Burgonyabogár a kertben

A burgonyabogár, vagyis latinul Leptinotarsa decemlineata hazánk körülményei között az egyetlen jelentős burgonyakártevő. Ezt a monopolhelyzetét ki is használja, és képes a növényeken úgynevezett teljeskopaszságot okozni. A burgonya össztermése így 30-50%-kal is csökkenhet. A burgonyán kívül a padlizsánt, a paradicsomot is megtámadja, és teljes fejlődése megfigyelhető a vadon termő fekete csucsorral és a tatárkazsupon is.

A burgonyabogár leírása

A kifejlett burgonyabogarak jellegzetes fekete-fehér hosszanti csíkokkal rendelkeznek a szárnyfedeiken és narancssárga fejjel. Sárgásnarancssárga tojásokat raknak csoportokba, amelyekből rózsaszínes-vörös lárvák kelnek ki fekete fejjel és lábakkal. A lárvák testének két oldalán fekete foltok két sora található.

A burgonyabogár életciklusa

A kifejlett bogarak a talajban telelnek át, tavasszal előbújnak és burgonya vagy más gazdanövények állományait keresik, ahol az érési rágás és a párzás zajlik. A burgonyabogár nőstényei ezután a tojásrakásnak szentelik magukat, a tojásokat a levelek fonákára helyezik, több tucat darabos csoportokban, míg egy egyed élete során képes több száz, akár több ezer tojást lerakni. A burgonyabogár lárvái rendkívül falánkak és négy fejlődési stádiumon - instarokon - mennek keresztül. A negyedik instár lárvái elhagyják a növényt és a talajba bújnak bebábozódásra. Európa déli részein a burgonyabogárnak évente két generációja van, és a kifejlett egyedek egy része nálunk is képes kétszer áttelelni.

A burgonyabogár elleni védekezés lehetőségei

A burgonyabogár természetes ellenségei

Tekintettel ennek a kártevőnek a viszonylag közelmúltbeli betelepülésére, Európa ökoszisztémái még nem képesek hatékonyan megbirkózni ezzel a kártevővel. A burgonyabogár likvidálásában a fácánok, foglyok és más madárfajok segítenek, a rovarok világából pedig a katicabogarak, darazsak, aranyszemek, fülbemászók. Az irodalom a Pterostychus cupreus futóbogárnál napi 10 db 2. instár lárva fogyasztását említi, az aranyszemeknél 10 db 1. instár lárvát vagy 6 db 2. instár lárvát. A talajban a lárvákat és a kifejlett egyedeket entomopatogén gombák és fonálférgek támadják meg.

A természetes ellenségeknek azonban nagyobb biodiverzitásra (a táblán előforduló növények és állatok fajösszetételére) és a nem-szelektív peszticidek hiányára van szükségük a fejlődésükhöz, amit a mai burgonya monokultúrákban nehezen lehet elérni.

Hogyan védekezhetünk a burgonyabogár ellen

A termelő alapvetően két módon birkózhat meg a burgonyabogárral, mégpedig mechanikusan vagy vegyszeres úton.

• Mechanikus védelem

A térbeli izoláción alapul a tavalyi és az idei burgonyatáblák között, valamint a kézi gyűjtésen. A térbeli izoláció és a vetésforgó segít csökkenteni azon bogarak számát, amelyek tavasszal eljutnak a burgonyához, azonban ez a lehetőség korlátozott a termelő rendelkezésére álló területek által. Például egy kiskerti telepben, ahol 20 méterenként termesztenek burgonyát, ezt a hatást nem lehet kihasználni.

A kézi gyűjtés a bogarak és fejlődési stádiumaik összegyűjtéséből és megsemmisítéséből áll. Különösen fontos a felnőtt bogarak első táplálkozása idején a tél után. Ebben az időszakban néhány egyed megsemmisítésével, termelési potenciáljukra tekintettel, megelőzhető a burgonyabogár későbbi populációs robbanása. A petéket tartalmazó leveleket is el lehet távolítani, azonban ezek az alsó oldalon nehezen láthatók.

• Vegyi védelem

Az utóbbi időben olyan burgonyabogár törzsek jelennek meg, amelyek rezisztensek az orgánfoszfátokkal, szintetikus piretroidokkal és néhány más inszekticiddel szemben. Ezért ezeknek a csoportoknak a készítményeit nem szabad használni, más készítményeket kell választani, és még jobb, ha a vegetációs időszak során kombinálják őket a további rezisztencia kialakulásának megakadályozása érdekében.

A kezelés legmegfelelőbb időpontja a lárvák kikelése idején van, mind az érzékenységük, mind a rágási károk megelőzése szempontjából.