Gyümölcsfák metszése: segítsünk a fának

A gyümölcsfák nélkülözhetetlenek minden kertben. A gyümölcsön kívül árnyékot is adnak, és virágzáskor gyönyörűen néznek ki. Ahhoz, hogy rendszeres és bőséges terméshez jussunk, gondoskodnunk kell róluk - öntözni, trágyázni, metszeni kell őket, és szükség esetén kezelni is. Gondoskodásunkért egészséges növekedéssel, virágzással és terméssel jutalmaz meg minket.

A kezdő kertészek gyakran félnek a metszéstől. Ez azonban nem olyan nehéz, mint ahogy egyesek gondolják, jó útmutatóval bárki el tudja végezni! A fák ráadásul nagy vitalitással és regenerációs képességgel rendelkeznek, ezért megbocsátják még az esetleges hibát is.

Az eszközök az alapok

A fák metszéséhez mindig éles, tiszta eszközöket használunk. Kisebb ágakhoz elegendő egy kis kerti olló, vastagabb ágakhoz kerti fűrészt vagy nagy áttételes ollót használunk. Ha az ágak kézen kívül esnek, teleszkópos ollót vagy fűrészt használhatunk.

Az ág levágása után kezelni kell a sebet. Az elsimításhoz kést használhatunk, a seb lezárásához kertészeti viaszt vagy balzsamot. Alkalmazásával elősegítjük a seb gyógyulását és megakadályozzuk a fertőzések és paraziták bejutását.

Az eszközöket használat után mindig tisztítsuk meg és fertőtlenítsük, mivel fennáll a betegségek átvitelének veszélye más metszett fákra. Különösen a vírusos kórokozók és baktériumok terjednek gyakran ezen a módon.

Ha több fát készül metszeni, javasoljuk az eszközök fertőtlenítését minden egyes fa kezelése után. Még ha a növény nem is néz ki fertőzöttnek, a betegség meglapulhat benne és várakozhat a lehetőségre.

A metszés típusai

Ültetési metszés

A fiatal fák számára életbevágóan fontos, hogy minél hamarabb kiépítsék a gyökérrendszerüket és a korona alapját. Ezért ültetéskor minimálisan avatkozunk be a gyökerekbe - csak az elhaltat távolítjuk el és a túl hosszú gyökereket rövidítjük meg, amelyeknél ezzel elősegítjük a kívánatos elágazást és a gyökérszőlők képződését. Az ágakat is meghagyjuk, csak a száradt és túlságosan vékony, túlsűrű hajtásokat távolítjuk el, a sérülteket csak megrövidítjük.

Nevelő metszés

A nevelő metszést az ültetés utáni második évben végezzük. A nevelő metszés célja, hogy a fa koronájának megadjuk a kívánt termesztési formát, amely fajtól függően változhat.

A nevelő metszéskor megrövidítjük a fő és mellék hajtásokat, csak a keresztező ágakat távolítjuk el. A terminális hajtásnak 10-15 cm-rel kell túlszárnyalnia a többit.

A nevelő metszést több éven keresztül végezzük egymás után (kb. 3-5 évig), amíg a korona el nem éri a kívánt formát.

Fenntartó metszés

Ezt a metszést évente el kell végezni a nevelési metszés befejezése után. Feladata a lombkorona átvilágítása és a termékenység szabályozása. Eltávolítjuk a gyenge és felesleges hajtásokat, megtörténik a termőfa megújítása, szabályozzuk a virágbimbók mennyiségét. Ha ugyanis túl sok bimbó marad, a fa legyengül, a gyümölcsök aprók és kevésbé ízletesek lesznek, és a következő évben a virágok és gyümölcsök kötődése jelentősen visszaesik - az úgynevezett váltakozó terméshozam.

Fiatalító metszés

Az elhanyagolt és öregedő fáknál végezzük. Mély, sőt nagyon mély metszésről van szó - ilyenkor öt-húsz éves fába vágunk. A cél a fa vitalitásának és termékenységének visszaadása, ugyanakkor meghosszabbítja élettartamát körülbelül öt évvel. Tekintettel a metszés utáni jelentős legyengülésre, nem alkalmas gyenge és túl öreg fákra, ilyen esetben nagy a kipusztulás vagy kórokozó általi fertőzés kockázata. Még egészséges fánál is a vitalitás megújulása körülbelül két-négy évig tart.

A fiatalító metszésnél minden ágat jelentősen megrövidítünk, felére vagy még többre, a lombkorona egy része teljesen eltávolításra kerül. Minden hajtást, amely túlságosan sűrít, árnyékol vagy keresztez, el kell távolítani.

Mindig a bimbó felett egy kicsit, ferdén, 30-45 fokos szögben vágjunk, hogy ne sértsük meg a bimbót.

