Húsevő növények - kancsalilom

Húsevő növények gondozása

A húsevő növények nehezen gondozhatónak számítanak. Ez nem mindig igaz, a lényeg az alapvető szabályok betartása, és akkor önöknél is szépen nőnek...

Miért speciálisak a húsevő növények?

A ragadozó növények természetes élőhelyükön tápanyagszegény környezetben élnek - lápokban, mocsarakban vagy sziklás területeken. Ezért fejlesztették ki azt a képességet, hogy a hiányzó tápanyagokat rovarok elfogásával pótolják. Ez a különleges alkalmazkodás teszi őket egyedivé, de egyben speciális gondozási igényűvé is.

Alapvető gondozási szabályok

Öntözés és vízminőség

A legfontosabb szabály: csak desztillált vízzel, esővízzel vagy fordított ozmózissal tisztított vízzel öntözzük. A csapvíz túl sok ásványi anyagot tartalmaz, ami hosszú távon a növények pusztulásához vezet. A föld mindig legyen egyenletesen nedves, de ne álljon vízben.

Megfelelő talaj

A húsevő növények savas, tápanyagszegény talajt igényelnek. A legjobb keverék tőzeg és perlit kombinációja 2:1 arányban. Soha ne használjunk hagyományos virágföldet, mert túl sok tápanyagot tartalmaz.

Fény és elhelyezés

A legtöbb húsevő növény sok fényt igényel. Ideális elhelyezés a déli vagy nyugati ablak. Nyáron kitehetők a szabadba is, ahol természetes rovarfogáshoz jutnak. Télen ügyelni kell a megfelelő téli nyugalmi időszakra, különösen az olyan fajoknál, mint a Venus légycsapó.

Etetés - szükséges vagy sem?

Ha a növény elég fényt kap és a szabadban áll, magától fog rovarokat. Beltéri termesztésnél 1-2 havonta adhatunk neki egy kis élő rovart, de ez nem kötelező. Soha ne etessük hússal vagy elhalt rovarokkal - csak élő zsákmányt használjunk, és akkor is mértékkel.

Kezdőknek ajánlott fajok

Mucholapka (Dionaea muscipula) - a legismertebb faj, látványos csapdamechanizmussal
Harmatfű (Drosera) - ragacsos levelekkel, könnyű gondozás
Kannásvirág (Sarracenia) - dekoratív kancsók, ellenálló
Zsírfű (Pinguicula) - kompakt növekedés, szép virágok

Gyakori hibák

A túlöntözés és a nem megfelelő vízminőség a leggyakoribb problémák. További hiba a túltrágyázás - a húsevő növényeknek soha ne adjunk trágyát. A csapdák kézi ingerlése is stresszt okoz a növénynek és energiát pazarol.

Összefoglalás

A húsevő növények gondozása nem bonyolult, ha betartjuk az alapvető szabályokat: tiszta víz, savas talaj, sok fény és türelem. Ezekkel a feltételekkel akár kezdők is sikeresen termeszthetnek ezeket a fascinálő növényeket.

A húsevő növények minden megfigyelő csodálatát kivívják. Az áldozat elfogásának alaposan átgondolt mechanizmusa és az azt követő "emésztés" lenyűgöző látvány. Nem csak maga az emésztési folyamat érdekes a húsevő növényeknél, hanem a gyönyörű virágok is figyelmet érdemelnek.

A termesztők többsége azonban inkább önként lemond erről a pompáról, mert meg vannak győződve a húsevő növények termesztésének nehézségéről. Egyes fajok nehezen termeszthetők és inkább szakértőknek ajánlottak, de számos olyan is akad, amelyeket kevésbé tapasztalt termesztők is gondozhatnak.

