Tüskés szépségek a kertben

A tűlevelűek nemcsak az erdőben növekednek, szinte minden kertben találhatunk valamilyen tűlevelű növényt is. A leggyakrabban előforduló tűlevelűek közé tartoznak a lucfenyők, a fenyők és a jegenyefenyők.

A mai díszkertekben az ember már nem csak az eredeti fajokkal találkozik, az emberek inkább kisebb növekedésű kultivárókat keresnek, amelyek sok évtizeden át lakhatják kertjüket. A fákat különböző módon alakítják, érdekes kompozíciókat hoznak létre belőlük...

Sziklakertekre és kisebb területekre törzsre oltott tűlevelűeket ültetnek - az úgynevezett varázsbokorokat. Ismeritek őket?

Ebben a cikkben olvashatnak: a tűlevelűekről a kertben,

Tűlevelűek a kertben

A tűlevelűek mennyisége és konkrét választása számos tényezőtől függ. Az első ezek közül a kert mérete. Kisebb kertre célszerű alacsonyabb növekedésű tűlevelűeket választani, kis éves növekedéssel.

Használhatók a varázsbokrok is. Kis területen is nagyon szép tűlevelű kompozíció hozható létre. A kisebb növekedésű tűlevelűek megfelelően kiegészítik a falakat, a kis tavacskákat és a szabadon elhelyezett köveket is.

A kis növekedésű tűlevelűek közé tartozik például: Abies balsamea (lat. Abies balsamea) "Nana" kultivár. Ez egy gömb alakú és kompakt koronájú jegenyefenyő, körülbelül 5-6 cm-es éves növekedéssel. A lucfenyők közül például a Picea mariana (lat. Picea mariana) "Nana" kultivár.

A fenyők közül kis kertre ültetheti a Pinus mugo (lat. Pinus mugo) "Mops" kultivárát, amely nagyon lassan növekszik, sűrű koronája van és rövidített ágacskái. Ez a kultivár csak 0,5-1 m átmérőjű méretre nő.

Sok lassan növő tűlevelű kultivár létezik. A legegyszerűbb tájékozódás a "Nana" vagy "Compacta" jelzéssel ellátott növények kiválasztása. Tűlevelűek vásárlásakor figyelmesen olvassa el a növekedésről szóló információkat, vagy kérdezze meg a kiszolgáló személyzetet. A jó kertészetekben biztosan szívesen tanácsot adnak.

A fantáziának leginkább egy nagy kert első betelepítésénél lehet szabad folyást engedni. De itt sem szabad túlzásba vinni a fák mennyiségét, egy idő után sajnálhatja, hogy a megnőtt fák beárnyékolták az egész kertet.

Néhány tűlevelű kompozíciós szempontból helyes ültetését szinte mindenki el tudja végezni. Nagyobb telepítésnél inkább szakemberrel konzultáljon. A tényleges ültetésben a legnehezebb az egyes növények növekedésének helyes felmérése. A leggyakoribb hiba a tűlevelűek túl közel történő ültetése egymáshoz.

A talaj, a tengerszint feletti magasság és a levegő tisztasága is szerepet játszik

A tűlevelűek kiválasztásánál fontos szerepet játszik a termőhely és az éghajlati viszonyok is. Az adott területen természetesen előforduló őshonos fajok nagyon ellenállóak és jól növekednek a kertekben is.

Rosszabb a helyzet a kultúrváltozatokkal és más éghajlati területekről származó tűlevelűekkel. Általában a jegenyefenyők a legérzékenyebbek, amelyek a jó növekedéshez inkább mély, nedvesebb talajokat és viszonylag tiszta levegőt igényelnek. Egyes jegenyefenyők ráadásul az erősebb télnek is érzékenyek.

Vonzó megjelenése és "kék" tobozai miatt a kertekben nagyon gyakran termesztik a koreai jegenyefenyőt (lat. Abies koreana), amely nagyon kompaktan és lassan növekszik.

A lucfenyők általában ellenállóbbak a hideggel szemben, mint a jegenyefenyők. Nedvesebb termőhelyet igényelnek, mert száraz termőhelyen a túl sekély gyökérrendszer következtében kidőlhetnek.

Ezért kerülje a lucfenyők ültetését szeles és száraz termőhelyeken. A nehezített körülményeknek a fenyők állnak legjobban ellen. Mély gyökerezésüknek köszönhetően jól tűrik a szárazabb környezetet is. Kevésbé érzékenyek a levegő minőségére, a legtöbb fenyő viszonylag jól tud növekedni szennyezett levegőjű területeken is.

A fenyők ráadásul nagyon változatosak, ezért nincs probléma a megfelelő növény megtalálásával szinte bármilyen kertbe. További gyakran termesztett növények a tujafélék, amelyek szintén nagyon ellenállóak.

Előnyük elsősorban a porvisszatartás, zajcsillapítás, szél elleni védelem. Ellenálló képességüknek és funkciójuknak köszönhetően a tujafélék nagyon gyakran használatosak élő sövényként.

