Egzotikus moréna magból

A Murraya paniculata (lat. Murraya paniculata) egy örökzöld cserje, amely a rutafélék családjába (Rutaceae) tartozik. Őshazája Ázsia. Eredetét leggyakrabban Kínához és Japánhoz kötik. Manapság széles körben elterjedt Délkelet-Ázsiában. Pakisztántól és Srí Lankától kezdve egészen Dél-Kínáig, Thaiföldön, Malajziában megtalálható. A Fülöp-szigeteken, Indonéziában és Új-Guineában is termesztik. Elterjedt Észak-Ausztráliában és Óceánia délnyugati részén. Eredeti élőhelyein trópusi erdőkben, vízfolyások menti cserjésekben fordul elő, és hegyvidéki területeken körülbelül 1300 m tengerszint feletti magasságig is megél. A Murraya a régebbi tlustoslupka latnatá néven, illetve narancsvirágú jázmin és kínai mirtusz elnevezéssel is ismert.

Számos Murraya-faj létezik, ezek közé tartozik például a Murraya paniculata, Murraya stenocarpa, Murraya ovatifolialata, Murraya koenigii, Murraya exotica és a Murraya alata.

• A Murraya koenigii faji nevét Johann Koenig botanikustól kapta. Ennek a fajnak a szülőhazája India, Srí Lanka és Pakisztán. Természetes élőhelyén a növények 4-6 m magasra és 3-5 m szélességre nőnek, a törzs átmérője körülbelül 40 cm. A levelek páratlanul szárnyaltak, 15-25 cm hosszúak. Minden levél 11-21 pár levélkéből áll. Az egyes levélkék fordított tojás alakúak és 2-4 cm hosszúra nőnek. A bokor apró fehér virágokat hoz. A termés fekete bogyó, amelynek húsa ehető, de vigyázat, a magvak mérgezőek.

• A Murraya exotica fajt gyakran termesztik trópusi kertekben. Ennek a fajnak apró, sűrűn növő, viaszos, ovális alakú levelei vannak. Színük sötétzöld. Összetörve a levelek kellemes illatot árasztanak. A virágok aprók, csöveserek, öt fehér szirmúak, középről feltűnően kinyúlik a bibe a porzókkal. A virágok fokozatosan nyílnak és illatuk a citrusféléket idézi. A bogyók (termések) pirosak és ehetők. Ízük a pácolt olívabogyóhoz hasonlít.

• A Murraya paniculata tövis nélküli, örökzöld bokor páratlanul szárnyalt, sötétzöld, bőrszerű levelekkel. A virágok fehérek, öt szirmúak. Kellemes illatot árasztanak. A termések piros színűek, körülbelül 0,5 cm nagyok, kerek vagy hosszúkás alakúak. Hazai körülmények között ezt a fajt cserepes növényként termesztik, gyakran bonsaikat formáznak belőle (bonsai kellékek).

A murája termesztése

A murája viszonylag igénytelen termeszteni, meglehetősen ellenálló. Legjobban az üvegházban érzi magát, de a lakásban való termesztést is elviseli. Helyezze szellős, világos és meleg helyiségbe, lehetőleg déli vagy keleti ablakba. A növény 16-25 °C hőmérsékleten fejlődik a legjobban. Gyökerei nagyon szeretik a meleget. Lehűlésük vagy túlöntözésük esetén a növény lehullatja virágait és terméseit is, erős lehűlés esetén a levelek is lehullanak. Öntözéshez célszerű esővizet vagy leforralt vizet használni. Az öntözést rendszeresen végezzük úgy, hogy a talaj teljesen ki ne száradjon. Nyáron a muráját kihelyezhetjük az erkélyre vagy a kertbe, de nem szabad erős napfénynek kitenni. Kint tartva a növény bőséges öntözést igényel, és hozzávetőleg havonta egyszer érdemes folyékony szobanövény tápszerrel trágyázni. Télre vigye át hűvösebb helyiségbe, körülbelül 10 °C hőmérsékletre. A növény nem fagytűrő, ezért tegye ezt meg még az első fagyok beállta előtt. A telelőhelyen elegendő fénynek és páratartalomnak kell lennie. A megfelelő páratartalom biztosítható a levelek rendszeres permetezésével vagy párologtató elhelyezésével a növény közelében. A permetezés télen a víz fő forrása, az öntözést minimálisra csökkentse, és a muráját se trágyázza. A murája számára a legalkalmasabb talaj az enyhén savas, áteresztő és tápanyagban gazdag, mészet nem tartalmazó föld (szubsztrátok). Mivel a murája a citrusfélék rokona, használható speciális citrusnövény szubsztrát is. A muráját célszerű kétévente tavasszal nagyobb cserépbe átültetni (égetett cserepek). A növény nyírható és formázható, amivel viszonylag kis növekedés érhető el. Egyes termesztők bonsait készítenek a murájából. A leveleket levághatja az első párig bármikor a növekedési időszakban, de ügyeljen arra, hogy ne vágja le a hajtások végén lévő virágbimbókat, kár lenne értük. A murája formázása bármikor lehetséges. Célszerűbb a fiatal és vékony ágakat dróttal formálni, mert az idősebb és erősebb ágak törékenyek és könnyen eltörnek.

A Muraja szaporítása dugványokkal vagy magokról történik. A magról való termesztés egyszerűbb, mivel a dugványok meglehetősen nehezen gyökereznek. A magokból még egy kezdő termesztő is sikeresen nevelheti a murajat. A magokat olyan szubsztrátba vessétek, amely tőzegből, levélföldből, komposztból és homokból áll 1:1:1:1 arányban. Egyszerűbb citrusfélék számára készített keverék szubsztrátot használni. A szubsztrátot készítsétek elő megfelelő edényben. Az állandó hőmérséklet és a levegő páratartalmának fenntartásához ajánlott mini üvegházban vagy mini fóliasátorban történő termesztés. A magokat vessétek a szubsztrát felszínére és finoman nyomjátok rá. A csírázáshoz a legmegfelelőbb hőmérséklet 25 °C körül van. A vetést világos helyre helyezzétek, de ne közvetlen napfényre, mert ez a fiatal növények leveleinek megégését okozhatja. A növények viszonylag gyorsan növekednek, gyakran már a vetés utáni második évben virágoznak. A növény nem hajlamos betegségekre és kártevőkre. Otthoni környezetben azonban megtámadhatják levéltetvek, takácsatkák vagy pajzstetűk, amelyeket ezután megfelelő szívó és rágó rovarok elleni készítménnyel kell permetezni.

A Muraja felhasználása

A Murajat a mi éghajlatunkon inkább díszítési célokra termesztik. Azonban számos jelentős anyagot is tartalmaz, elsősorban antidiabetikumokat és antioxidánsokat, amelyeknek köszönhetően gyógyhatásai is vannak. A Muraja antimikrobiális hatású, nyugtató hatással rendelkezik és csökkenti a koleszterinszintet a vérben. A bőrszerű levelek összetörve nagyon kellemes citrusos aromát bocsátanak ki, ezért kivonataikat gyakran használják aromaterápiában. A Muraja az ájurvédikus gyógyászat része is. Az ázsiai konyhában a muraja leveleit babérlevél helyettesítőjeként használják. A szárított gyümölcsök az indiai "curry" fűszer részei. Az illatos kéreg parfümök előállítására szolgál.