Ebben a cikkben elolvashatja: kancsóka, mit igényelnek a növények a növekedéshez, elhelyezés, a növények éves ciklusa, átültetés

A kancsóka (lat. Sarracenia) húsevő növény a kancsókafélék (lat. Sarraceniaceae) családjából. A kancsóka nemzetség 8 fajt, több alfajt, formát, varietást és természetesen hibrideket is számlál. Néhány közülük természetes úton keletkezett, mások mesterségesen lettek kitenyésztve.

A siker fő tényezője, hogy tudjuk, hogyan kell csinálni. Olvassa el, hogyan kell termeszteni a kancsóka nemzetség húsevő növényeit

A kancsókák őshazája az észak-amerikai parti régiók. Konkrétan a Kanada keleti partvidéke mentén Floridán át Texasig terjedő területről van szó.

A természetben a kancsókák főként mocsarakban, tőzeglápokon vagy nedves réteken savanyú talajokon nőnek. A kancsókáknak növekedésükhöz nagyon alacsony nitrát- és foszfáttartalmú talajra van szükségük.

Ismerkedés a kancsókával

A kancsókák évelő növények. Körülbelül 10 cm - 100 cm magasra nőnek. A kancsókák jellegzetes ismérve a leveleik, amelyek függőlegesen felfelé álló csöveket alkotnak, egyes fajoknál szorosan a földön feküdhetnek.

A levelek színe az adott fajtól és formától függ. A csöves levelek felfelé tölcsérszerűen kiszélesednek, a levél végén fedő vagy nagyobb kupak nő ki (kancsó típusú csapdák). A fedőn és a cső felső szélénél nektár található, amely vonzza a rovarokat.

Az odacsalt rovar megcsúszik a nektáron és beleesik a csőbe, ahol lefelé mutató szőrszálak várják, amelyek megakadályozzák a menekülést. A foglyul ejtett rovart ezután baktériumok és enzimek emésztik meg.

A kancsókák legszebb részei a 3 - 8 cm átmérőjű lefelé hajló virágaik. A virág színe és alakja az egyes nemzetségek között jelentősen eltér.

Mit igényelnek a kancsukák a jó növekedéshez?

Erre a kérdésre számos válasz adható, a legegyszerűbb egyszerű - a kancsukák megértik az alapvető termesztési igényeket. A otthon termesztett kancsukáknak is ugyanolyan termesztési igényeik vannak, mint azoknak, amelyek a szabad természetben nőnek.

A kancsukáknak tehát savas talajra (tőzegre) van szükségük minimális tápanyagtartalommal. A mocsarak többnyire közvetlen napfénynek vannak kitéve, ezért a "házi" kancsukákat is helyezze elegendő közvetlen napsugárzással rendelkező helyre.

Talán a legfontosabb követelmény a meleg nyár és hideg tél váltakozása.

A kancsukák elhelyezése

A kancsukákat helyezze világos helyre, elegendő közvetlen napsütéssel. A növények leveleire eső napsugarak mennyisége befolyásolja azok színeződését - minél több nap, annál színesebb lesz a levelek.

Az erős közvetlen nap a legtöbb kancsukanál vörös, sárga vagy lila árnyalatúra színezi a leveleket. Ezzel szemben a fényhiány hosszú, gyenge levelek kialakulásához vezet, amelyek nem lesznek túl látványosak.

A lakásban helyezze a kancsukákat déli ablak párkányára vagy fénycső alá, jobb helyszín nyáron mindenképpen kint van. A kancsukák beérik a normál légnedvességgel kb. 40 - 50 % körül.

A kancsukáknak megfelelő szubsztrát

A megfelelő szubsztrát létfontosságú szerepet játszik a húsevő növények életében. A kancsukák savas, tápanyagszegény szubsztrátot igényelnek. A szükséges tápanyagokat a növény a zsákmánya "elfogyasztásából" szerzi meg, ehhez igazodott a gyökérrendszer is, amely nem képes felvenni a tápanyagokat a talajból.

Ne táplálja a kancsukákat - hiszen húsevők - a szükséges tápanyagokat maguk szerzik meg.