Tűlevelűek termesztése

A tűlevelűek termesztése nem nehéz, ha olyan tűlevelűt választott, amely megfelel a kertjében uralkodó körülményeknek. A konténerben nevelt tűlevelűek szinte az egész szezonban ülthetők, legalkalmasabbak a tavaszi hónapok, amikor még nem túl meleg és a tűlevelűeknek elegendő idejük van az akklimatizációra és a jó gyökeresedésre a tél előtt.

A tűlevelűeket elég mély gödörbe ültesse, ha a tűlevelű környezetében a talaj nem teljesen ideális, javíthatja kertészeti szubsztráttal való keveréssel. A gödör aljára helyezhet egy tabletta speciális tűlevelű trágyát, amely elegendő tápanyagot biztosít a növényeknek a talajban töltött első hónapokra.

Ezt az eljárást a professzionális kertészek is alkalmazzák. Ültetés után ne felejtse el a tűlevelűeket rendszeresen öntözni, főleg száraz időszakban.

A tápanyagozással várhat, mert a gyökérlabda alá helyezett tabletta meglehetősen hosszú ideig bomlik le. A tápanyagozás szorosan összefügg a talaj összetételével (a talaj pH-értékével).

A túlsavanyodott és túlnedvesített talajokat először drénezéssel kell vízteleníteni, majd kalciumot kell hozzáadni őrölt mészkővel vagy porított oltott mésszel.

Ezzel szemben a túlságosan lúgos talajokat tőzeg hozzáadásával vagy 0,2%-os ammónium-szulfát oldatos öntözéssel lehet savanyítani. A tűlevelűeket nem szükséges túlzottan tápanyagozni, mivel a gyors növekedés gyakran inkább nemkívánatos.

A termesztők a növények kis termetének fenntartására törekednek a hajtások csípésével, a tápanyag viszont elősegítené a növekedést. Teljesen elegendő a tűlevelűeket tavasszal megtrágyázni a növekedés serkentésére és ősszel a szövetek érésének támogatására.

A tűlevelűek termesztésének alábecsült része az öntözés. Bár a tűlevelűek nem igényelnek olyan rendszeres öntözést, mint a zöldségek és virágok, száraz időszakban nem szabad elfelejtkezni róluk.

A talaj gyakran nagyon kiszáradt, a kertészek nem tudatosítják magukban ezt a tényt, és nem jut eszükbe, hogy a tűlevelűeket télen is öntözni kell, amikor nincs fagy. A tűlevelűek a vízhiány miatt télre kiszáradhatnak, ami a tűlevelűek téli pusztulásának fő oka.p>

Tűlevelűek formázása és metszése

A tűlevelűek metszéséhez manapság inkább sporadikusan nyúlnak, a tapasztaltabb termesztők tudják, hogy a tűlevelűek természetes formájukban a leggyönyörűbbek, ezért inkább a kisebb termetű fafajtát választják, mintsem hogy a hajtások csípésével vagy metszéssel próbálják kis méretben tartani a természetesen magas termetű tűlevelűt.

Ez inkább szélmalmok elleni harc lenne, és feleslegesen kimerítené a fát.

Néhány tűlevelű ellenállóbb, és problémamentesen formázható. A formázásra alkalmas tűlevelűek a tiszafa, ciprusok, tuják vagy borókabogyók. Ezek a tűlevelűek mindenféle formára alakíthatók, a kertekben leggyakrabban kúpokkal, gúlákkal, spirálokkal, gömbökkel, téglatesekkel találkozunk...

A tűlevelűek bonyolultabb formái drótból formált sablonok segítségével jönnek létre. A tűlevelű bonyolult formájának kialakítása időigényes, és már fiatal növényeknél kell kezdeni, amelyeket elkezdik a kívánt formára nyírni, későbbi korban ráhelyezik a sablont, amely szerint a tűlevelűt formázzák.

Néhány év után a tűlevelű teljesen átszövi a sablont, és ezt követően már csak a sablonon túlnyúló hajtásokat kell nyírni. A drót sablon a tűlevelűben élete végéig benne marad.

Kis kertekbe alkalmasak a boszorkányseprők

A boszorkányseprő nem tűlevelű faj, hanem egy deformáció (ágacskák sűrű csomója, eltérő tűalakkal és elrendezéssel), amely betegség vagy sérülés következtében nő ki a fákon.

Ezeket a deformációkat később összegyűjtik és alanyokra (törzsecskékre) oltják. A boszorkányseprők az oltás után is megtartják deformált, lassú növekedésüket, így alkalmasak sziklakertekbe és kis kertekbe.

A boszorkányseprők ugyanazokat a termesztési feltételeket igénylik, mint a többi tűlevelű növény. Fokozott figyelmet fordítsunk a tűkre, amelyek sűrűbben helyezkednek el egymáson, és kártevők rejtőzhetnek bennük.

Írta: LenkaZ