érdekes tárgyakkal, szárított gyümölcsökkel, szkeletált levelekkel és hasonlókkal.

Alapvető eljárások a kötésnél

A csokrokat több módszerrel is készíthetjük - a virágok közvetlen vázába helyezésével, konstrukció használatával, tűzéssel vagy klasszikus kötéssel, általában spirálban.

Az aranzsálás vagy kötés megkezdése előtt mindig készítsen elő mindent előre - távolítsa el a leveleket a szárakról (körülbelül 2/3 magasságig, esetleg a virágokat is távolítsa el - ne sajnálja őket, tényleg zavarnak a kötésnél), válogassa szét a növények fajtáit és méreteit, készítsen elő egy éles kést, zsinórt és esetleges további anyagokat - konstrukciót, vázát rögzítő anyaggal stb.

A vázába helyezés a legegyszerűbb módszer, megfelelő mindenhol, ahol nem szükséges a csokrot kivenni az edényből. A könnyebb alkotás érdekében a vázába (ha nem átlátszó) rögzítő anyagokat használhatunk - léteznek speciális anyagok és gélek, amelyek esztétikusan hatnak átlátszó edényekben is (színes gélek stb.).

De kiválóan használható akár közönséges perlit is, amelybe a virágokat szúrjuk, használható homok is (bár az nagyon nehéz, és néhány virág nem bírja).

Kiváló megoldás az edény nyaka alá közönséges hálót vagy egy darab drótfonást helyezni - így a virágokat a nyílásokba helyezhetjük, és a csokor szépen tartja a formáját.

A tűzés egy meglehetősen régi, egyszerű aranzsálási módszer, amelyhez ráadásul nem szükséges, hogy a virágoknak hosszú száraik legyenek.

Az edénybe vízzel átitatott aranzsáló habot helyezünk (korábban homokot vagy mohát is használtak), amelybe a lerövidített, frissen vágott virágszárakat szúrjuk.

Az eredményben az aranzsáló habnak és az esetleges alatta lévő tálkának nem szabad látszania, bár manapság színes dekoratív aranzsáló habok is kaphatók, amelyeket nagyrészt fedetlen állapotban hagyhatunk, és így alakítják az aranzsé megjelenését.

Az aranzsáló habbal való munka egyszerű, az eredmények hatásosak, és a virágok nagyon sokáig frissek maradnak, mivel folyamatosan vízzel vannak ellátva, és a szárak rövidek (minél hosszabb a szár, annál nehezebben szívja fel a növény a vizet).

A leggyakrabban az Oasis cég aranzsáló habjait használják, amelyeknél széles választékot találunk - a közönséges habtéglákon kívül különféle formákat is gyártanak, műanyag edényekben elhelyezve víz utántöltéséhez, tartókat kézben tartott csokrok tűzéséhez, valamint tapadókoronggal ellátva sima felületre való rögzítéshez.

Az aranzsáló hab áztatásakor szükséges a víz felszínére helyezni, és hagyni, hogy maga szívja fel a vizet és süllyedjen le az aljára. Ne próbálja meg a felszín alá meríteni vagy vízfolyam alá dugni - ha a hab különböző irányokból szívja fel a vizet, légzsebek maradnak bent.

Ez korlátozza a növények számára rendelkezésre álló víz mennyiségét, növeli a hab törékenységét, és azok a szárak, amelyeket ezekig a száraz helyekig dugunk át, elhervadnak. Ha a hab csak egy irányból szívja fel a vizet, tehát általában alulról, minden levegő a másik oldalon kiszorul.

A segédszerkezet használata nemcsak megkönnyíti a kötést, hanem egyben látványos kiegészítője is lehet az egész csokrnak.

Próbálja meg például háromszög vagy más szögletes rács formájában összekötni a levágott gallyakat, három helyen rögzítse drótokkal, amelyek a kötéshez vezetnek (ahol a csokrot fogjuk, és a legkeskenyebb).

A kialakult egyszerű rácsba könnyedén helyezhet be virágokat. A szerkezet ugyanakkor látható legyen a csokor szélein, ez formálja a végső hatást.