Begónia a kert dísze

A begónia (lat. Begonia) a begóniafélék (lat. Begoniaceae) családjába tartozó növény. Sok begóniafajta létezik, néhányat probléma nélkül lehet lakásban termeszteni (pl. díszes levelű begónia, gumós begónia, csüngő begónia), míg másoknak jobban sikerül a szabadtéri termesztés. A begóniákat nemesítés útján fejlesztik, ezért a termesztők számos színkombináció közül választhatnak ezekből a gyönyörű növényekből. Éppen ezek a nagy, színes virágú nemesített kultúrfajták a legnépszerűbbek a termesztők körében. Általában a gumós begóniák (lat. Begonia tuberhybrida) képviselőiről van szó, amelyek esetében be kell tartani a vegetációs és a nyugalmi időszakot, amikor a gumók hűvös helyen pihennek. Bár a begóniák termesztése nehéznek tűnhet, ez nem így van, az alapvető útmutatások betartásával kezdők is sikeresen termeszthetik őket.

Nagyvirágú begóniák - díszes virágú begóniák

A nagyvirágú begóniák a díszes virágú begóniák csoportjának képviselői. A díszes levelű társaikkal ellentétben szabadtéren termesztik őket. Függő balkonládában vagy virágcserépben gyönyörű gumós begónia hibrideket (lat. begonia tuberhybrida) termeszthet. Ezeknek a begóniáknak a levelei szív alakúak, fogazott szélűek és hegyes végűek. Az egyes levelek körülbelül 10-15 cm hosszúak, színük zöld. A virágok egyszerűek vagy teltek, különböző színűek: fehértől a sárgán, rózsaszínen át a pirosig... természetesen ezeknek a virágszíneknek a kombinációival is találkozhatunk. A kinyílt virágok átmérője 8-9 cm lehet. A begóniák csüngő fajtája a begonia tuberhybrida pendula, amelynek egyszerű vagy félig telt virágai vannak. Színük a nemesítők munkájának köszönhetően nagyon változatos lehet.

Begóniák termesztése

A helyes kiültetés a gumós begóniáknál a siker alapja. Az előkészítést nagyon korán kell elkezdeni, leginkább február és március fordulóján. A megtisztított gumókat csíráztatásra helyezze sötét helyiségbe 15-20 °C hőmérséklettel. A csírázó gumó készen áll a gyökerezésre. Balkonládába vagy cserépbe készítsen elő termesztő szubsztrátot, amely 2/3 lombtrágyából és 1/3 homokból áll. Alternatíva a kertészetben vásárolt hagyományos vetési szubsztrát. Ne felejtsen el a tartály aljára drénréteget tenni, hogy a felesleges víz jól elfolyhasson. Egyenesítse el a szubsztrátot a tartályban, alakítson ki kb. 10-15 cm távolságra lévő mélyedéseket, amelyekbe helyezze a kicsíráztatott gumókat. A gumókat óvatosan fedje be úgy, hogy csak a csírák legyenek láthatóak. Az így kiültetett gumókat öntözze meg leülepedett (esővízzel). Figyelem, a begónia nem tűri a friss klórozott vizet! Az állandó nedvesség jobb megtartása érdekében bevált a tartály üveggel való lefedése vagy mini-üvegházban való termesztés. A termesztő szubsztrát nem száradhat ki, de ügyeljen arra, hogy ne legyen túlnedvesítve. A kiültetett gumókat továbbra is hagyja sötét helyiségben kb. 18-20 °C hőmérsékleten. A begóniás tartályokat kb. 14 nap után helyezze át világosra. Az előnevelt begóniákat április és május fordulóján át kell ültetni a végleges helyre (nagyobb cserépbe, balkonládába). A termesztő tartályban lévő szubsztrátnak több komposztföldet kell tartalmaznia, mint az eredeti szubsztrátnak. Az egyes növényeket a balkonládában kb. 20-25 cm távolságra kell elültetni egymástól. A bujánul növő fajtákat célszerű önálló cserepekbe vagy legalább 30 cm távolságra ültetni. A begóniák nem vetik meg a kis plusz táplálást sem granulált baromfitrágya formájában, amelyet a szubsztrát alsó részébe helyeznek.

Begóniák termesztése a vegetációs időszakban

A kiültetett begónianövényeket helyezze félárnyékos vagy árnyékos helyre, de lehetőleg világosra. A begónia nem tűri a közvetlen napfényt, viszont a túlzott árnyékban bujánul nő, de gyengén virágzik. Ha nincs világos és árnyékos helye, megpróbálhatja a begóniákat valamilyen védőháló (nád, árnyékoló háló) segítségével árnyékolni. Mivel a begóniák nagyon törékenyek és virágaik meglehetősen nehezek, helyezze őket védett helyre, hogy a szél ne törje le őket. Az egész vegetáció során célszerű a begóniákat folyékony trágyával tápoldatozni balkonnövényekhez vagy muskátlikhoz. A sikeres termesztés másik fontos tényezője a helyes öntözés - a vízből nem lehet túl kevés, de túl sok sem. Öntözni akkor kell, amikor a szubsztrát felülete megszárad. A szellős helyen termesztett begóniákat gyakorlatilag nem támadják meg betegségek vagy kártevők. Szellőzetlen terekben a begóniát megtámadhatja a lisztharmat vagy a bakteriális rothadás. A megtámadott leveleket el kell távolítani, és kiterjedtebb fertőzés esetén vegyszeresen kell kezelni.

Begóniák teleltetése

A begóniák vitathatatlan előnnyel rendelkeznek azok számára a kertészek számára, akik évről évre küzdenek a teleltetési hellyel - gumók állapotában teleltnek és kevés helyet foglalnak. A begóniákat a virágzás után is kissé trágyázni kell, mivel ebben az időszakban nőnek a legjobban a gumók, amelyek tápanyagkészleteket halmoznak fel a télre. A fiatal begóniákat kis gumókkal ezért védje a fagyoktól, hogy a gumók megnőjenek, míg a nagy gumós növényeket hagyhatja átmenni enyhe fagyokon (kb. -2°C-ig), hogy behúzódjanak. A begónia fagyott szárát vágja le kb. 3 cm-re a talajszinttől. A gumót a gyökerekkel együtt vegye ki a talajból és hagyja megszáradni, csak ezután rázza le a felesleges szubsztrátot a gyökerekről. Az egészséges és sértetlen begóniagumókat helyezze száraz és könnyű szubsztrátot tartalmazó ládába (bevált a tőzeg). A begóniás ládát helyezze sötét vagy félhomályos, hűvös és szellős helyre normál páratartalommal. Minél hűvösebb a hely, annál jobb. A telelőhelyen nem szabad fagynia! A teleltetett gumókat ne öntözze, és legalább egyszer télen ellenőrizze, hogy nem támadta-e meg őket valamilyen betegség.