Almafák és körtefák

A magházas gyümölcsök nálunk a leggyakrabban termesztett gyümölcsfák közé tartoznak. Számos kultivár létezik, amelyek gazdag terméshozamot biztosítanak különböző körülmények között és tengerszint feletti magasságokban.

A fák viszonylag igénytelenek és ellenállóak a betegségekkel szemben. Ennek ellenére évenkénti átvágást igényelnek, hogy a gyümölcsök nagyok és ízletesek legyenek.

A magházas gyümölcsöket a vegetációs nyugalom idején vágjuk át, február és a márciusi rügyfakadás kezdete közötti időszakban. Ha tavasszal ültetjük a fát, az első metszést rögtön elvégezzük, ha ősszel, akkor a hajtások átvágásával a tél végéig várunk.

Az ültetés utáni első metszésnél kiválasztjuk a jövőbeli lombkorona alapját - a terminális (fő) hajtást négy oldalsó hajtással, amelyek a vázágak alapját képezik majd (a terminális hajtástól kifelé kell irányulniuk). A többi hajtást eltávolítjuk, a meghagyottakat körülbelül 4-6 bimbóra rövidítjük úgy, hogy az oldalsó ágak egy szinten végződjenek, és a terminális hajtás körülbelül 10-15 cm-rel magasabban legyen.

A következő években nevelési metszést végzünk a lombkorona formálása érdekében. A cél az erős főágak kinevelése, mindegyikből három mellékágnak kellene kinőnie. Minden metszésnél eltávolítjuk az összes, a lombkorona belseje felé növő hajtást.

A nevelési metszésnél az éves növekményt körülbelül felére rövidítjük, ha erősebbek, elég őket a hosszuk egyharmadára rövidíteni.

A következő években, a fenntartó metszés során az összes 30 cm-nél hosszabb oldalágat negyedével megrövidítjük, ugyanakkor ismét eltávolítjuk a túl sűrűn vagy befelé növő hajtásokat. A körtéknél évente el kell távolítani az oldalsó sarjakat is, az úgynevezett farkashajtásokat, amelyek a fa fagykárának következményei. A magvasgynmölcsűek, különösen a körtefa jól tűri a mélyebb fiatalító metszést is.

Őszibarack

Az őszibarack sikeres növekedéséhez és terméshozamához rengeteg fényre van szüksége, ezért koronáját kissé másképp alakítjuk, mint a legtöbb fa esetében.

A szokásos forma az üst alakú korona, vagyis központi (terminális) hajtás nélküli termesztés. Ez biztosítja a jó megvilágítást és a levelek, valamint a gyümölcsök gyors száradását.

Az őszibarackot törpeként is termeszthetjük. Az ilyen fácskák könnyebben kezelhetők, kisebb helyet igényelnek, és könnyen leszüretelhetők róluk a gyümölcsök. Másrészt élettartamuk általában rövidebb.

Az őszibarack metszésének megfelelő ideje a rügyfakadás kezdetétől a virágzás végéig tart.

Ültetéskor az egyéves hajtásokat erősen megrövidítjük, a következő metszést már a következő évben elvégezzük. A főhajtást eltávolítjuk, és csak a 3-4 legerősebb oldalhajtást hagyjuk meg. A következő években folytatjuk az üst alakú korona kialakítását, és egyidejűleg mély fenntartó metszést végzünk, amely biztosítja a fák bőséges terméshozamát az egyéves hajtásokon. Ezeket a hajtásokat folyamatosan csípjük, hogy a gyümölcsök erősebb ágakon képződjenek.

Kajszibarack

A kajszibarack metszését a vegetációs időszakban végezzük, különben a növény fagykárosodásának veszélye fenyeget. A tavaszi metszést a fák virágzásának kezdetén vagy közvetlenül a virágzás után végezzük (ez utóbbi lehetőséget a méhek miatt választják).

Akárcsak az őszibarack esetében, a kajszibarackot is termeszthetjük üst alakú koronával. Ez azonban nem kötelező, a kajszibarack jól növekszik klasszikus, központi hajtással rendelkező koronával is. Szintén termeszthetjük törpeként, akárcsak az őszibarackot.

Üst alakú korona termesztésekor ugyanúgy járunk el, mint az őszibarack esetében, szabad korona termesztésekor pedig mint a magvasgynmölcsűeknél. A vegetáció során érdemes az egyéves hajtásokat is csípni, különben a gyümölcsök hosszú, vékony hajtások végén képződnek, amelyek meghajolhatnak és eltörhetnek.

A mélyebb fiatalító metszést kerüljük a kajszibarack esetében.

Minőségi metszőszerszámokat vásároljon most nálunk verhetetlen áron!