A kancsukák termesztéséhez alkalmas szubsztrát a durva szálakban gazdag tőzeg, perlit és kerti homok keveréke kb. 2:1:1 arányban. A hagyományos kerti szubsztrát használata a legtöbb esetben halálos a kancsukák számára. A kancsukák elpusztulnak a táplálékfelesleg miatt.

A víz szükségszerűség a kancsukák számára

A víz nem kevésbé fontos. A kancsukák hozzászoktak a bőséges vízhez, így a cserepeknek, amelyekben termeszti őket, folyamatosan kb. 2-3 cm vízben kell állniuk.

A kancsukákat öntözze esővízzel, a csapvíz mérgező számukra!

Egyszerű megoldás a növényekkel ellátott cserepek mély tálcákba helyezése vízzel. A szubsztrát nyáron soha nem szabad teljesen kiszáradjon. A gyökerek érzékenysége nemcsak a szubsztrát kiválasztását befolyásolja, hanem az öntözővizet is.

A kancsukákat "természetes" vízzel kell öntözni, legjobb az esővíz. A csapvíz klórozott és a legtöbb kancsukanál mérgező.

A spirlik éves ciklusa

A természetben a spirlik hozzászoktak a meleg nyár és a hideg tél váltakozásához. Ezt az éves ciklust a mi körülményeink között történő termesztés során is tiszteletben kell tartani. Fontos a hőmérséklet betartása, amelynek nyáron 20-30°C között kell mozognia.

A "dormancia" szakszóval nevezett téli nyugalmi időszakot, amelyet csökkentett hőmérséklet kísér, legalább 3 hónapig kell tartania. Ebben az időszakban a spirknek 5-7°C közötti hőmérsékletre van szükségük. A lakásban az a hely, ahol a kívánt hőmérséklet egész évben stabilan biztosított, a hűtőszekrény.

Ha nincs más "megfelelő" helye a spirlik teleltetésére, ne aggódjon, és helyezze a növényeket a hűtőbe. Szalámival nem kell etetni őket. A spirkeket nem lehet előkészítés nélkül a hűtőbe helyezni.

A hűtőbe helyezés előtt hagyja megszáradni a szubsztrátot, hogy elkerülje a növények elrothadását. Miután kivette a spirkeket a hűtőből, hamarosan virágzás indul meg. A hűtőből kivett növényeket öntözze meg, és a szokásos módon termessze.

A spirlik átültetése

A spirkeket minimum kétévente át kell ültetni. A rizómákat ne temesse el, helyezze őket a szubsztrát felszínével egy vonalba, így könnyebben elkerülheti azok elrothadását.

A növényeket ültesse elég nagy cserepekbe, hogy elegendő helyük legyen. A növényekkel való munka során vigyázzon a gyökereikre, érzékenyek a sérülésekre. Az új gyökerek viszonylag hosszú ideig nőnek.

Az átültetett növényeket hagyja akklimatizálódni félárnyékban.

A spirlik szaporítása

A spirkeket két alapvető módon szaporítják - magról és tőosztással. A spirlik magból való termesztése időigényesebb, de ha nincs anyatövénye oldalhajtásokkal, nem marad más választása.

A vetésnél tartsa be a felnőtt növények termesztésére vonatkozó összes szabályt, próbálja meg a vetést penészmentesen tartani, amelyek elpusztíthatnák a fiatal növényeket. Az oldalhajtásokkal történő szaporítást a legcélszerűbb átültetéskor végezni. Válassza le a növényekről azokat az oldalhajtásokat, amelyeknek már vannak gyökerei, ezek az ültetés után jobban megerednek.

A spirkeket támadó betegségek és kártevők

A spirkeket leggyakrabban levéltetvek támadják meg, amelyek rágják az új csapdákat, és pajzstetűk, amelyek kiszívják a növényi nedveket. A megtámadott növényeket kezelje a lehető legkíméletesebb szerekkel.

Sok sikert a ragadozó spirlik termesztéséhez kíván Lenka Z