Szegfű keverék

Dianthus caryophyllus

Európából és Ázsiából származik, ahol sziklákon, köves lejtőkön nő. Levelei keskenyek, osztatlanok, ezüstösek. Virágai egyszerűek, fehérek, rózsaszínűek. Fajtától függően júniustól szeptemberig virágzik.

A szegfűféléknek számtalan fajtája létezik. Néhány évelőként díszíti az ágyást. Mások alacsony növekedésükkel leginkább sziklakertbe valók. Vannak közöttük fagyérzékeny egynyáriak és ellenálló kétévesek is.

Az évelők közé tartoznak a kerti szegfűk, amelyek 60-90 cm magasak. Nagy virágaik júliustól augusztusig jelennek meg. Ide tartozik a D. caryophyllus és a D. plumarius faj.

A sziklakerti szegfűk párnássan nőnek. Magasságuk 15-40 cm között mozog. A sziklakerti szegfűfajok közé tartozik például a D. allwoodii, a D. deltoides vagy a D. arenarius.

A legismertebb kétéves a D. barbatus (szakállas szegfű). 40 cm magasra nő. Virágai a rózsaszín, vörös, lila és fehér szín számos árnyalatában pompáznak. Májustól júliusig virágzanak, és elsősorban vágott virágnak termesztik őket.

Az egynyári szegfűk alacsony (15-20 cm) vagy magas fajták (30-40 cm). A magas fajták szintén kiválóan alkalmasak vágásra. A virágok lehetnek egyszínűek vagy többszínűek a fehér, rózsaszín és vörös árnyalatokban. Az egynyári fajok közé tartozik a D. chinensis és a D. caryophyllus.

A szegfűket ma a legkülönfélébb típusú kötésekben használják. Esküvői csokrokat lehet belőlük kötni, és beltéri aranzsmanként is remekül mutatnak. Előnyük, hogy sokáig kitartanak, nem hervadnak és nem hullanak le. Az alacsony szegfűk elsősorban balkonládákba valók, de ágyások szélére vagy szegélyének is alkalmasak. A kisebb növekedésű szegfűk kiválóan érvényesülnek önálló ültetésben is, valamint vegyes tartókban lobéliával, alacsony büdöskével vagy sarkantyúkával.

Hogyan termesszünk szegfűket